Hogy érjem el a páromnál, hogy ne kelljen dolgoznom?
Nem arról van szó, hogy lusta lennék. Egyszerűen olyan magas elvárásai vannak velem szemben, hogy munka mellett lehetetlen teljesíteni.
Általában este 7 körül ér haza, ilyenkorra vacsorának kell lennie az asztalon, majd ezután igényli, hogy csakis rá figyeljek egész elalvásig. Ilyenkor beszélgetünk vagy megnézünk egy filmet, vagy a hobbijával foglalkozik, de akkor is ott kell ülnöm mellette és figyelni, mit csinál. Mert közben magyarázni akar. Szívesen hallgatom, mert érdekes, és jól magyaráz, csak ezzel elmegy az este. Hajnali 1-2 között fekszünk le.
Ő 10-11 körül jár be dolgozni, szóval kilenckor kelünk, olyankor ágyba viszem neki a kávét, reggelit, még összebújunk kicsit.
Most hogy nincs munkám, miután ő elment, nekiállok főzni, kitakarítani, vásárolni, elintézni amikre megkért, tornázni, zenélni, futni. Igazság szerint ezek kitesznek egy teljes műszakot (3 óra zenélés, 1 óra torna, 1 óra futás, 1-2 óra főzés-takarítás, 1-2 óra egyéb).
Amíg dolgoztam, le kellett mondanom a zenélésről és az alvásról, aminek egyébként mára egészségügyi következményei is lettek (hónapokon keresztül napi 4-5 óra alvással léteztem, annyira stresszes lettem, hogy hétvégén se tudtam aludni, most se tudok sajna, de így legalább egy kicsit több időm van, 6-7 órát alszom egy nap, amióta nem dolgozom). Hosszútávon viszont csak a zenélésnek van értelme, jó pénz is lenne benne, csak sok munkát igényel.
Sokszor volt, hogy szaladt a lakás, így munka után kellett még nekiállni megcsinálni ezt-azt, és olyan is volt, hogy hetekig nem volt időnk főzni, így rengeteg pénz elment rendelt kajára.
Igazság szerint azt látom, hogy mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha én nem dolgoznék, hanem megcsinálnék minden felmerülő feladatot, hogy az este csak róla szólhasson, ne kelljen már semmi muszáj-dologgal foglalkoznunk.
Az anyagi alapja meglenne, 350-400-at hoz haza havonta. Ebből 50 a lakhatásunk, ennek ugye a felét tudnám állni, ha dolgozom. A kaja 50-150 között mozog kettőnknek, ha én főzök és azt viszi magával, szerintem még kevesebbe is kerül a kettőnk kajája, mintha a munkahelyi menzán ebédel, vacsorát meg rendel.
Egyetlen pluszköltség jelentkezne, a tb-m, amit fizetnie kéne. De összességében nem sokat veszítene a dolgon ahhoz képest, hogy mit nyerne. Főleg úgy, hogy ez az állapot jó eséllyel nem tartana sokáig, mert el tudnék kezdeni a zenélésből pénzt csinálni. Szerintem maximum néhány éven belül bőven megtérülne anyagilag is a dolog.
Ő viszont mereven elzárkózik a kérdéstől, nem is hajlandó átgondolni, merthogy nem akar senkit eltartani. De miután az elvárásait munka mellett lehetetlen teljesíteni, és az anyagi lehetősége is adott annak, hogy így csináljuk (főleg hogy abszolút nincsenek nagy igényeim, no meg ha keresnék is 80 ezret, abból se nagyon sok mindenre telne), nagyon jó lenne, ha legalább végiggondolná.
Tudom, furcsán hangzik ez így, de nagyon nem logikus? Tulajdonképpen ebben a helyzetben azon túl, hogy manapság illik mindenkinek dolgozni, semmi nem indokolja, hogy lehúzzak napi 8 órát valami értelmetlen helyen. Vagy rosszul látom a dolgot?
válasza: válasza:"Alapvetően az ő elvárásai miatt nem érek rá a saját dolgaimmal foglalkozni. Mielőtt összekerültünk volna, pont elég volt egy nap, mert azt a munka utáni hat órát a saját életemre tudtam fordítani"
Tudod egy párkapcsolat arról szól, hogy időt szánsz rá. De lényegtelen, hogy párkapcsolat,minden emberi tevékenység időigényes. Nem értem miért panaszkodsz, hogy míg ő nem volt,addig másra is volt időd. Akkor meg hagyd ott (szokásos problémamegoldó válasz) és lesz időd a dolgaidra.
Ja, hogy nem akarod ott hagyni,mert kényelmes kis életed van eltaretott nőként? Akkor válassz. Persze felelősségvállalás, a döntéseid következményeit már nem viselnéd olyan szívesen.
Vígan éled az életed,szövögeted a zenész karrier álmodat, hogy hátha egyszer megélsz belőle (pont mint mások,csak hát ez nem kedv meg munka, hanem nyalás és beleszületés kérdése,de mindegy ez más téma).
Persze, csak nyilván nem is voltak felé olyan magas elvárások.
Szívem szerint én is elmennék zeneművészetire, akkor mindenki meg lenne nyugodva, hogy "csinálok valamit", mert intézményesítve van. De sajna nincs félévente 800 ezrem a tandíjra...
