Hogyan fogadjam el, hogy nem tudok segíteni?

De tudsz segíteni, csak nem most.

Eléggé hasonlíthatok hozzád, mert engem is kiakaszt mások tehetetlensége, meg hogy így vagy úgy de szerintem "nem jól" intézett ügyeket se bírom elviselni.

Viszont pont atemetés, meg valakinek a halála, akihez úgymond csak áttételesen van közünk, na az ahol a legnagyobb segítség az, ha távoltartod magad mindentől és még akkor is nagy eséllyel a tyúkszemére taposol valakinek előbb vagy utóbb.

Abban az esetben, ha jól értem 250, hog yte 250 km-re laksz atemetés helyszínétől, azaz ezek szerint az apósod ottani rokonaitól, alias édesgyerekétől (sógorod, ha jól értem vagy sógornőd...?) vagyis 1. nem ismered az ottani árakat, temetkezési vállalkozókat, helyi viszonyokat és helyi kapcsolatrendszreket. Lehet te eg ynagyvárosban vagy, ahol van választék, árverseny és lehet olcsóbat és mégis ugyanolyan jót találni vállalkozóból, de lehet ott meg csak egy bombabiztos van és az meg a monopol helyzete miatt drága...drága 250 km-ről. Tehát ezt engedd el, mert 250 km-ről nem ismerheted a helyi viszonyokat és nem is tudsz érdemben segíteni (láthatod megpróbáltad, lepattantál, csak mérgelődsz. 2. nem az apád, "csak" az apósod volt. Hacsak nem voltál neki kedvesebb, mint a férjed vagy más rokona, akkor nem a te dolgod ezeket intézni, tehát engedd el, annak tudatában, hogy se elvárás nincs feléd a halott apóstól, se annak nálad sokkal közelebbi vérrokonaitól, hogy te nagyon nagyon tevékenyen részt vegyél benne. 3. visszatérve a távolságra: ha nagyon fontos neked és annyira, hogy kérés ellenére is beleavatkozz, akkor ülj autóba, szállj buszra vagy vonatra vagy indulj el gyalog, de menj oda és segíts. Keress ott helyben virágost, kötess extra koszorút, vegyél részt a temetéskor felolvasandó méltató szöveg megírásában, beszélj a pappal vagy aki ott lesz, virassz, rendelj ételt vag yfőzz/süss a temetés utáni halotti torra. Ha ez nem megoldható, akkor csücs le otthon és engedd el.

4. mégis mikor tudsz, akkor majd segíteni? Hát majd asír gondozásában, majd mehetsz halottak napja táján, telerakhatod mécsessel, stb.

az egyik gyerekem meghalt és elhiheted az én férjem is csak feküdt, utólag látom nem kellett volna vele foglalkoznom, mert később úgyse kaptam vissza gondoskodást (tanács te is hagyd őt úgy gyászolni, ahogy akar, foglalkozz inkább magaddal). Amikor meghalt a gyerek, kb. mondta akórházban az "ügyintéző", hogy x nap múlv ameglesznek a papírok és ott van két saroknyira a temetkezési vállalkozó mehetünk oda is akár. Odamentünk. Ültünk ott bután, bámulva akatalógusra, hallgattuk bambán a mit lehet választani, hogy szeretnénk...mondtuk miért hogy szokták, hát úgy hogy....és akkor mi mindenre ráblintottunk, jó lesz, jó lesz, rendben, hmm nem tudjuk, melyik melyik is, ahamm, ezek közül lehet választani, hú ez hát ez húzós, az nem tetszik, jó legyen ez. Köszönjük, jó , igen, uhumm. És nyilván örültem volna, ha nekem ebben nem kellett volna részt vegyek, de ez is része a folyamatnak, meg jó lett volna ha van velem valaki, aki támogat, na de ha odajött volna akármelyik sógorom vagy sógornőm vagy csak egy nagynéni, nagybácsi és azzal próbálkozik, hogy kérjek árajánlatot, meg hogy többtől...akkor felrúgtam volna ott helyben vagy nemes egyszerűséggel csak annyit mondok neki kuss. És valószínűleg nem vették volna zokon, te se vedd.

