Az apákhoz lenne kérdésem. Megbántad a gyerekedet?

Igen. De SOHA senkinek sem vallanám be.

15 éve amikor gyermekvállalás előtt voltunk mindenki mondta mennyire szuper dolog. Én persze tudtam, hogy sok lemondással jár.

De azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Gyakorlatilag teljesen megszűnt az életem. Mint egyénnek gyakorlatilag nincs döntési lehetőségem. Minden a gyerek körül forog, a gyerektől függ. Szinte kötelezően csak annak kéne boldoggá tennie ami a gyerekkel történik.

Namost ez nem így van. Persze aranyosak meg minden, amit tudok megadok nekik. De az év 365 napjából körülbelül 5 nap az, ami magamra jut. A többin a gyerekekkel kell valamit csinálni, meghatározzák a napomat. Velem a gyerekek születése pillanatától senki sem foglalkozik, senkit sem érdekel egy cseppet sem, hogy mi van velem (egészen addig amíg betudok menni dolgozni), és ez a feleségemre is igaz az esetek 90%-ában. Ha ismerőssel találkozunk mindenkit csak az érdekel, hogy a gyerek mit csinál. Személyes eredményeimre, bajaimra stb a kutya sem kíváncsi.

Szóval még egyszer: Igen, megbántam, hogy gyerekeket vállaltunk (bár sohasem tagadnám meg őket) de még 15 év távlatából is hiányzik a régi életem, ami SOKKAL jobb volt.

39/F

Kedves 1-es. Ha a 15 éves gyerek még mindig az egyes program a családban, akkor valamit elrontottatok útközben. Már régen újra a saját, új - felnőtt gyerekes- életetekre kellene edzenetek.

Kérdező: Biztosan van ilyen, aki megbánta. És olyan is, akinél ezt még meg is értjük ( pl. bűnöző lett a gyerekből) De mindig olyan lesz a gyerekünk, amilyennek neveljük. Ha kezdettől fogva önálló lénynek kezeljük, tiszteljük és elvárjuk tőle is a tiszteletet, a szeretetet nem méricskéljük, hanem adjuk,és kimutatjuk, akkor nem valószínű, hogy a gyerekünk terhünkre lesz.

Nyilván egy más állapot, amíg felnő és felelősséggel tartozunk érte, és szinte naponta eszünkbe jut, hogy ezt a "gyereknevelés" nevű ténykedést vajon jól csináljuk-e. És "megbánjuk" , mikor valami nem sikerül , vagy a gyerek nem olyan lesz, mint elképzeltük.

A gyerekes lét, gyereknevelés egy társasjáték. Ahol a játszótárs a gyerek, aki pontosan lereagálja azt, amit kap. Ő a mi tükrünk. De nem jól neveli a gyereket az, aki rabszolgát csinál magából. A gyerek érzékeny receptoraival megérzi, hogy valami nem stimmel nálunk, hogy megbántott bennünket, hogy az esetleges sikertelensége nekünk egy világ összedőlésével egyenértékű. És ő is szerencsétlennek érzi magát.

És nyugodj meg, gyakorlatilag minden férfi csalódik egy kicsit, miután megszületik a gyereke. Mert az addigi első pozícióból a második helyre szorul vissza a nőnél. És idő kell ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon, és egy nő újra nő tudjon lenni, ne csak anya. ( Bár van akinek ez egyből sikerül, és tudomást sem vesz a gyerekéről, de ez egy másik történet)

Nalunk egy csaladtagnal van gyerek es ott is ez a szitu mint az 1.nel. Azota (3 eve) az ujdonsult anyaval semmi masrol nem lehet beszelni, a nap minden pillanata a gyerek korul forog, de teljesen beteges szinten. Minden mast kizart az eletebol, a ferjet is beleertve.

Egyebkent ez szerintem emberfuggo is, van ahol teljesen normalis eletet elnek es nincs ez a csak a gyerek korul forgo vilag. Persze egy gyerekkel nem lesz olyan mint korabban, de vannak normalis hatarok.

