Hogy érjem el, hogy rendesen főzzön?

Első körben el kell döntened: barátnőt szeretnél, vagy személyi szakácsnőt?

Ha az első mellett döntöttél, akkor viszont el kell fogadnod, hogy ő is ember, nem mindenki tud, és nem mindenkinek van ideje úgy főzni, mint egy mesterszakács. Továbbá nem is biztos, hogy neki az ízlik, amit te szeretnél.

Egyébként sem a legbölcsebb viselkedés ez a "itt egy szakácskönyv, főzz meg belőle mindent, nem érdekel, hogy mennyire vagy kimerült" hozzáállás.

Te magad mondtad, hogy dolgozik és mellette tanul, talán érthető, hogy nem marad ideje és energiája új kajákkal kísérletezni. (Ami ha nem úgy sikerül, ahogy te szeretnéd, akkor meg az lesz a baj.)

Tudod, én férfiként mondom azt, hogy neked sem tilos ám főzni. Pláne hogy szegény ennyire le van terhelve. Nem a 20-as éveket írjuk ám (szerencsére), hogy a nőnek főzni meg mosni kell, más feladata nincs (és nem is lehet), a férj meg eltartja. Neki is kell dolgozni, mellette a tanulás sem egy túl pihentető dolog. Senki nem tiltja meg, hogy olyankor besegíts.

Szerintem egy kapcsolatban alapvető lenne a toleráns, megértő és segítőkész hozzáállás.

Te jó ég.

A bográcsos kifogásod fasság. Az én férjem sehogysem tudott főzni, még bográcsban sem, mégis megtanulta, legtöbbször kiguglizta, amíg nem voltam itthon.

Ha főz neked köszönd meg, ne kritizáld. Akármennyire is elrontottam egy ételt, a férjem SOHA, de SOHA nem mondta rá, hogy rossz. Mindig megköszöni az ételt, és ha ő is itthon van, akkor mindig segít.

Egyébként jó nagy bőr van a képeden, mikor én még tanultam és mellette dolgoztam, akkor vagy a férjem főzött, vagy elmentünk kajálni valahova.

Mi lenne, ha TE kezdenéd el főzni, és megkérnéd a barátnődet, hogy segítsen, pl pucolásban, kevergetésben. Aztán ha tényleg finom lesz, biztosan megjön a kedve.

Nem olvastam végig a kommenteket, de a kérdésedről rögtön az Üvegtigris egy jelenete ugrott be. Megvan? "Menjél haza és főzessél anyáddal kiskö***g."

Mi december óta lakunk együtt, előtte ő otthon lakott - anyukája főzött mindig, én egyedül laktam - rendeltem ételt a munkahelyemre.

Megegyeztünk, hogy egyikünk se szeretné, ha esténként ahelyett, hogy együtt vagyunk, én a tűzhely mellett állok órákat, így heti egyszer főzök 2-3 napra, a többi napra pedig vagy hozunk a szülőktől, vagy mindenki rendel magának, hétvégén pedig étterembe megyünk (na nem kell azt gondolni, hogy olyan burzsujok lennénk, a közeli étteremben van menü, 990 Ft-ért leves+főétel+üdítő, 15 féle étel közül lehet választani).

De ha már kérdeztél ötletet: néha főzz te (ha bográcsban tudsz, akkor lábosban is tudsz ;)), vagy szimplán segíts neki. A főzés nem csak abból áll, hogy az ember kevergeti a kaját a tűzhelyen, hanem be is kell vásárolni, elő kell készíteni, meg kell főzni, mosogatni kell és elpakolni. Meló és suli mellett megértem, hogy se kedve, se ideje, ráadásul tőled is csak az elégedetlenkedést kapja...

Ha minden nap mást akarsz enni (ami amúgy két emberre hatalmas idő, energia és pénzpocsékolás) akkor néha te is megfoghatod a fakanalat. Nem szállnak el a betűk abból a szakácskönyvből, ha néha te is kinyitod. Azokon a napokon, amikor mindketten otthon főzzetek EGYÜTT.

(mellesleg úgy hallottam ismerősöktől, hogy a halászlé készítés iszonyú hosszadalmas, pepecselős és irdatlan nagy kupival járó feladat, tehát nem 2 perc összedobni. Én hiszek nekik, saját tapasztalatom nincs, mert még sose főztem hallevest, pedig 5 éve feleség vagyok)

Ha háztartásbeli lenne, más lenne a helyzet, de ő is dolgozik és tanul.

Mellette heti többször főz is.

Ha nem tetszik a főztje, akkor ne a húst segíts neki feldarabolni, hanem főzz néha TE magatoknak!

Ha nem tudsz, tanuld meg!

Mi lesz veletek, ha a barátnőd mondjuk fekvő beteg lesz hosszabb ideig és valamiért anyuci sem tud nektek addig főzni? Esetleg ha komolyabbra fordul a kapcsolat és gyereketek lesz? Akkor addig a gyerek csak virslit, meg zsíros kenyeret eszik, ameddig a párod valamiért nem tud főzni... Ja és bográcsost? :D