Hogy érjem el a páromnál, hogy ne kelljen dolgoznom?

Nem arról van szó, hogy lusta lennék. Egyszerűen olyan magas elvárásai vannak velem szemben, hogy munka mellett lehetetlen teljesíteni.

Általában este 7 körül ér haza, ilyenkorra vacsorának kell lennie az asztalon, majd ezután igényli, hogy csakis rá figyeljek egész elalvásig. Ilyenkor beszélgetünk vagy megnézünk egy filmet, vagy a hobbijával foglalkozik, de akkor is ott kell ülnöm mellette és figyelni, mit csinál. Mert közben magyarázni akar. Szívesen hallgatom, mert érdekes, és jól magyaráz, csak ezzel elmegy az este. Hajnali 1-2 között fekszünk le.

Ő 10-11 körül jár be dolgozni, szóval kilenckor kelünk, olyankor ágyba viszem neki a kávét, reggelit, még összebújunk kicsit.

Most hogy nincs munkám, miután ő elment, nekiállok főzni, kitakarítani, vásárolni, elintézni amikre megkért, tornázni, zenélni, futni. Igazság szerint ezek kitesznek egy teljes műszakot (3 óra zenélés, 1 óra torna, 1 óra futás, 1-2 óra főzés-takarítás, 1-2 óra egyéb).

Amíg dolgoztam, le kellett mondanom a zenélésről és az alvásról, aminek egyébként mára egészségügyi következményei is lettek (hónapokon keresztül napi 4-5 óra alvással léteztem, annyira stresszes lettem, hogy hétvégén se tudtam aludni, most se tudok sajna, de így legalább egy kicsit több időm van, 6-7 órát alszom egy nap, amióta nem dolgozom). Hosszútávon viszont csak a zenélésnek van értelme, jó pénz is lenne benne, csak sok munkát igényel.

Sokszor volt, hogy szaladt a lakás, így munka után kellett még nekiállni megcsinálni ezt-azt, és olyan is volt, hogy hetekig nem volt időnk főzni, így rengeteg pénz elment rendelt kajára.

Igazság szerint azt látom, hogy mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha én nem dolgoznék, hanem megcsinálnék minden felmerülő feladatot, hogy az este csak róla szólhasson, ne kelljen már semmi muszáj-dologgal foglalkoznunk.

Az anyagi alapja meglenne, 350-400-at hoz haza havonta. Ebből 50 a lakhatásunk, ennek ugye a felét tudnám állni, ha dolgozom. A kaja 50-150 között mozog kettőnknek, ha én főzök és azt viszi magával, szerintem még kevesebbe is kerül a kettőnk kajája, mintha a munkahelyi menzán ebédel, vacsorát meg rendel.

Egyetlen pluszköltség jelentkezne, a tb-m, amit fizetnie kéne. De összességében nem sokat veszítene a dolgon ahhoz képest, hogy mit nyerne. Főleg úgy, hogy ez az állapot jó eséllyel nem tartana sokáig, mert el tudnék kezdeni a zenélésből pénzt csinálni. Szerintem maximum néhány éven belül bőven megtérülne anyagilag is a dolog.

Ő viszont mereven elzárkózik a kérdéstől, nem is hajlandó átgondolni, merthogy nem akar senkit eltartani. De miután az elvárásait munka mellett lehetetlen teljesíteni, és az anyagi lehetősége is adott annak, hogy így csináljuk (főleg hogy abszolút nincsenek nagy igényeim, no meg ha keresnék is 80 ezret, abból se nagyon sok mindenre telne), nagyon jó lenne, ha legalább végiggondolná.

Tudom, furcsán hangzik ez így, de nagyon nem logikus? Tulajdonképpen ebben a helyzetben azon túl, hogy manapság illik mindenkinek dolgozni, semmi nem indokolja, hogy lehúzzak napi 8 órát valami értelmetlen helyen. Vagy rosszul látom a dolgot?