Ha 26-28 éves nők vagytok, hol tartotok az életben?

26 vagyok.

21 eves koromban mar volt sajat lakasom, igaz nem nagy (masfel szobas panel) es dolghoztam, mellette egyetemre jartam. 25 evesen ferjhez mentem, gyerekem meg nincs. A masodik diplomammal vegzek az iden nyaron.Kozalkalmazott vagyok,kozepvezetoi statusban.

Remelem jovore osszejon egy baba is.

Azért de jól megy itt mindenkinek.Én 27/F vagyok.Már iskolás koromban diák melót vállaltam.Leérettségiztem+technikum.Irány a munkaközben letettem 2 szakmát(festő-hegesztő)Lassan 10éve dolgozom.Kemény fizikai munkát végzek.És men h lakásról nem álmodok meg kocsiról.De örülök ha fizu előtt 2 nappal még van cigim.Nekem valószínű ezért nincs senkim.Mert ugye a nőknek jobb az ha beteszik a seggüket a jó helyre.

Ismerkedéssel no problem jóképűnek trtanak(relatív)17évet bírkóztam szóval még testben is rendben vagyok.Csak mikor kideül h no kocsi no lakás akkor már nem is vagyok annyira jó.

De ezez a hozzászólások csak megerősítetek abban h valószínú soha nem is lesz senki.Mert ahogy olvasgattam itt a korombeli lányok már lakással 600ezres fizetéssel rendelkeznek.Kár h ez nekem meg rengeteg ismerősömnek még nem sikerült.Pedig elhihetitek h dolgozunk...elé keményen.De valahogy nyerőbbek azok a fiúk akiknek anyuci apuci odateszi a lakást.Nem baj ti csináljátok jól.

Nekem ha csa 1 kívánságom lehetne én azt kérném h legyek csinos ő...és azt csinálnaá amit ők......feküdni le mindnkivel megfogni egy lakással rendelkező vállalkozó gyereket és élném az éeltem mint a királyok.

Ez ma a világ 2010-ben.Sajnos. :-(((((

Kedves 11:59-es!

Tényleg nagyon sötéten látod a dolgokat és tényleg sajnálom ezt. De mindenki számára adott a lehetőség. Én úgy értem el 26 éves koromra a saját lakást és kocsit, hogy dolgoztam mint az állat. Ezt úgy értsd, hogy érettségi után elhelyezkedtem egy 8 órás állásba és elkezdtem levelező tagozaton a főiskolát. Aztán fél év után vállaltam még egy munkát, takarítani jártam hétközben napi 4 órában, szombaton reggeltől estig suliban voltam, vasárnap 8 órában szintén takarítani mentem és ekkor csináltam meg a takarítást az albérletben is. Egy kis szobát béreltünk a párommal. Mindez 4 évig így ment, sőt nyaralni és pihenni sem voltam egyszer sem, ha a főállásomnál szabin voltam, akkor többet vállaltam a mellékállásban. Emellett nagyon meg kellett fognom a pénzt, volt olyan hét amikor csak májkrémre és kenyérre futotta de akármi történt, azt a pénzt amit elterveztem, félretettem minden hónapban. Nem vettem új ruhákat, nem jártam szórakozni. Szóval így lett önerőm a lakásra és az autóra is így szedtem össze a pénzt. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, azért mert én ezt bevállaltam hosszú évekre, nem kell engem pénzéhesnek és érdekembernek tartani. Tény, hogy a férjemet a főiskolán ismertem meg (hol máshol ugye mert sehova nem jártam), tehát nem egy buta ember de a 0-ról indultunk mindketten. Se gazdag szülők, se megtakarítás, semmi vagyontárgy. Azért a helyedben elgondolkoznék ezen... Neked sem lehetetlen, de sajnos tenni kell a saját lakásért, senki nem fogja az árát utánad dobni.