Beköpjem anyaéknak? A h&mből lopott a tesóm bizsukat de nem bukott le elmondjam?

Kérdező (#59), tökre pont ez volt várható, nem véletlenül írtam vagy 5 hozzászólásban, hogy elsőre ne mondd el...

Azzal, ha téged is leszidtak, még egyet is értek (már bocsi), mert a világ nem fekete-fehér, és az árulás szerintem is súlyosabb bűn a lopásnál. Erről ennyit.

A dolog másik részével, ahogy a testvéred problémáját kezelték, azzal meg egyáltalán nem értek egyet, de pont ez volt a legvalószínűbb kifejlet, a "homokba dugjuk a fejünket de mossuk kezeinket"...

Máskülönben ugye azzal kellene szembenézniük, hogy annak, hogy a testvéred olyan lett amilyen, legfőképp pont az ő szülői magatartásuk, családhoz való hozzáállásuk az oka, tehát ők maguk a fő felelősök a dolgok ilyentén alakulásáért. Valójában az lenne az ideális, ha a szüleid a testvéreddel egyetemben elhúznának a nevelési tanácsadóba, és ott, ha mázlis a helyzet és jó szakembert fognak ki, majd megtanítják - na nem a testvéred, hanem a szüleidet - az olyan családi életre, ahol a gyerek jó sansszal nem lesz ilyen. De ugye ehhez az kellene, hogy belássák a saját felelősségüket...

(félreértés ne essék, nem az a baj, hogy "nem fogták elég keményen" - a "kemény kezet" nézetem szerint egyébként is tőböl kell kitörni - hanem az, hogy a testvéredben nem alakult ki a családhoz tartozás érzése.)

:-D

Off:

Kreptománia a budipapír reklámban létezik csak...

Kedves 67%-os! A bátyám ma egy lassan 27 éves, diplomás és kiegyensúlyozott életet élő férj, tervezik az első közös babát a feleségével. Miután megtette amit tett, szakszerű segítséget kapott és mivel anyuéknak akkor elmondtam mindent és látták mennyire összetörtem, nem bírom feldolgozni, hogy nem tudtam segíteni, én is azonnal segítséget kaptam.

A bátyám hónapokkal később bocsánatot kért tőlem, amiért ilyen helyzetbe hozott és azt hiszem ez volt a mérföldkő, ami miatt együtt tudok ezzel élni, illetve nyilván az, hogy életben maradt! Ma örül, hogy él és hogy végülis az én rossz megérzéseimnek köszönheti ezt. Eszébe sem jut ilyesmi és ezt látom is rajta! Az én döntésem volt, hogy nem avatom be a szüleimet, ő csak utalt rá, de ha akkor "beköpöm" és megmutatom a levelet a szüleimnek, valószínűleg előbb kap segítséget, mint hogy idáig fajult volna a helyzet!

Lehet ez merőben más szituáció, ezt nem is vitatom, de a tanulsága ugyanaz! Igen is kell, hogy tudjon felnőtt az esetről és megjegyzem szerintem egy normális szülő nem úgy reagál erre, hogy "kitagadlak, ha lebuksz", de ez már más téma. Meg nem is az, hogy "mit árulkodsz te meg?".

Most hogy olvastam a szülők reakcióját, megnyugodtam. Velem nem fog megtörténni, hogy a gyerekeim lopnak, mert megtanítom őket az erkölcsre. Mikor olvastam, hogy az anyuka tanár, az apuka hivatalnok, azt gondoltam, úristen hogy lehet ilyen gyerekük szegényeknek, és hogy akár velem is történhetne ilyesmi.... Hát nem, mert a szülők pont olyan erkölcstelen ócska emberek mint a gyerek. Így már érthető miért lett tolvaj a gyerekük.

Totál kiakadtam a szülők reakcióján!

Nézd, Kedves #63, először is köszönöm, hogy megosztottad a történeted. Másfelől a végkonklúzióddal persze továbbra sem értek egyet, az "Igen is kell, hogy tudjon felnőtt az esetről" dologgal, és azt is elmondom, hogy miért - már ha az itteni kérdés végkifejletéből még nem lenne egyértelmű...

Neked mondjuk vitathatatlanul könnyebb lett volna a saját szitud - hisz magadról a felelősséget leteszed... viszont valljuk be, fogalmad sem lehet arról - hisz nincs kristálygömböd, amivel a jövőbe látsz - hogy ezzel a tetteddel voltaképp mit okozol, azt, hogy úgy bánnak vele ami megelőz egy tragédiát, vagy azt, hogy úgy (mivel is van kövezve az út a pokolba?:)) bánnak, ami belelöki egy tragédiába... csak egy biztos, hogy magadról letetted a felelősséget...

Tudom, hogy kiirthatatlanul tartja magát az a fajta hozzáállás, hogy "a szülők csak jót akarnak", "hallgass a szüleidre, még hálás leszel érte" és hasonló közhelyek, de tudod a valóság az, hogy ha végig nézed a gyerekek elleni bűncselekmények statisztikáit, ott azt látod, hogy a gyerek ellen bűnt 39%-ban az anyja, 41%-ban az apja (nemek secko-jedno) követ el, és csak 20%-ban vadidegen, szóval... na mindegy, szóval a szülő egy gyerek életében nagy hatású, az biztos... hogy ez épp a nagy jót, vagy a nagy rosszat jelenti... háááát...

Tudod, én élőben láttam (dolgoztam kórházi intenzíven) a félévi bizonyítványa miatt öngyilkos haldokló gyereket, és az "én csak jót akartam, én csak azt akartam, hogy jól teljesítsen, mert a jövöje, mert a karrierje" szülőjét... (meg is halt a gyerek 3 nap után, esélye sem volt)

Szóval úgy fogalmaznék, hogy különös súlyos ok, és a szülő alapos ismerete nélkül egyetlen gyereket sem szolgáltatnék ki a szülője kényének-kedvének, és nem is tanácsolnék ilyent senkinek. Más káposzta, ha jól ismerem azt a szülőt, (pedagógust, akárkit) és biztosan tudom róla, hogy megfelelően fogja kezelni a problémát, nem átmegy önjáró dúvad üzemmódba.

Nincs értelme. Az ő élete, csak ő döntheti el, milyen úton akar járni. Ha kitiltatod onnan, akkor máshonnan fog lopni.

Nem tudom, ez neki szórakozás vagy nincs pénze rá....

Ha meg akarod leckéztetni, zsarold meg, hogyha nem csinálja meg neked ezt meg azt, beköpöd. Te is jól játsz és ő is megbánja lehet, amit tett és elmegy a kedve attól, hogy a tilosban járjon. :)

Mert ha csak beköpöd, azzal tönkrevágod a kapcsolatot a tesóddal. De így legalább hasznot húzol belőle. :P