Egyébként amíg egyetemre jártam, én is dolgoztam mellette. De a dolognak több oldala van. Például az exem nem keresett sokkal többet nálam. Nagyon nem mindegy, hogy 100 helyett 150 vagy 400 helyett 480 ezerről beszélünk.
válasza:"Ja, hogy nem akarod ott hagyni,mert kényelmes kis életed van eltaretott nőként?"
Jó, azért azt is látni kell, hogy összesen két hete vagyok eltartott nő, aki egyelőre munkát keres. Csak egyszerűen látom, hogy így mindkettőnknek jobb lenne.
A zenész álmaimról meg annyit, hogy nem jó ötlet egy kalap alá venni azokkal, akik tiniként kitalálják, hogy híres gitárosok lesznek.
Tizenöt év kemény munkája van mögöttem, sajnálatos hogy pont mire beérett volna (mire eljutottam odáig, hogy már nem nekem kellett utánajárni a lehetőségeknek, hanem engem hívtak rendszeresen), addigra el kellett hagynom. Évekig fel sem merült, hogy folytathatnám, de most lenne rá lehetőségem. Nyilván vissza kell hozni a régi tudásom, újra felvenni a kapcsolatokat, de nem lehetetlen.
És ha csak abból indulok ki, hogy akkor mennyit kaptam egy-egy felkérésért, ma nagyságrendileg két este alatt többet keresnék, mint egy minimálbér. Még befektetésnek se lennék rossz...
válasza:Az egyik az, hogy csak részben reálisak a barátod elvárásai veled szemben. Az, hogy kitakaríts, és csinálj ennivalót, az elvárható, hiszen otthon vagy egész nap. De az, hogy ilyen módon körül kell őt ugrálni, az nem normális. Hadd legyen már a szuverén jogod, hogy olvasol vagy tízkor lefekszel, ahelyett, hogy őt nézed hobbizás közben. Ez nem lehet kényszer. Illetve nagyon egyoldalú. Egyébként nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi a hobbija, légyszi írd meg, mi az!
Arról, hogy neked mik az elvárásaid, arról nem írsz, gondolom kettőtök között sem téma. Így nagyon egyoldalú ez a kapcsolat. Igaza van az egyik válaszalónak: választana egy bizonyos életmodellt, az előnyöket élvezné, a hátrányai azonban nem kellenek. Konkrétan: ha ő azt a fajta hagyományos családmodellt szereti, hogy élete párja egész nap őérte tevékenykedjen, akkor meg miért nem akarja eltartani? Akkor ő mit nyújt cserébe?
A másik, hogy nem arról van szó, hogy nem akar dolgozni a kérdező, hanem csak arról, hogy nem hagyományos munkát vállalna, hanem művészi tevékenységet. Itt a munkaidőt másképp mérik, nem 8-5-6-7-ig tart. És még sokat kell vele foglalkozni, amíg élesben lehet csinálni. Nem tudom, ki írta azt a blődséget, hogy otthoni gyakorlással nem lehet fejlődni. Tényleg nem, hát akkor mivel? Nyilván semmi köze sincs a zenéhez...na, mindegy.
Az a lényeg, hogy a barátodnak vagy fogalma sincs erről az egész folyamatról, vagy pedig nem akarja megérteni, vagy nem érdekli, mert nem szeret eléggé, vagy csak egyszerűen önző dög.
Le kellene ülni vele beszélni szép nyugodtan, és elmagyarázni, hogy mit akarsz dolgozni, és ez mivel jár. Lehet, hogy el sem tudja képzelni. Nem arról van szó, hogy el akarod magad tartatni, de szükséged van még időre a zenéléshez, a majdani munkádhoz. Mivel nem a villanyszámla kifizetése érdekében van szükség az azonnali keresetedhez, hát meg kell, hogy értse. Ha nem hajlandó egy picit is türelmesnek lenni, szerintem gondolkozz el, mert alapjaiban nem egyenrangú a kapcsolat.
Egyébként, ha járnál fellépni, azt hogy viselné el? Az ilyen alkalmak - gondolom- este és hétvégén szoktak lenni, és nem munkaidőben. Nem lennél mindig otthon, amikor kellenél neki...
Ezt sürgősen meg kell beszélni. Ha le kell mondanod az álmaidról, hát ne a semmiért tedd!
válasza: válasza:Nem akartam nagyon belemenni a zenész dologba, de most már mindegy. Ha azt mondod 15 év munkád van benne (el nem tudom képzelni mit lehet ezen 15 évig dolgozni),akkor most miért nem tudsz belőle pénzt csinálni?
Tulajdonképpen mivel foglalkoztál eddigi életedben, ha csak erre futja,ez az utolsó reményed? Egyébként nekem mindig gyanús,amikor valaki arról áradozik, hogy már mennyit megtett valami ügy érdekében,miközben semmi eredménye nincs. És akkor te még mindig erről álmodozol, hogy majd jövőre,már nem kell sok meg ilyenek. Hogy ha olyan nagy "szám" lennél,akkor nem gondolod, hogy máűr rég felkaroltak volna téged?
válasza:400 nettót keres és nem akar eltartani?
Vicc?
És mit zenélsz, lakodalmast?
És mi lesz, ha lesz egy gyerek?
Annyira fárasztó a kérdés, ráadásul egy ilyen pénzes fösvény egoistával semmit nem lehet kezdeni. Hagyd el és máris kellemesebb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!