Az apákhoz lenne kérdésem. Megbántad a gyerekedet?

2-essel maximálisan egyetértek.

Egyébként a legtöbb családban ott rontják el, hogy a férfi úgy gondolja a nő a cseléd (tisztelet a kivételnek!). Ha egy családban mindketten dolgoznak, akkor a házimunka is közös teher kell, hogy legyen. Senkinek nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha elmosogat, esetleg megfőz stb. (mi pld.ul mindig közösen takarítunk most már a lányunk is segít és így sokkal több időnk van közös programokra is!)

Aztán megszületik a gyerek és akkor is a nő rohan, kel éjjel, kapkod. Tudjátok, ha a munkákat közösen jól osztjátok be sokkal több idő jut egymásra! Nyilván a gyermek kisebb korában a gyerekhez igazodva, de nem tilos ott sem kirándulni, nyaralni járni, esetleg pár órára nagyszülőkre hagyni és moziba kettesben elmenni. Ha pedig már nagyobb lehet többet kettesben lenni. Illetve nyilván nagyobb gyerekkel már téged érdeklő programokat is tudtok szervezni.

Tehát a titok a munkamegosztás. Ja és a másikhoz való kedves szó csodákat művel. Minél többet dicséred annál több szeretet fogsz visszakapni. De ezt persze már a kapcsolat elejétől így kellett volna, hogy csináljátok, mikor még nem volt gyerek. Egy elrontott élünk egymás mellett kapcsolatból nem tudsz csodát tenni, mert nem is volt rá igényetek. Vagy eleve rossz partnert választottatok. De ez nem a gyerek hibája!

"Miért nem védekeztél, ha nem akartál gyereket?"

Egyrészt hol írta a kérdezö, hogy nem védekezett? Mert lehet baleset is, vagy a feleség besegít (pl felsérti a gumit) - akkor a férj hiába tett meg mindent.

Másrészt ha egy házasságban a feleség szedi a tablettát, akkor az igencsak sértö rá nézve, ha a férje még emellett gumit is használ, mert - érthetö módon - bizalmatlanságnak fogja fel. Viszont ha a házastársak nem bíznak egymásban, akkor ott magával a kapcsolattal van igen nagy baj.

Ez nem bizalom kérdése, hanem ezer másé. Ha én nem akarok gyereket, mert túl önző vagyok hozzá, akkor jobb megtenni mindent, hogy véletlenül se jöjjön létre. Akár vasectomia segítségével, nem?

És nem itt nyafognék, hogy jajj, nincs idő semmire a gyerek miatt, jajj, nem engem ugrálnak körbe.

Komolyan, mint az óvodás kislányok, és nem felnőtt férfiak.

Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy megbántam. Megbántam, mert HIÁNYZIK A FELESÉGEM!

Hiányzik az úgymond felelősségmentes élet.

Hiányzik az átszexelt éjszakák hada.

Hiányzik a csak Te és csak én hétvége és hiányzik a haverokkal ellébecolt hétvége is.

És még sorolhatnám.

Aztán amikor ilyen hangulatba kerülök, szerencsére a Feleségem megért, és csapunk egy kettesben eltöltött hétvégét, ami alatt viszont az idő 80%-ban azon jár az eszem, hogy vajon mit csinál a gyerek a nagyiéknál; ha valami szép helyen vagyunk, arra gondolok, hogy bárcsak ő is látná - bár még pici, mégis tetszhetne neki; stb.

Róka fogta csuka. Vagy csuka fogta róka? :)

Megbántam. Időnként. De ha vissza lehetne csinálni, akkor az év 350 napján ugyanígy tennék: szeretném, hogy legyen. A maradék 15-16 napban pedig eldúdolnék egy 'cause you had a bad jellegű számot...

#11 "Vagy eleve rossz partnert választottatok. De ez nem a gyerek hibája!" - tudod, az a baj, hogy amíg egy nőnek nincs gyereke, addig - hacsak nincs kristálygömböd:) - igazándiból fogalmad sem lehet róla, hogy ez a terhesség-anyaság dolog mit fog kihozni belőle, ez leginkább a vakszerencse dolga, láttam én már a világ legbulisabb-leglazább csaját is elborult ősanyucivá válni... na és ilyenkor jön a férfi részéről a valódi sokk, ez a "ki ez a nő itt mellettem???? mi közöm nekem hozzá?????"

Szóval ja, minden ilyen jellegű témához beírják a nők ezt az időbeosztást, meg külsővel törődést - ami férfi szemmel inkább a fontos másodlagos. A döntő a nő személyiségének teljes megváltozása adott esetben.

A nőknek könnyebb dolguk van, férfiaknál átlag esetben nincs ma olyan hatás, ami képes ilyen mértékben megváltoztatni őket - a katonaság-háború lehetne pl. ilyen, de az ugye manapság nincs szokásban:) - tehát a párválasztással sokkal kevésbé kell zsákbamacskát húzniuk, mint a férfiaknak... (ahol vannak még ilyenek, ott bekövetkezik ugyanez fordított szereposztásban is, nézd meg, a Vietnamból-Irakból hazatérő amcsik házassága sokkal gyakrabban bomlik, mint az ottani átlag, és szintén a "ki ez az ember????" - effekt játszik.)

Én lettem volna a világ legboldogabb embere, ha valaki tudott volna időben tanácsot adni, hogy hogyan tudom elkerülni nagy ívben az ősanyuci-mentalitású nőket - akiket már csak anyám után sem tolerálok egy cseppet se - de egyetlen ember sem akadt, se férfi, se nő, aki ebben tanácsot tudott volna adni - valószínű, mert nincs is olyan recept, jelek, személyiségjegyek, pszichológiai teszt, akármi, amivel ez előre egyáltalán kizárható.

De találtam egy jó hasonlatot most, a terhes-kisgyerekes nő a párjának kb ugyanolyan szinten ismeretlen, mint a katonafeleségnek a háborúból hazatérő férj. Ha mázlijuk van, egyik se változott túl nagyot számukra nem tolerálható irányba, ha pechük... hát pechük.

19-es válaszoló: "Azért remélem, hogy a gyerekkel egyikőtök sem érezteti, hogy útban van nektek... Ne legyen már neki rossz gyerekkora azért, mert elcseszett agyú apja van."

Neked még soha nem volt olyan napod, hogy elbújtál volna a világ elől? Kívánom, hogy legyen...