Annyi idős már vagyok, hogy lássam nem is a temetés a nagy dolog, meg a drága, meg ahol hú de segíteni kell, hanem ami utána jön évek-évtizedek viszonylatában + az örökségen való veszekedés... A sírhelyet rendben kell tartani, ilyen-olyan költségek vannak vele a jövőben is, legalább évente egyszer illik oda elutazni és a többi.

23

Nincs igazad.

Temetést nem napokig intéznek és nem öten.

Egy ember intéz mindent általában a legközelebbi rokonok közül valaki.

A kérdező majd a saját apjánál intézheti a dolgokat.

Teljesen rendben van hogy a sógor 2 munkanap alatt elintézte( még ez is sok) mindenki nélkül.

Sajnos volt temetésben részünk az elmúlt években és nem akkora ügy az intézkedés, hogy ekkora segítség kelljen. Lelkileg borzasztó, de fizikailag bemész, a vállalkozó tud mindent te választod ami kell, fizetsz és kész. A virágos is ezer koszorút csinált már. Te megmondod milyen színt, milyen virágot akarsz mennyi pénzért.

Ebben az egészben nincs több.

Egyetlen egy dolga van a kérdezőnek, a férjét segíteni lelkileg. Semmi más.

A kérdezőnek és a 23-asnak. Parentifikáció a gyökere, amiben vagytok. Ugye vágod 23-as a 0%-ból, hogy itt vetek van gond.

Egy kis hallgatnivaló, pont ez a téma:

[link]

Sajnos az ilyen nők (általában nők) nem veszik észre, hogy nem debil a környezetük, el tudnak intézni dolgokat ők is. Ha pedig kérnek segítségez, akkor majd szólnak.

Nem értelmeztem félre semmit.

A kérdező is Andi, ugyanis nem lát rá ugyanúgy, hogy mit miért csinál.

Semmi nem mutatja, hogy egy velejéig romlott nő, aki szándékosan csinálja, amit csinál. Sőt, valójában nagyon kevesen csinálják szándékosan. A környezet okozta traumák miatt lesz olyan valaki, amilyen.

Ebben az esetben a kérdező nem tudja másképp felhívni magára a figyelmet, csak így. Nem egy erőszakos, másokon áttipró ember, hiszen ide is írt. Kétségbe van esve.

Andi és a kérdező is érzelmileg elérhetetlen, eszköztelen, kommunikálni nem tudó ember.

Amúgy, szinte minden karakter Andi.

Semmi félreértelmezés nincs. Mi az amúgy is, hogy jófiú? Mindenki más szemüvegen látja a dolgokat.

Nekem az összes ide író nő vagy férfi, aki az életről kérdez, az mind Andi.

Ezt neked nincs jogod érvényteleníteni.

Nincs dolgunk egymással.

De qrva okos itt mindenki! Ahogy az lenni szokott a neten, ha mások felett kell ítélkezni. Baromira megy a mocskolódás és a "majdénmegmondommekkoragyökérvagy" kommentek. Gratulálok!

Kérdező, én megértem, hogy ki vagy akadva, hisz a Te zsebedre is megy az egész. A minimum, hogy a sógorodnak közölnie kellene a részleteket veletek, mivel sokszázezerről van szó. Vele próbálj beszélni, hogy mégis mire számítsatok, mit tudott intézni. Hátha közlékeny lesz.

Ami a férjed gyászát illeti, hagyd őt magától feldolgozni. Állj mellette, támogasd, de ne többet. Tapasztalatból tudom, hogy ha az ember gyászol, a másik nem tehet érte semmit. Sajnos meg kell élni a gyászfolyamatot, megvan a menete, nem lehet siettetni. Majd visszatalál a életbe, de ehhez idő kell.

Részvétem a családnak.