Hogy érjem el a páromnál, hogy ne kelljen dolgoznom?
Nem arról van szó, hogy lusta lennék. Egyszerűen olyan magas elvárásai vannak velem szemben, hogy munka mellett lehetetlen teljesíteni.
Általában este 7 körül ér haza, ilyenkorra vacsorának kell lennie az asztalon, majd ezután igényli, hogy csakis rá figyeljek egész elalvásig. Ilyenkor beszélgetünk vagy megnézünk egy filmet, vagy a hobbijával foglalkozik, de akkor is ott kell ülnöm mellette és figyelni, mit csinál. Mert közben magyarázni akar. Szívesen hallgatom, mert érdekes, és jól magyaráz, csak ezzel elmegy az este. Hajnali 1-2 között fekszünk le.
Ő 10-11 körül jár be dolgozni, szóval kilenckor kelünk, olyankor ágyba viszem neki a kávét, reggelit, még összebújunk kicsit.
Most hogy nincs munkám, miután ő elment, nekiállok főzni, kitakarítani, vásárolni, elintézni amikre megkért, tornázni, zenélni, futni. Igazság szerint ezek kitesznek egy teljes műszakot (3 óra zenélés, 1 óra torna, 1 óra futás, 1-2 óra főzés-takarítás, 1-2 óra egyéb).
Amíg dolgoztam, le kellett mondanom a zenélésről és az alvásról, aminek egyébként mára egészségügyi következményei is lettek (hónapokon keresztül napi 4-5 óra alvással léteztem, annyira stresszes lettem, hogy hétvégén se tudtam aludni, most se tudok sajna, de így legalább egy kicsit több időm van, 6-7 órát alszom egy nap, amióta nem dolgozom). Hosszútávon viszont csak a zenélésnek van értelme, jó pénz is lenne benne, csak sok munkát igényel.
Sokszor volt, hogy szaladt a lakás, így munka után kellett még nekiállni megcsinálni ezt-azt, és olyan is volt, hogy hetekig nem volt időnk főzni, így rengeteg pénz elment rendelt kajára.
Igazság szerint azt látom, hogy mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha én nem dolgoznék, hanem megcsinálnék minden felmerülő feladatot, hogy az este csak róla szólhasson, ne kelljen már semmi muszáj-dologgal foglalkoznunk.
Az anyagi alapja meglenne, 350-400-at hoz haza havonta. Ebből 50 a lakhatásunk, ennek ugye a felét tudnám állni, ha dolgozom. A kaja 50-150 között mozog kettőnknek, ha én főzök és azt viszi magával, szerintem még kevesebbe is kerül a kettőnk kajája, mintha a munkahelyi menzán ebédel, vacsorát meg rendel.
Egyetlen pluszköltség jelentkezne, a tb-m, amit fizetnie kéne. De összességében nem sokat veszítene a dolgon ahhoz képest, hogy mit nyerne. Főleg úgy, hogy ez az állapot jó eséllyel nem tartana sokáig, mert el tudnék kezdeni a zenélésből pénzt csinálni. Szerintem maximum néhány éven belül bőven megtérülne anyagilag is a dolog.
Ő viszont mereven elzárkózik a kérdéstől, nem is hajlandó átgondolni, merthogy nem akar senkit eltartani. De miután az elvárásait munka mellett lehetetlen teljesíteni, és az anyagi lehetősége is adott annak, hogy így csináljuk (főleg hogy abszolút nincsenek nagy igényeim, no meg ha keresnék is 80 ezret, abból se nagyon sok mindenre telne), nagyon jó lenne, ha legalább végiggondolná.
Tudom, furcsán hangzik ez így, de nagyon nem logikus? Tulajdonképpen ebben a helyzetben azon túl, hogy manapság illik mindenkinek dolgozni, semmi nem indokolja, hogy lehúzzak napi 8 órát valami értelmetlen helyen. Vagy rosszul látom a dolgot?
válasza:
válasza:Általában este 7 körül ér haza, ilyenkorra vacsorának kell lennie az asztalon, majd ezután igényli, hogy csakis rá figyeljek egész elalvásig. Ilyenkor beszélgetünk vagy megnézünk egy filmet, vagy a hobbijával foglalkozik, de akkor is ott kell ülnöm mellette és figyelni, mit csinál. Mert közben magyarázni akar. Szívesen hallgatom, mert érdekes, és jól magyaráz, csak ezzel elmegy az este.
