Anyu azt mondta, csak abból a körből szabad párt választani ahonnan jöttünk. Igaz lehet?

abban nincs igaza, hogy csak abból a körből szabad választani, tehát, hogy akkor csak értelmiségi családból legyen, boldog gyerekkorral, vallásos, jó családból.

na de egy javítós, rablás miatt börtönben ült valaki nagyon a másik véglet...

Anyukádnak igaza is van és nem is.

Abban igaza van, hogyha tisztességes, rendes családban nevelkedtél, akkor nem állj össze egy bűnözővel.

Viszont, ha az anyagi hátterét nézzük a dolgoknak, nem feltétlen jó a szemlélete. Lehet, hogy egy hasonlóan gazdag családból származó fiúban találod életed szerelmét és örökké szeretni fogjátok egymást, de ugyanúgy lehet ennek a másik véglete, ha megaláz, cserben hagy. Ugyan ez elmondható, ha rosszabb anyagi (nem morális, csak anyagi) helyzetű fiúval állsz össze; ő is ugyanúgy megbecsülhet és meg is alázhat. Ez egyén függő.

Én a saját családomban tapasztalom ezt. Anyukám 10 éve összejött egy férfival, akinek a gyerekei nagyon jó sorban élnek. Gazdagok, bármit megengedhetnek maguknak, de még sem boldogok. Mind a ketten elváltak, nem jönnek ki a gyerekeikkel, a saját szüleiket megalázzák, kihasználják. És itt vagyok én: átlagos családból származom, se nem gazdag, se nem szegény. A barátom pedig szegényebb családból származik, mégis tökéletes párt alkotunk.

Szóval a pénz nem boldogít.

Nézd, lehet itt páran válltig állítják hogy muterodnak nincs igaza meg ilyen nagyon kis mértékben létezik, De ahol én dolgozom multinál, ott látom a fiatal kis tervező fejlesztő mérnök csajokon hogy külön rasszként van számon tartva az aki nem közölük való.

Például nem ülnek a mi többméteres hosszúságú asztalunkhoz, meg már már elszeparálják magukat.

Velünk csak fapopával hajlandóak szóba állni és csak is munkával kapcsolatban, a társaik között meg röhögcsélve mennek 9-kör teázni kávézni.

Ez nem amiatt van így mert lyukas fogaim lennének vagy büdös volnék, a ruháim márkásak, sőt mindig is adtam magamra mivel ilyen fajta család vagyunk akik külsőségekre is adnak.

Külsőleg jól nézek ki, kvázi ha valakinek nem mondom hogy targoncán ülök napi 8órát, akkor azt gondolnák valami pénzes egyetemista vagyok.

Szóval nem a pénznek kéne számítania, de vannak ilyenek akikbe belenevelték ezt hogy csak is maguk között ismerkedjenek.

21F

Némi igaza van, meg kell nézni kivel állsz össze, de az nem jelenti azt, hogy ha anyu apu nem ügyvéd vagy orvos, akkor a másik sz.r ember és vele nem lehet kezdeni.

A legjobb barátnőmet elhagyta az anyja amikor 3. osztályos volt, az apukája korán meghalt, egyik nővére nevelte, úgy, ahogy...

Rendes, kiegyenslyozott, 2 diplomás nő lett belőle, van stabil kapcsolata egy sráccal, aki éppen Belgiumban dolgozik most, a szüleinek bűn sok pénze van. Együtt vannak már vagy 5 éve.

Másrészt, ha a családom után ítélnek meg engem, akkor lehet engem se venne feleségül a párom jövőben...

23-L

Édesanyádnak annyiból nincs igaza, hogy igenis egy szegény srác is lehetne remek párod.

DE abban tökéletesen igaza van, hogy nem akarja a lányát egy agresszív, börtönviselt társadalom szemete mellett látni.

"Most új életet kezdett" Nincs olyan, hogy új élet. Ő egész életében egy börtönviselt ember marad. Akkor pedig nagyon naiv vagy, ha elhiszed, hogy egy ilyen ember meg tud változni.

Is-is. Hasonló körülmények közt nőttem fel mint te kérdező. És ment rá kapcsolatom végzettségbeli és anyagi különbségekre. Ilyen múlttal rendelkező pasit én biztos nem vállalnék, de különbözünk. (ig. szolgáltatásban is dolgozom, és sajnos azt kell mondjam az ilyen múltat nem lehet lerázni, ha nem is követ el újabb bűncselekményt, akkor is ahogy felnőtt neki az lesz a természetes, pl a gyereknevelésnél később el kell majd magyarázni -számunkra- triviális dolgokat, táboroztatás, vidámpark egyebek).

Abban igaza van anyudnak, hogy sok súrlódástól megkímél ha kb azonos körökből jöttök, ez nem garancia ugyan de jobb eséllyel indultok.

Hogy milyen életigazság?

A viktoriánus kor és az előtt levő korok "életigazsága".

Anyukád nyílván olyan elfoglalt vagy olyan ostoba ember, hogy nem jutott el még Jane Austen világhírű regényéig sem (Büszkeség és balítélet). Neked még nem késő. Olvasd el. Már 1812-ben is volt olyan ember, aki más körbe mert házasodni és nem csak a regényekben.

Annyi igazság van a dolgokban, hogy olyan társat érdemes választani, aki az alábbiakkal passzol hozzád:

- azonos értékrend (értsd: nagyon vallásos ember ne menjen hozzá olyanhoz, aki a vallásból gúnyt űz)

- azonos vagy hasonló szellemi színvonal (buta ember soha ne házasodjon okossal, mert abból csak szenvedés lesz mindkét oldalon)

- azonos vagy hasonló érdeklődési kör, beleértve a barátokat is

- egymást kiegészítő vagy hasonló hobby (egyáltalán: hobby)

- hasonló szexuális igény

- alapértékeben hasonló ember: gyereket akaró embernek gyereket akaró párja legyen, a falusi életet kedvelő embernek szintén a vidéki élet iránt rajongó párja stb.

Semmi más nem számít. Egyébként úgyis a komplexusok és a közös neurózis fog összehozni. Neked habos-babos életed volt, ahol nem törént semmi, aranykaltikában nőttél fel, anyuka és apuka szavaira halálosan ügyelve, szófogadó jó kislányukként. Megkaptál mindent (legalábbis azt állítod) Nem is csoda, hogy olyan ember fogott meg, aki éppen ennek az ellentéte.