Szerintetek most mit tegyek?

27: ha apukát nem fogadja be anyós, akkor kénytelen hazamenni és megbeszélni a dolgot.

Te nyugodtan trécselgetnél otthon a fiaddal meg postást játszogatnál közöttük, miközben tudod h a menyed aki az unokádat hordja a szíve alatt, otthon sír miatta?

Mindig nyomatják, hogy anyós ne szóljon bele a fiatalok életébe, hát itt se tegye. Egyértelműen a fia mellett állt ki,ha vigasztalgatja meg rejtegeti!!! (ugye miért is nem hívja át a menyét, az ő háza azt enged be akit akar, fia nem szólhat bele). Az csak kamu szöveg h észhez akarja téríteni, ha tényleg azt akarná akkor nem otthon bujtatná.

Ja meg az is kérdés, hogy após hol van? Ha él még, miért nem ő próbál a fiára hatni, mint apa?

Megkérdezni hogy mit szólnál ha most én is megtagadnálak?

Édesapám ilyen helyzetben biztos nem engedné öcsémnek átlépni a küszöböt hanem elbeszélgetné vele és hazavinné a gyerekéhez.

A mi családunkban volt már válás, haláleset, súlyos betegség, munkanélküliség meg minden cifra dolog, de gyerekét senki se hagyta még el.

Ráadásul tervezett gyerek volt, szóval egy szava sem lehet. Biztos vagyok benne h vmit elhallgatott idáig.

Ezzel senki nem fog egyetérteni, de azért leírom, hátha te adsz neki egy esélyt. Először is, a legfontosabb:bármi lesz, a babát ne vetesd el! Nem az abortuszelleneség beszél belőlem, és tudom milyen nehéz felnevelni/felnőni apa nélkül, tudom, hogy gyerekkel nehéz új párt találni, de ha megtennéd, később nagyon megbánnád.

Másodszor: igen, ez egy váratlan, furcsa, éretlen és gyáva reakció volt. DE! Ez nem jelenti azt, hogy ha 2 év múlva a gyerek bekakil, akkor is az anyjához fog rohanni. Gondolom ez az egy év már kezdte megviselni, félt, hogy valami baj van, lehet, hogy már nem is számított rá, és nem tudja másképp feldolgozni. Fél, (ahogy gondolom te is, és bárki más is tenné), de ez nem jelenti azt, hogy nem örül.

Menj el hozzá, beszélj vele, ha úgy kényelmesebb, kérd meg az anyósodat, hogy menjen el addig valahova. A lényeg, hogy türelmes legyél, és megértő. Persze ha így sincs változás, akkor vagy elhagyod/ legalábbis elkezded megtenni a lépéseket, vagy tényleg elmész egy pár napra pihenni. Neki megírod sms-ben, hogy "Elmentem Hajdúszoboszlóra! Csókollak!", és az alatt a pár nap alatt nem foglalkozol vele. Se telefon, se sms, se az anyját nem hívogatod. Ha erre kerül a sor, nagyon nehéz lesz, de ha ezzel kirángathatod őt ebből a lyukból, egy próbát megér. Viszont először mindenféleképpen türelmesen és kedvesen közelíts. Sok sikert!

Hát akkor anyós érvelhetne neki, hha én most nem lennék neked nem lenne hova menni, a te gyereked kihez fog akkor rohanni ha baja lesz?

Illetve akkor tudja milyen hha már nincs édesapja, miért is csinálja ezt a gyerekével?

Ez esetben viszont akkor "drasztikusnak" kell lenni. Legalábbis szerintem. Vagy azt teszed, amit már javasoltam, hogy holnap estig van lehetősége, hogy hazajöjjön, és megmagyarázza, hogy mi ez az egész részéről, vagy odamenni anyóshoz, és nem tágítani, amíg nem ad magyarázatot. Persze ehhez kell anyósod támogatása is.

Meg lehet ijedni, meg lehet hülyülni, de azért mindennek van határa. Meddig kéne várnod, de komolyan, hogy őurasága méltóztasson eldönteni végre, hogy hajlandó-e felnőtt férfiként viselkedni, és megbeszélni a dolgokat?

Nem is az itt a legnagyobb probléma, hogy esetleg beijedt, hanem hogy nem kommunikál veled, bujdosik előled. Hol vagyunk, az oviban, könyörgöm?

Nagyon durva reakció az biztos. Elhiszem, hogy el vagy keseredve. Két dolgot ne csinálj:

1. abortusz, de szerencsére eszedbe sem jut

2. kényszerrel, ultimátummal meg egyéb dolgokkal hazakényszeríteni.

Nem tudom mi az oka ennek a viselkedésnek, de a legfontosabb az őszinte kommunikáció. Az sms-t, telefont meg egyebeket felejts el. Ülj be az autóba, menj el anyósodhoz, és beszélj vele. Szépen, higgadtan (tudom, én most marha könnyen beszélek) próbáld átbeszélni vele a dolgot.

Kérdezd meg, hogy mitől ijedt meg? Mennyi időre van szüksége hogy rendezze a gondolatait? És úgy egyáltalán mire számíts a jövőben. Érezze, hogy nem erőltetsz semmit, de tudnod kell az igazat, és a végtelenségig nem vársz, hogy összeszedje magát.

Sok sikert a beszélgetéshez, és sok örömet a babához. Majd írd meg a fejleményeket.

Én anyós helyében nem engedtem volna be az ajtón a fiamat.

Azt tudom esetleg elképzelni, hogy azt mondták volna egyszer a férjednek, hogy nem lehet gyereke, és ezért akadt ki (persze az meg fura lenne, hogy veled ezt nem osztotta meg).

Semmiképpen nem keresném, hanem elgondolkodnék, hogy tudom egyedül felnevelni a gyereket. (Nem vetetném el.) Nem zárnék le azonnal minden kaput, de a zár- és telefonszámcsere plusz elutazás ötlet megfontolandó.