Ha 26-28 éves nők vagytok, hol tartotok az életben?

Hm.Értem.Akkor lehet h csak én és a korombeli egyszer proli srácok látjuk ilyen sötéten a helyzetet.De a 20-30közötti lányok 80-90%-a csak a pénzre megy.És sajnos ez azigazság.-Lehetsz te bármynnire jóképű sport kedves vele még a csillagot is lehozhatod az égről ha nincs pénzed nincs kocsid.Iletve lehetsz te akármilyen csúnya kövér öreg.Beszélhetsz bunkón még talán verheted is.Ha van pénz akkor úgyis az utóbbit fogják választani a nők.

És ez nem képzelgés hanem a szomorú valóság.

Szia, en kozepiskola utan kulfoldre mentem, es par ev utan megvettem egy 2 szobas panel lakast.

Aztan vissza kulfold, szuletett egy kisfiam, nyelvvizsgaztam, jelenleg berlunk kint lakast. Az otthoni ki van adva.

Dolgozom es tanulom a 2. idegennyelvet, ebbol is kell egy nyelvvizsgat szereznem. Jo lenne majd egy diploma is kint.

00.39-esnek

az Öcsém van most ilyen helyzetben jelenleg.Ne könnyű egy rendes lányt megismernie,ugyanis "proli" mit írtad.Kesereg is miatta,de mondtam ugyanezt neki mint most neked: ne sürgesd,ne görcsölj,úgyis mindenki megtalálja a párját,örülj hogy nem a pénzedért kellesz,arra a nőre tényleg számíthatsz bajban is! aztán majd figyeljétek csak meg,hogy a pénzre úszó csajok úgyis megjárják,a pénzes csókának egyrészt nem egy csaj kell,másrészt dobja ha megunja.Vén öreggel meg együtt lehet élni a pénzéért,de meddig?ezek a lányok kiégett semmik lesznek néhány év alatt.

egyetemi diploma, nyelvvizsga, nem kielégítő, sz.rul fizető állás(most gyed)

27 évesen férjhez menetm, 28 évesen szültem.

lakás van, részben hitel, többi rész a férjemé.

karrierre, külföldi munkára nem vágyom, boldog családi életem van, csak ez a munka-dolgot kellene megoldani, de nincs lehetőség váltanom:(

Ma lettem 26, így pont beleesek a kategóriába. :)

Szóval 9 éve van párom, nem vagyunk házasok ugyan, de együtt élünk, van egy 8 hónapos kisfiunk is. Vendéglátásban dolgozom, vagyis dolgoztam, mert sajnos terhesen kirúgtak, de nem csüggedek, amint lehet keresek valami munkát. Autónk, saját lakásunk nincs, de hitelünk sem. Anyósom pesti lakásában élünk, így nincs albérleti díj sem.

Igazából boldog vagyok, nem voltam soha karrierista, inkább családcentrikus, és a kisfiam és a párom a legfontosabbak nekem. Persze jól jönne valamikor egy saját lakás, de ebben a mai gazdasági helyzetben, önerő nélkül, hiteleket felvéve... nekünk nem menne. Főleg, hogy nincs munkám.

Szóval én boldog vagyok. :)