Négy éves gyereket le lehet íratni az apa nevéről, ha kiderül, hogy nem állnak rokonságban?

Ezért nincs semmi értelme ennek az oldalnak a nők egymást dicsérve önigazolást keresve szidják a férfiakat.

# 68/70

Ha csak mondjuk a lakásért amiért egész életembe megdolgoztam azt ne egy idegen gyerek örökölje hanem a saját gyerekeim. Néhány válasz elég érdekes és elgondolkoztató, nem lennék a párjuk helyében.

Nem a férfiakat szidjuk, hanem ezt az egy férfit. És ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy férfi, ugyanúgy szidnánk azt a nőt is, akinek kiderülne 4 év után, hogy elcserélték a kórházban a gyerekét, és most vissza akarná cserélni.

Ez a gyerek pedig nem idegen az apának. 4 évig abban a hitben élt, hogy ő az apja, hogy tud csak úgy továbblépni? Egy nőnek, pláne egy anyának ez egyszerűen felfoghatatlan. A mostohaszülők is tudják közel annyira szeretni a mostohagyermeküket, mint a sajátjukat, akkor ez a férfi miért nem tudja szeretni azt a gyermeket, akit négy évig sajátjaként szeretett? És miért sajnálna tőle bármit is?

Gyerekek..

Az én nővérem körül eléggé lóg a lóláb, anyám kreol bőrű, sötét hajú, sötét szemű, nővérem ugyanez fiatalabb kiadásban (mintha anyám lenne tényleg, eszméletlenül hasonlítanak). Én tiszta apánk. Apánk mai napig azon a véleményen van, hogy nővérem nem az övé.

Ennek ellenére, amikor én megszülettem, az ő kapcsolatuk megromlott, apám azt mondta, menjenek szét, ő viszi nővéremet (akkor volt már óvodás), én maradok anyámnál, mert még ugye csecsemő voltam. Tehát ő úgy gondolta, hogy mindkettejüknél marad egy gyerek, így kölcsönös érdekük a láthatást engedni, nem tudnak kibas*ni egyással. S nem engem akart, aki nyilván az ő vére voltam (az én esetemben fel se merült más apa vélelme). Hanem azt, aki valószínűleg nem a vére.

De a lánya.

Mert valaki nem attól a te gyereked, hogy megszülted, megcsináltad. Hanem attól, hogy nevelted, vele voltál éveken át, segítetted, tanítottad. Nem akkor vagy szülő, ha gyereket nemzettél, hanem ha a gyerekedért, bárhonnan jött, tűzön-vízen át küzdöttél.

Poén: nővérem és anyám nem beszélnek. Nővéremnek apánk a példakép, rajta csüng most húszon már pár évvel túl. A kapcsolatuk tökéletes.

Te Kérdező, ne vállalj új gyereket. Neked először fel kell nőnöd ahhoz, hogy nem azért szereted a gyereket, mert a DNS-e hasonlít a tiédhez. (Ha belemennénk a biológiába, akkor valójában igen, de ezt tegyük félre). Ha te négy évig szeretted azt a gyereket (ami nyilván nem igaz), akkor az, hogy kiderül, nem a tied.. tök nyolc.

Apám sem becsületből ragaszkodott nővéremhez. Hanem mert a lánya, s előbb heréltetné ki magát, lőné magát fejbe, minthogy ártson neki, főleg azzal az indokkal, mert neki akkor könnyebb új családot találnia.

Poén: Apámnak semmi problémát nem okozott új párkapcsolatot találni. Sőt, ahogy mesélte a randijait, már 50 felé, mindig az első kérdés a gyerekei voltak. Vannak-e, hány évesek, mit csinálnak. Neki kettő van.

A legrosszabb ebben tudod az, hogy mindenki érzi a sérelmedet. Mindenki érzi, hogy ez nem fair. De kövezzetek meg, de szerintem nagyobb bűn eldobni a gyerekedet magadtól, mint anyuka részéről eltitkolni azt, hogy nem biztos, hogy ki az apuka.

Poén: szerelmem az édesanyja egy rövidebb kapcsolatából született, azért lett rövidebb, mert kiderült, hogy nős, gyerekekkel. Addigra viszont már terhes lett, megtartotta, pedig már volt két idősebb fia. Lett egy harmadik. Előző férje ugyebár tartotta a kapcsolatot a fiaival, s ott volt párom is ugye, mint a nevető harmadik. Itt még ráaásul a rasszok is keverednek, mert az ex-férj inuit (gyik - eszkimó), a mama és a biológiai apa pedig fehér emberek. Párom igazi tejfelszőke, kékszemű, hófehér férfi, 190 cm magas. Apja 165 cm, mandulavágású szemekkel, barna bőrrel. S apja helyett apja volt, pedig semmi sem kötelezte rá. Az anyja exférje volt. De annyi időt töltöttek ugye négyesben (a két vérszerinti fiával és barátommal), hogy megszerette. Azóta a legidősebb fiú külföldön családot alapított, a középsővel formális a kapcsolattartás. Barátom minden héten 2 napot nála tölt, nagyon szoros a kapcsolat.

