Jómódú, átlagos, vagy gazdag családból származom?

megkérdeztem a kertészem sofőrjét, hogy neki mi a véleménye a kérdezőről és azt mondta, hogy egyértelműen kamu.

persze kitűnő vagy suliban, de 15 évesen még az átlagszámítást sem ismered.

és van ugye vérszegény és hülye szegény is

Rossz szakmát választottál megközelítés? hm

Nem raktáros vagyok szakmunkással...közgazdász és bankban dolgozom évek óta, a párom mérnök szintén egy multinál....táppénzen, munkanélkülin sosem voltunk,soha senki nem támogatott minket sem segítséggel, sem pénzel, sem tanáccsal,az első sótartóért, az utolsó törülközőért,a lakásunkért ( amin hitel van), mind saját magunknak kellet megdolgozni...és nem egy ismerősöm van, aki ingatlanosként kezdte, de nem volt meg a megfelelő kapcsolata, hogy külföldre járjon tárgyalni, ezért nem lett ilyen sikeres,mert a kapcsolatos emberek ledöngették.... nem értem, aki nem viszi úgymond valamire, az mind béna szerencsétlen tohonya disznó, csak mert nincsenek kapcsolatai vagy nem kiemelkedően tehetséges valamiben?

Annak összehasonlíthatatlanul jobb, akit már fiatalon támogatnak a tanulásban. 18 évesen munka mellett nekiugrani a 2-3-4 diplomának és ugyanennyi nyelvvizsgának és ezt saját maga fizetni jó nehéz lehet.

Ennél már csak annak könnyebb nyelvet tanulni, aki több anyanyelvű. :)

A tanár beszólása így is úgy is bunkó volt. Mégha esetleg jogosan (ESETLEG) is gondolja, egy tanárnak akkor sem szabad különbséget tenni a gyerekek között, pláne nem az anyagi hátterük miatt. Más dolog az, hogy lehet, hogy mindegyik osztálytársadnak már lenne nyelvvizsgája, ha a szüleinek van pénze magántanárra. Nekem van is egy hipergazdag ismerősöm, nagyon jó diplomával, több nyelvvizsgával. Nem sajnálom tőle, tanult is értük rendesen, más kérdés, hogy elgondolkodom, hogy igazából egész életében nem volt semmire sem gondja, "csak" tanulnia kellett, meg eljárni a méregdrága tanárokhoz. Persze, kellett ő is hozzá, de biztos vagyok benne, hogy nem beszélne öt nyelven, ha a szülei nem tudták volna kifizetni a 100.000 forint körüli összeget havonta tanárokra.

Az én szüleim is eléggé jól állnak. Meg is szóltak érte többször bennünket. Pedig Isten a megmondhatója azt sem akarták 16 éves koromig elárulni, hogy apu mennyit keres. Hogy nehogy véletlenül felvágjak a társaim előtt. Persze az életvitelünkön csak látszódott. Az esett a legrosszabbul, amikor a szomszéd alkoholista pasi beszólogatott, meg feljelentett minden szarért bennünket, mert irigy volt. Hát könyörgöm, ott volt a lehetőség neki is, hogy a poharat emelgesse mérnöki diplomával, hanem tegyen valamit. Most vágjam a fejéhez, hogy apu szüleinek nem volt pénze egyetemre járatni, hogy már 18 évesen gyárban dolgozott, és onnan került oda, ahol most van. Engem csak az ilyenek irigysége zavar. Akin látom, hogy dolgozik, de valamiért nem halad előre, annak "megengedem", hogy irigy legyen, de az, aki semmit nem csinál, csak zavarja, hogy a másiknak van, na azt nagy utálom.

Szóval kedves kérdező. Élvezd, amitek van, de soha sem kérkedj vele. Inkább tagadd le. Hidd el, jobb lesz. Az jó, hogy tanulsz, csak így tovább. Ne foglalkozz az irigyekkel. Ilyenek mindig lesznek.

Igen, a kétkezi munkának is nagy a nyeresége és az sem utolsó érzés lehet, amikor az ember a végén végignézi, hogy mit alkotott.

Bár nekem kétbalkezem van, így ezt nem éltem át még sajnos.

Már az is nyereség, hogy ha valaki a sajátjában mindent szuperül meg tud csinálni.

Adottság, szerencse, kapcsolatok, jellem, fej,neveltetés. Ezek nagy befolyással vannak az ember életére.