Szülinapozás, ezt most hogy reagáljam le?

"Láttam rajta, hogy úgy készül, hogy hazamegy, így elmondtam neki, hogy én mit terveztem."

Tehát az le van szarva, hogy a férj mit szeretne a saját szülinapján, rúgja fel a terveit, mert te meg akarod lepni. Ráadásul csupa olyasmivel (színház aztán vacsi) aminek általában inkább a nők örülnek... most pedig itt kérsz tanácsot, hogy milyen módon csesztesd szerencsétlent addig, amíg azt nem csinálja, amit te akarsz. Álomnő lehetsz.

29-es masodszor. Teljesen normális, persze, hogy a férj hazamegy. Te is hazajarsz nyilván.

Tényleg hibázott asszony, mikor azt gondolta, hogy egy kettesben töltött program jo ötlet. Lehetett volna figyelmesebb, tudhatta volna, hogy anyós es a torta sokkal többet jelentenek a férjének.

Nagyon ciki a történet a te részedről és a barátod részéről is.

Egyrészt a szülinapokat a legtöbb családban közösen ünneplik, szülőkkel, testvérekkel, párral ezért nem is értem, te miért nem mész vele ilyenkor? Vagy nem vagytok igazán pár, csak szexpartnerek, hogy nem visz haza? Fel sem foghatom.

Ebből adódóan logikus, hogy úgy gondolta, hogy a családjával ünnepel, és nem egyedül otthon.

Amit terveztél nagyon aranyos, de mivel ellentmond a hagyománynak/szokásnak (és tisztában voltál vele!), ezért logikus lett volna előre megbeszélni, nem 1 nappal előtte beköpni - amikor a családja valószínűleg már megvette a tortát, meghívta a rokonokat. Nyilván nem volt más választása - a színházjegy visszaváltható ill. áthelyezhető az előadás napjáig egyébként, így nem kell feltétlenül felhasználnod, ha nem akarod. A vásárlási feltételekkel érdemes lenne tisztában lenni azért...

Én nem hagynám annyiban ezt a szülinap dolgot. És itt nem is elsősorban erről a konkrét szülinapról van szó, hanem úgy általában az életetekről.

Anyuka most a szülinapot teszi tönkre, legközelebb meg mást fog. Persze, biztos nem direkt csinálja, de ez hosszú távon szépen fel tudja őrölni a párkapcsolatot, családot.

1. Megbeszélném a párommal, hogy ez nekem ugyanolyan fontos, mint anyukájának (ergo döntéshelyzetbe hoznám)

2. Felhívnám a párommal együtt anyukát, és lemondanám a hétvégét

3. Keresnék neki egy jó pszichológust, aki egy kicsit segít helyreállítani a lelki világát (már ha hagyja), mert ez így nagyon nem egészséges, és a fia boldogságát teszi tönkre. Ha ész érvekkel meg lehet neki magyarázni, akkor talán belátja.

Megbeszélném egy jókiállású férfi kollégámmal, hogy kísérjen el a színházba. Aztán elmondanám a férjemnek, hogy kivel megyek.

A férjemet ismerve, nálunk két dolog történhet:

1. Azonnal lemondja az anyját.

2. Vállat rándít, azt mondja "jó", mindenki megy a maga dolgára.

Második esetben viszont tuti, hogy a későbbiekben a figyelmes, törődő énje kerül előtérbe, még az sem kizárt, hogy hamarosan valami programot szervez kettesben.

41-es,miből szűrted le, hogy a férj le van szarva? Nem olvastad el, amit a kérdező írt arról, hogy azt mondta neki: menjen?

Miért nem megy a szövegértelmezés ennyi embernek?

29es vagyok. Nem vagyok sem anyós, sem kisfiú, 19 éves lány vagyok. Én csak abból indultam ki, hogy nálunk mindig családi ünnepség a szülinap. Pl. holnap van nagybátyám szülinapja, ott lesznek a szülei, a testvérei, én, a felesége, és a fia. Szerintem ez így szép. A szüleim engem sem pattintottak le a saját szülinapjaikon, hogy lelépjenek kettesben, hanem együtt ünnepeltünk, kisebb-nagyobb családi körben.

A másik ami zavart, hogy a saját szülinapján a kérdező párjának kéne idomulnia a kérdezőhöz? Miért? Miért más mondja meg az én szülinapomon, hogy mi legyen a program? Szép gesztus volt a színházjegy, de ha mások a párja preferenciái, akkor minek kell erőltetni, meg érzelmileg zsarolni a másikat?

Mindenki azt írja, hogy felnőtt embernek már a saját maga által alapított családja kell legyen az első. Oké, de a kérdező verziójában a gyerek pont le lett volna passzolva. Most akkor a gyerek nem a saját család része?

Mindegy, látom, hogy a legtöbben a kérdezővel értenek egyet, igazából valamilyen szinten én is megértem, de ettől függetlenül szerintem itt mégsem neki van igaza.