...Ezt jól olvastam?
Pontosan olyan, mintha lenne egy csecsemőd és hozzá igazítanád a napirendet. Ne haragudj, de ez az egész kapcsolatod nevetséges, már ha a fele is igaz...
Mikroelektronikával foglalkozik, de sok minden mással is. Ami egyébként tényleg érdekes, és hasznos is, ezért érdemes tőle megtanulnom, amit csak lehet.
"olyan egy sincs közöttük, akinek a felesége/párja ne dolgozna. Lehet, hogy nem 8 órában csak 4-ben vagy kötetlen munkaidőben, lehet, hogy a saját cégben valamit, de ténylegesen dolgoznak."
Na pont erről van szó. Nekem az a - kezdetben - napi 3 óra gyakorlás kemény munka, egyébként jóval keményebb, mint bármi más, amit eddig dolgoztam, pedig volt már néhány munkahelyem. Annyi, hogy nem órabérben fizetik. De egy saját cégnél is először bele kell fektetni a munkát,mire elkezd jövedelmezni.
A 15 év munka rengeteg tanulást jelent már egészen kicsi koromtól. Nem mondanám, hogy nincs eredménye, játszom néhány felvételen, játszottam sok koncerten, nyertem néhány versenyt... de aztán a családom egyszer csak megelégelte a dolgot és kiszállt mögülem. Pont akkor, amikor a legnagyobb nyomás volt rajtam. Persze idegösszeomlást kaptam és nem sikerült semmi.
Most hangszert kell szereznem. Évek óta a létminimum alatt éltem, hogy spóroljak, hogy lehessen hangszerem. Most már meg lehetne oldani. És azon elkezdeni gyakorolni, repertoárt csinálni, és első körön igen, esküvőkre járni.
"Felkarolni" nem fognak, mert a klasszikus zenészeket nem divat úgy sztárolni, mint a könnyűzenészeket.
Viszont ha ebből élek, akkor elindulhatok nemzetközi versenyeken is, és ki tudja, talán tovább is tanulhatok külföldön, ahol nem ilyen horribilis összeg a tandíj.
Lehet, hogy nevetségesnek tűnik ez a kapcsolat, de alapvetően szerintem nincs baj vele. Magasak az elvárásai, igen. Sokat kell adnom, de ő is sokat ad.
Nem véletlen, hogy most érzem, hogy vissza tudnék menni a pályára. Mert ezt támogatás nélkül nem lehet bírni. Ő az egyetlen, akiben bízom.
Csak ez a hülye "nem tartjuk el a nőnket, még átmenetileg se" hozzáállás ne lenne..
válasza:Ha mereven elzárkózik attól, hogy bárkit is eltartson, akkor miről beszélsz aranyom? Ne minket győzködj, hanem a kedves párodat...felőlem aztán maradhatnál otthon, hidd el...
Nagyon-nagyon nagy önámításban élsz, ábrándokat kergetsz és fájdalmas lesz a felébredés. Menjél csak szépen dolgozni és nem kell hálálkodnod senkinek. Most csak egy rabszolga vagy.
válasza:Kérdező (#55), rágd meg a dolgot, hogy te fordított esetben mit tennél. Mondjuk a párod felvetné pár hónap múlva (miután te elhelyezkedtél egy munkahelyen, persze) hogy egy új saját vállalkozásba kíván kezdeni, és amíg azt elindítja és felfuttatja - mondjuk 1-2 évig - neked kellene eltartani őt, illetve alkalmazkodni ahhoz az életszínvonalhoz, amit a te jövedelmed biztosít kettőtök számára.
Ha ezt te elfogadnád, és örömmel tennéd, akkor jogos lehet a te kívánságod is.
válasza:A kérdező kommentje:
"Lehet, hogy nevetségesnek tűnik ez a kapcsolat, de alapvetően szerintem nincs baj vele. Magasak az elvárásai, igen. Sokat kell adnom, de ő is sokat ad.
