Az apákhoz lenne kérdésem. Megbántad a gyerekedet?

Épp ezért írtam.

" Velem a gyerekek születése pillanatától senki sem foglalkozik, senkit sem érdekel egy cseppet sem, hogy mi van velem"

"ott ért véget az élvezhető életem amikor megszületett, azóta csak biodíszlet vagyok meg karbantartó, játékbolt-támogató"

"Hiányzik az úgymond felelősségmentes élet.

Hiányzik az átszexelt éjszakák hada.

Hiányzik a csak Te és csak én hétvége és hiányzik a haverokkal ellébecolt hétvége is. "

Hát erről beszélek. Csakhogy erről nem a gyerek tehet, hanem az, amikor két felnőtt ember nem tudja jól vinni a házasságát.

#27, senki sem mondta, hogy a gyerek tehet róla...leginkább az tehet róla, aki a gyerekszületésre ilyen "elcseszett agyúan" - hogy idézzelek - reagál, hogy teljesen kifordul magából, megszűnik számára minden más, és mindenkitől elvárná, hogy a gyerek legyen az univerzuma középpontjában és hozzá igazítson mindent.

Én mindig is azt mondom, hogy nekem nem a kisgyerekekkel van bajom - azok olyanok, amilyenek, nagyjából kalkulálható - hanem az elősanyásodó-anyatigrisesedő (max tisztelet a kivételnek) anyucikáikkal. Csak tudod, olyan felállás ezekben az életkorokban nincs nagyon, hogy megszabadulsz az ősanyucitól, a gyerek meg akár maradhat... majd keresel mellé egy NORMÁLIS nőt akinek a párja a párja, a gyerek meg a gyerek, és egyiket se akarja a másik alá rendelni beteges módon.

Ja egyébként nyugodtan nullázzatok le, tudom, hogy annak szól, hogy rosszul esik olvasni, amit írok, és ha ez segít a frusztráció levezetésében, hát nyomjátok csak azt a piros kezet.

Megjegyzem azért azt is, hogy egy jó, szeretetteljes házasságban ritkábban fordul elő az, hogy az anya a gyerek felé fordul, és kevésbé a férj felé. Tehát ahol a feleség nem foglalkozik annyit a férjével, amennyit az szeretne, ugyan, tegye már fel a kérdést, hogy ő vajon mit csinált rosszul?

27-es: a legfontosabb! mondatomat hagytad ki a bemásolásodban...: HIÁNYZIK A FELESÉGEM!

Nem véletlenül írtam ezt a legelső indokként, és nem véletlenül írtam nagy betűvel... ugyanis időnként ordítani tudnék, annyira hiányzik...