Kérdező, aspirálj ilyen emberré válni!

Plusz poén: miután a biológiai apuka megtudta, hogy párom tanulmányi versenyeket nyer sorra, s nagy jövő elé néz, hirtelen elkezdett érdeklődni utána, mikor 16 éves volt. Meghívta a másik családjához, ott töltött 2 napot, majd hazajött. Kiutálták. Mert a már jócskán felnőtt féltestvérek ugyanolyan jellemtelen és szívtelen emberek voltak, mint a biológiai apa.

Nem kell mindenkinek nagy embernek lennie.

De embernek lenni kötelesség.

#74 - nagyon szép történetek, csak hát itt a kérdezőt agitálók egy dologról szépen elfeledkeznek, nevezetesen arról, hogy a világ többi férfiával és többi gyerekével való elementáris kiszúrás lenne, ha a hazugságon alapuló szaporodási stratégia sikeresnek bizonyul. Az ugyanis üzenet a többi nőnek, hogy nyugodtan lehet ezt csinálni, nyugodtan lehet "okos nőnek" lenni, nyugodtan lehet hazudni kétes származásban, fogamzásgátlásban, bármiben, nyugodtan "csak a szíved legmélyéről jövő belső hangocskára" kell hallgatni, eltartó-balek majd úgy is "megenyhül", mert eltartó-balekoknak ez a dolga, maradéktalanul kiszolgálni a mamókák babókázhatnékját...

Na, ezért én azt gondolom, hogy Kérdező alapvetően inkább túlzottan úriember, én a reprodukció kérdéseiben csaló kakukkfióka-neveltető, fogamzásgátlással manipuláló, terhességről a 3. hónap után szóló stb. nőt minden egyébre tekintet nélkül fél óra alatt úgy dobnám ki, mint a macskát x*rni, és utána is minden igyekezetem annak a bebizonyítására irányulna, hogy nem, hazugnak lenni semmi módon sem szülHET pozitív végkifejletet.

Na, ehhez képest a világon bármi mást meg meg lehet szépen beszélni.

És hát ja, az igaz, hogy a Kérdező hozzáállása bizonyos nőkben pont, hogy visszatetszést keltene. Első sorban azokban a nőkben, akik ilyen helyzetben hasonlóan cselekednének, mint a Kérdező exe, aki szerint az "anyai ösztön" általános felmentő körülmény bármiféle csalással és hazugsággal szemben. Namost egyáltalán nem biztos, hogy a Kérdező rosszul jár azzal, ha ezek a nők elriadnak a közeléből, és lehet, hogy pár hónappal később talál párt, de minden körülmények között tisztességeset, párkapcsolatot keresőt, teljes családban gondolkodót, nem újra egy ösztön-vezérelt "jajj, csak a babóka" 170 cm-es uterust...

Én is a saját káromon tanultam meg anno a múltban, hogy ha az ember PÁRT akar magának, akkor kifejezetten káros, ha a környezete női túl jó eltartó-képességűnek vagy túl gondoskodó apának hiszik, az a jó, ha ezekben a dolgokban tök átlagosnak tartja a hölgyek közvéleménye.

az az érzésem, h itt mindenki hiperérzékenynek és széplelkűnek tartja magát attól, h ő bizony foggal körömmel kitartana a megesett asszonya és annak 4 éves gyermeke mellett. az, amiről ti papoltok, számomra igen csak kicsavart erkölcsiség.

azt gondolom, hogy ha megcsalnám a páromat, születne belőle egy gyerek és a párom rájönne, akkor ott vége lenne mindennek köztünk. ez számomra tiszta sor és szinte teljesen biztos. nem érzem az igazságtalanságát. és csak magam hibáztatnám, mert a gyerekem nem a párom miatt került méltatlan helyzetbe, hanem miattam.

amiről ti beszéltek, az kettős mérce: egy nő csalhat, átverhet, alázhat, mert onnantól, h anya lett, sérthetetlen. viszont egy férfi utolsó gazember, ha alábbhagynak atyai érzései a csalás, azaz a más gyereke láttán és nem hozza haza a mamutot és tartja el a családot annak ellenére, h átverték és kihasználták. miféle értékrend ez? és tobábbra is tartom: egy nőnek könnyű verni a mellét, h bármi legyen is az én gyerekem- mert tényleg az övé, kétség se fér hozzá. egy nő ebben hogy is tudna meginogni? csak a férfiakban lehet kétely.

36/N