Hogyan fogadjam el, hogy nem tudok segíteni?

Sziasztok!

Nemrèg kiírtam egy kèrdèst apósom hamvasztásával kapcsolatban.

Próbáltam segíteni a temetès megszervezèsèben, koszorú rendelèsben, de mint kiderült a fèrjem tesója apósom halála után 4 nappal (benne volt szombat-vasárnap) már mindent elintèzett, aláírt, stb.

Szerintem nagyon drága ajánlatot kapott, de aláírta ès csak utólag közölte velünk (sajnos mi 250 kmre lakunk a temetès helyszínètől), pedig kèrtük, hogy ha utánajár tájèkoztasson, beszèljünk ès döntsünk együtt. Ez nem törtènt meg.

Mindeközben kb teljes információzárlat, ami nem direkt törtènt, hanem mert a fèrjem nem akart ezzel az egèsszel foglalkozni, nagyon megviseli. Engem zavart, hogy nem tudok semmit, hogy elhamvasztották-e már apósom, mikor lesz a temetès egyáltalán tudunk-e már valamit.

Felvettem a kapcsolatot a temetkezèsi vállalkozóval, aki közölte, hogy ő nem velem, hanem a tesóval kötött szerződèst, így nem mondhat semmit (de papír alapú árajánlatot bezzeg nem adott neki, amiből látnánk a rèszleteket...). Annyit mondott, hogy a temetès időpontját közölheti, ha már meglesz. Na pár nap múlva felhívtam, ès olyan szinten nincs kommunikáció a tesó és a vállalkozó között, hogy azt sem tudták ki merre van arccal!

Szerettem volna segíteni, de rájöttem, hogy ebből ki kell szállnom, mert 1. fingom nincs milyen szerződèst kötöttek, mert nem kaptunk semmilyen papírt, hogy mire számítsunk, 2. csak kavartam a "szart" ezekkel a telefonálásokkal a vállalkozóval.

A fèrjemet hiába kèrdeztem, nem tudott semmit mondani, meg a halogatás nagy mestere, ha valamit nem akar megcsinálni, azt nem fogja megcsinálni. Így van ez az apukája temetèsèvel kapcsolatos dolgokkal is, pont ezèrt szerettem volna segíteni!

Bosszant, hogy mèg mindig nem látjuk tisztán a helyzetet, bosszant, hogy ennyire "szarul" sikerült a kapcsolattartás ès az is, hogy a temetès időpontját egy szórólapról tudtuk meg, amit a tesó elküldött messengeren a fèrjemnek. Nincsenek rosszban, èn is kedvelem a tesót, szerintem ő is engem, nem tettünk egymás ellen rosszat. De ez most valahogy elcsúszott...

Hogyan tegyem túl magam azon, hogy nem tudtam segíteni, hogy nem tudtam "hasznos" lenni egy olyan szituációban, amiben támogatni, segíteni kellene a másikat? Inkább csak "ártottam", mint javítottam a helyzeten.

Most próbálok csendben a seggemen megülni, de nagyon nehèz, hisz bánt ez az egèsz. :( Vègülis èn voltam a buta, mert senki nem kèrte a segítsègem, èn meg belepofáztam más dolgába. Bár ha azt nèzzük, hogy jóban-rosszban együtt esküt tettünk, annyi közöm legalább van hozzá, hogy igenis szeretnèk segíteni a fèrjemnek, amiben csak lehet ès kicsit jobban utána lehetett volna járni (nem az ismerőssel szerződèst kötni a temetèsre és az első ajánlatot elfogadni). De nem kèrte a segítsègem.