Hogy érjem el a páromnál, hogy ne kelljen dolgoznom?

Zsák meg a foltja.

Ővele egész este kell beszélgetni, kiny.allinatni a kicsi hátsóját fényesre, te pedig a világnak ronggyá panaszodod magad és közben rejtetten dicsekszel, hogy milyen jól is megy ám nektek...na hagyjuk már ezt, jó? :(

Ha cseléd akarsz lenni, akkor cseléd leszel, de akkor ne panaszkodj. Ha eltartott úri k&rva, akkor az. Ha pedig a kicsi bokáidra akarsz állni, akkor tudni kell nemet mondani és meghúzni a saját határaidat.

Nőj fel!

Ne haragudj, de a kedves párod úgy viselkedik, mint egy óriáscsecsemő. Nem is azon akadtam fenn, hogy elvárja (bár már ez a szó is elég gázul hangzik ilyen kontextusban), hogy x időpontban vacsora legyen az asztalon, vagy akármi, hanem hogy neked ha van kedved, ha nincs, de az egész estét úgy kell eltöltened, hogy ott gubbasztasz mellette, még akkor is, ha ő tök mással foglalkozik. Tulajdonképpen az tetszik neki, hogy te egész nap, amikor otthon vagytok, mást nem csinálsz, mint körülötte ugrálsz. És azért nem akarsz dolgozni, hogy időd legyen körbeugrálni, ne akkor kelljen házimunkával (is) foglalkozni, amikor ő otthon van. Ez szerinted így normális?

Mi pl. ezt úgy szoktuk csinálni, hogy egyikünk mosogat, a másikunk törölget és elpakol, így máris fele annyi idő alatt végzünk. Vagy ha csak az egyikünk csinál valamit, akkor közben beszélgetünk, pl. főzés közben, és máris nem unatkozik senki. Sőt, főzés, mosogatás közben csomószor nézünk filmet a laptopon, meg ilyesmik. Mondjuk én attól meghülyülnék, ha nem dőlhetnék el nyugiban olvasni este, mert ott kell ücsörögnöm a párom mellett, amíg ő a hobbijával foglalkozik. Van hobbija neki is, de engem speciel jobban érdekel a könyvem, minthogy azt nézzem, hogy ő mit csinál. Ha az érdekelne, amivel ő ügyködik, akkor valószínűleg nekem is az lenne a hobbim :)

Ezt egyszerűen meg kell beszélni. Tisztázni kéne mik az elvárásai, és azt, hogy ezeket milyen feltételek mellett tudod teljesíteni, feltéve persze ha akarod.

Ha ebben nem tudtok megegyezni idővel, akkor szerintem komoly problémák forrása lesz később.

Nyilván ha nem akarnád ezeket az elvárásokat teljesíteni, akkor nem tennéd, mert azt nem említetted, hogy pisztolyt tartottak a fejedhez. El kell fogadjuk, hogy vannak nők akik a "hagyományos", régi módi családmodellt részesítik előnyben, de ehhez a férfinek is azt kell preferálnia, olyan nincs hogy a jó részeket kiszedjük a többi meg nem kell.

Ha megteheted ne dolgozz, én nem gondolom, hogy ezen van bármiféle fennakadni való, hiszen két önálló fél közös döntése, nekem kvázi semmi közöm hozzá.

Ugyanakkor azt szeretném elmondani neked, hogy a férjem is zenész, nem is rossz, mégsem tudott soha megélni belőle. Sajnos. Nagyon sok meló, és ha megélhetésig akarod csinálni, akkor ugyan ott vagy időben, mintha dolgoznál máshol. Arról nem is beszélve, hogy az emberek semmiért sem szeretnek fizetni, de ezt majd csak az átzenélt éjszakák után tudod majd meg. Nem akarlak letörni, de ez a szomorú valóság. Hobbinak nagyon jó, de megélni nagyon nehéz, ha csak nincs nagy szerencséd és nem csinálnak belőled random sztárt, vagy nem vagy iszonyat tehetséges, amihez még valami újítás is társul.

Kedves válaszolók!

Oké, hogy én dolgozom elég sokat, de én sem szeretek akkor takarítani, főzni amikor a párommal tölthetném azt a kevés szabadidőmet is ami van. Bár ő nem várja el, hogy csak rá figyeljek. Mért kell ezért meghurcolni a kérdezőt, mert nem dolgozik és megtehetik? Az ő döntése. És mért ne mozoghatna minden nap, vagy zenélhetne otthon. Ő dolgozni akar, a zenélésből

Teljesen igaza van, dolgozzon ő is betanított munkásként 80-90 ezeré és utálja a saját sorsát ezért???? IGAZA VAN

Na mindegy.

Kérdező, neked meg az üzenem, hogy valósítsd meg az álmodat és gyakorolj sokat. Sokaknak ez elképzelhetetlen azért kötekednek. Nekem is elképzelhetetlen, de ha tehetném megtenném! Én is megvalósítanám az álmaimat, ha lenne rá időm és nem érezném meg azt ha nem dolgoznék, csak a párom tartana el.

Most ezt ne olvassa,aki szerint alapból a csajnak van igaza,mert nőből van :)

"Jó, nyilván nem kötelez arra, hogy vele foglalkozzak munka után, de jobban szereti, és el kell ismernem, hogy én is szívesebben tanulok tőle, "

Nana, NEM KÖTELEZ, ÉN IS SZÍVESEBBEN...tényleg borzasztó nagy elvárás egy kapcsolatban, hogy esténként együtt legyenek....mint ha a nők pont ennek a hiánya miatt szoktak kérdéseket feltenni.

"Nem arról van szó, hogy életem végéig kitartott akarok lenni."

Szóval te is elismered, hogy eltartott-kitartott vagy.

"Támogat, ha valamibe belefogok, lesi a kívánságaimat, nem megy el úgy vásárolni, hogy ne hozzon nekem valami apróságot, ha valahova vinni kell, megoldja hogy elvigyen, tényleg egy szavam nem lehet. "

Hiába minden támogatás,mert ha ő kérne valamit tőled,akkor már egyből elnyomás ugye kedves értelmes válaszolók?

Hát, szerintem egyébként az ilyen típusú kérdések (minden héten akad) valszeg a médiában sugallt képből jönnnek, az amerikai középosztálybeli elháziasszonykodó - önmegvalósítgató nők sugározta képből. Csak hát ugye kettőn áll a vásár, és hát az európai férfiak nemigen vevők az efféle család-ideára, az efféle nő-utánzatokra... itt a férfiak 9x%-nak nem kép az, hogy el kellene tartania a párját-feleségét hosszabb távon, sőt, hát az egész európai jogrendszer sem a nők elháziasszonykodására épül... ugye amíg az USA-ban egy válás természetes hozadéka az asszonytartás (hagy parazitáskodjon nyugodtan tovább, aki anno jó helyre...) addig egész Európában egyedül Olaszországban ítélnek meg úgy tartást felnőttnek, hogy ne kelljen igazolnia az önhibán kívüli rászorultságot hozzá... sehol máshol, se Keleten, se Nyugaton:)

Szóval ja, időnként kiíródik egy ilyen kérdés, a provokátorok provokálnak, a pontozók pontozgatnak, de abszolút nem kell attól tartani, hogy mifelénk tömegjelenséggé válna az önmagát eltartató nő. Ahhoz ugyanis olyan jogrendszer kellene először, ami biztosítja, hogy a válás se jelentse a pénzcsap bezárulását, sőt... ez meg teljesen idegen a XXI. századi európai jogfilozófiától...