Kedves #2, akkor férfiként hagy reflektáljak: először csípőből akartam tüzelni, hisz ma már egy kérdéshez beírtam tanácsként egy nőnek, hogy "az én már anyucika vagyok, nekem már a babucika az első" dolgot kell mindenképp elkerülni, szóban, tettben, gondolatban, mindenféle módon...

De aztán rájöttem, hogy lehet, hogy arra gondolsz, hogy a csecsemőnek nagyobb a gondoskodási igénye, ami viszont teljesen természetes. Viszont ez nem csinálhat az ember társából semmiképp "a harmadikat"...

(a többivel egyébként egyetértek)

Másfelől, ahogy itt írta más is, a határok, avagy az ördög mindig a részletekben rejtőzik... mert persze, egy átlag férfiban él egy nagyjából átlagos kép arról, hogy egy gyerekvállalás mivel jár, milyen áldozatokat kell vállalnia neki is, milyen dolgokhoz kell alkalmazkodnia... és akkor ehhez képest vállalja, szeretné, elfogadja, stb. Aztán amikor megvan a ded - akár még csak terhesség szintjén - akkor nem túl ritkán kiderül, hogy az anyukának tök mások ehhez képest az elképzelései és elvárásai, onnantól kezdve, hogy ő a pozitív teszttől 180 fokot változtat a viselkedésén és ezt elvárja a másiktól is, odáig, hogy úgy gondolja, a gyerek körüli dolgokról, gyereknevelési kérdésekről ő dönt mert ő az "anya csak egy van" és az apa dolga ezt végrehajtani. Meg a legkülönfélébb zöldségek a szülői ágyba szoktatástól a 3 éves korig szoptatásig - amiről a férfi már teljes joggal mondhatja, hogy ő NEM EZT vállalta.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak, én a második gyereket "bántam meg" - idézőjel azért, mert voltaképp meg se lettem kérdezve, hogy vállalnám-e, kész tények elé lettem állítva. Na, ez az, amit egy férfi soha nem bocsájt meg az esetek vagy 90%-ban.

mosolyogtam az első válaszon

mintha én írtam volna hehe

de annyira imádom a kissrácot hogy igazából eszembe se jut ez, de tényleg ott ért véget az élvezhető életem amikor megszületett, azóta csak biodíszlet vagyok meg karbantartó, játékbolt-támogató, stb. :)

örülök hogy mások is

"De, hogy a kérdésre is válaszoljak, én a második gyereket "bántam meg" - idézőjel azért, mert voltaképp meg se lettem kérdezve, hogy vállalnám-e, kész tények elé lettem állítva. Na, ez az, amit egy férfi soha nem bocsájt meg az esetek vagy 90%-ban."

Miért nem védekeztél, ha nem akartál gyereket?

#1: nagyon becsülöm az őszinteségedet, és biztos vagyok abban, hogy jobb apa vagy, mint a legtöbb, akik erre a kérdésre nem-mel válaszolnak.

Abba gondolj bele, téged is megszültek, és mit szólnál hozzá, azt mondanák a szüleid, hogy csak hátráltattad őket.

Nem tudom, mik a céljaid, de biztos, hogy a gyerekek mellet is végig fogod tudni vinni, ha akarod.

SOk sikert Neked és Nektek!

#1:

Még annyi, nekem ugyan nincs még gyerekem, de a nővéremnek kettő is, és mégis jut idejük másra is. Felelős beosztásban vannak mindketten, és baráti programokat is szoktak szervezni. Nagyszülők nincsenek, akik néha örömmel vigyáznak az unkoákra? Esetleg nagynéni, nagybácsi?

#7 "Miért nem védekeztél, ha nem akartál gyereket?"

#8 "Abba gondolj bele, téged is megszültek, és mit szólnál hozzá, azt mondanák a szüleid, hogy csak hátráltattad őket."

Tényleg nem lehet kibírni beszólogatás nélkül, hiába van benne a kérdésben????????