Csak ez a hülye "nem tartjuk el a nőnket, még átmenetileg se" hozzáállás ne lenne.."
Hát ez az! Vajon miért nem akar támogatni? Pedig megtehetné...
Nem mondom, hogy rögtön ott kell hagyni az első komoly nézeteltérésnél, de ez elég elgondolkodtató. Nem jöttem rá, hogy te mit kapsz ettől a kapcsolattól.
válasza:Nagyok komikus ahogy leírod és én elképzelem.
Megvacsiztok és akkor te leülsz mellé, bekusolsz és csak hallgatod ahogy beszélsz így "tanulsz" tőle. :DDDDD Mit beszél egyáltalán ennyit? 7-től éjjeli 2-ig? :OOOooo
Ne haragudj, de nagyon viccesek lehetek.
Másik meg, naponta (minden nap?!) 2 órát edzel??! Testépítő vagy?
Ha jól értem, nem a férjed. Ebben az esetben én inkább elmennék dolgozni saját magam miatt. Ki tudja mikor talál jobb hallgatóságot estére :DD
Amúgy gondolom van köztetek min. 15 év korkülönbség. Vagy tévedek?
Szerintem csak magadnak csinálsz rosszat, ha nem mész el dolgozni. Kiszolgáltatott vagy, mint valami cseléd. Nem lenne jobb, ha büszke lehetnél magadra, magad vehetnél csinos ruhákat, nem tőle kellene kérned fodrászra, kozmetikára, betétre stb.?
Én gond nélkül eltartanám, nincs ezzel gond. Mondjuk kettőnk közül én vagyok a kevésbé anyagias, tudom hogy egy kicsit álomvilágban élek, ő az, aki két lábbal áll a földön. Az igazság meg valahol kettőnk között lehet.
Egyébiránt pont ezt kapom tőle. Reálisan látja a világot, visszarángat a földre, ha nagyon elszállnék. Én meg egy kicsit varázslatosabbá teszem a napjait.
Azt nem egészen értem, mi komikus azon, hogy együtt töltünk sok időt? Oké, nem divat, de nagyon jó! Nyilván nem végig beszél és tanít, hanem van amikor megbeszéljük a nap történéseit, elég sokat politizálunk, vagy bármi másról beszélgetünk. Ha leülök mellé, akkor sem csak magyaráz, hanem sokszor átadja nekem a pákát, hogy én is csináljam.
A két óra edzés olyan sok lenne? Ebből egy óra futás, sétákkal, a másik meg átmozgató-lazító. Szerintem egyáltalán nem sok, nem is lesz tőle az ember testépítő.
Az a vicces, hogy ahogy elgondoltam, tényleg valami vén pasas-fiatal csajszi párnak tűnhetünk. De nem, húszas éveink elején járunk, és ráadásul én vagyok az idősebb :D
Aki elismerem, furcsa. De például ezt a felvetést nem tudom értelmezni: "Nem lenne jobb, ha büszke lehetnél magadra, magad vehetnél csinos ruhákat, nem tőle kellene kérned fodrászra, kozmetikára, betétre stb.?"
Miért lennék büszke, mert elszúrom az időm egy alig fizető állásban? A külsőmre egyébként se költök évek óta, ami pénzem volt, azt mind félretettem. Ha most keresnék, azt is félretenném, tök jól elvagyok a létminimumon a hosszútávú cél érdekében. Ez sokkal fontosabb,mint a fodrász, kozmetikus.
válasza:Úgy jött le, hogy egy órát futsz a futógépem és egy órát erősítesz valami full extrás edzőterembe, aztán pedig elmondod, hogy mennyire nem vagy igényes.. :D
Ha idősebb vagy, akkor nincs valami végzettséged, amivel jobban tudnál keresni, mint a minimálbér?
400 ezret keres havonta és létminimumon éltek? Nőként nem költesz a külsődre? Nem tartasz tőle, hogy jobbat talál? :O
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!