Négy éves gyereket le lehet íratni az apa nevéről, ha kiderül, hogy nem állnak rokonságban?

Na igen, ennél a kérdésnél sokan tudták oltogatni a Kérdezőt a döntéséért, de valójában senki, egyetlen válaszadó sem akadt, aki bármi jobb, igazságosabb megoldást tudott volna javasolni neki.

Remélhetőleg mostanra már sikerült rendbe tennie az életét - legalább alapvonalakban.

Ritkan lattem ennyire szivtelen kegyetlen embert mi te.

Nevelted a gyereket akirol azt hitted a tied szereted

Apava nem az a par csepp ivarsejt folyadek tesz ami pont celbaert hiszen te is szexeltel vele a tied is lehetett volna.

Az apasag egy erzelmi kotelek melyeb nem biologiai alapu.

Szerintem nagyon meg fogod ezt banni.

Ó az égre, utolsó, hogy benned mennyire fortyog a gyűlölet...

Esetleg te is félrementél, és ugyanúgy jártál, mint a kérdező "kedves" felesége?

Nő vagyok, anya, és ennek ellenére mindenben egyetértek a kérdezővel!

Remélem, azóta rendbe jött az élete, és sikerült ezt a szerencsétlen házasságot teljes mértékig maga mögött hagyni.

Kedves #116, tudod, ebben a kérdésben az a vicces, hogy több mint 3 éves (2013. januári), azóta egy rakat nő nekiesett a Kérdezőnek - frissiben is, meg év elmúltával is - no de a 3 év alatt ezek közül SENKI sem tudott letenni egyetlen értelmes, konkrét javaslatot se, hogy a Kérdezőnek szerinte mit és hogyan kellene csinálnia - nyilván azzal az alapfeltétellel, hogy ne a Kérdező (mint az egyik áldozata a csalásnak) járjon még rosszabbul.

Érdemes ebből a szempontból is végigolvasni.

Kedves #117, végigolvastam a kérdést... Őszintén, nem könnyű kérdés, amit felteszel. Hogy mégis mit kellett volna csinálnia a kérdezőnek?

Ehhez először végig kell vennünk, hogy milyen károkat okozott a nő azzal, amit tett. Mert nem csak a saját családját cincálta szét a hazugsággal - gondolt itt bárki a házon kívüli dolgokra is?

Mit szóltak szegény nagyszülők? A férj szülei, amikor megtudták, hogy az unoka, akit szerettek, vér szerint nem az övék? Ők is becsapottnak érzik magukat, nekik kétfelé is fáj: a fiukért és az "unokájukért".

Mit szólt a baráti/munkatársi kör? Egy kisvárosban, de még egy nagyvárosban is elég nehéz megakadályozni, hogy ennek híre menjen. Mindig mindenki ismer valakit, aki szintén ismer valakit, etc.

Tehát a nő a férfit nem csak a házasságon belül, de azon kívül is megalázta. Élhetett volna tovább ezzel a tudattal a férfi? Szerintem nem. Egy férfit megfosztani az önbecsülésétől, ez nagyon nagy hiba.

Őszintén nem tudom, mi lett volna a helyes lépés. Abban sem vagyok biztos, hogy létezik ilyen egyáltalán ebben a helyzetben.

Te mit gondolsz?

Kedves #118, szerintem sincs igazán jó megoldás, és azt gondolom, hogy a Kérdező a lehető legkevésbé rosszat lépte, én sem tudom elképzelni, hogy másként ez hogyan működhetett volna még.

(és hát ja, sőt ott van a biológiai apa is, aki esetleg nem is tudott a terhességről, és akinek a következő 4,5 évben ugyanúgy élte az életét a gyerekről nem tudva, lett párkapcsolata, esetleg megházasodott, gyereke született... és akkor egy napon szembesül vele, hogy jé, egyszerre csak lett egy 4 éves gyereke - és persze neki, az ő párjának, az ő szüleinek és gyerekeinek(?) is ugyanúgy kezdenie kell valamit ezzel a helyzettel.

Szóval még összeszámolni sem lehet, hogy a Kérdező sunnyogó exe a saját gyáva és inkorrekt viselkedésével hány embernek okozhatott kárt, törést, konfliktust az életében.

De mondom, engem továbbra is érdekelne, ha valakinek lenne valami igazságos és épkézláb javaslata arra, hogy hogyan másként lehetett volna kezelni ezt a helyzetet...

Szia #119! (Én nem tudom, egy 3 éves kérdésnél hogy a fenében lehet lepontozni a válaszokat... meg minek?!)

A kérdezőnek szerintem nem lett volna ennél megfelelőbb lépési lehetősége, mint amit végül tett.

Hogy a gyerek szempontjából mi lett volna a legjobb? Ez már más kérdés. Itt az a baj, hogy nem létezik - szerintem - olyan megoldás, amely az áldozatokat felmenti, a bűnöst megbünteti. Nagyon sokan írták itt, hogy az anya bűnei miatt nem a gyermeknek kell szenvednie. Nem, ez így van, csak sokan elfelejtik, hogy az Élet nem igazságos - és a kérdezőnek igenis joga van saját élethez, saját gyerekhez. Az érzelmi kötődés egy dolog, de ezt olyan szépen tudják hangoztatni lisztes kezű háziasszonyok... csak a pszichikai hátterét egy ilyen eseménynek már nem veszik figyelembe.

Ebben a helyzetben - az anya, és nem a kérdező hibájából! - óhatatlan volt, hogy a gyerek is sérüljön.

1. "Apa" volt, nincs. Egyik pillanatról a másikra kiszakítják a megszokott környezetéből, és az apja eltűnik az életéből. Fáj? Igen! Sérül a gyerek? Igen!

2. "Apa" lenyeli a békát, együtt marad az anyával, és közösen nevelik tovább a gyereket. És akkor megint a pszichikai háttér... nagyon, de nagyon kevés férfi lenne képes arra, hogy ugyanúgy nézzen a gyerekre, mint korábban, ugyanúgy viselkedjen vele. Ehhez egy bizonyos jellem kell, és el kell fogadni, hogy ez csak igen kevés embernek adatik/adatott meg.

Valószínűbb, hogy a gyerek egy idő után, ahogy nő és eszesedik, észrevenné, hogy apa és anya között feszült a viszony, hogy apa nem úgy néz rá, nem úgy viselkedik vele.

Ilyen helyzetbe egy férfi - és egy nő is! - rövid idő alatt belekeseredne. Nem direkt, nem önszántából, hanem egyszerűen azért, mert ilyen az emberi természet. Te is, én is, és a kényelmes foteléből "jó" tanácsokat osztogató négy gyerekes anyuka is. Aki nem él(t) ilyen helyzetet, az nem tudja, hogy mi is játszódik le ilyenkor az emberben.

3. "Apa" elválik anyától, de a gyerekkel ugyanúgy tartja a kapcsolatot, igyekszik neki megadni mindazt, amit addig.

Ha el is tekintünk attól, hogy a férfi ezzel kiszolgáltatja magát a nő kénye-kedvének, és úgy dobálózhatnak vele és az érzelmeivel, ahogy tetszik, akkor is fennáll a kettes pontban leírtak veszélye. Mert a gyerek nő, egyre jobban hasonlít majd Józsira meg Pistára...

Nem hiszem, hogy lett volna más lehetősége a kérdezőnek. Azt választotta, ami neki is, és a gyereknek is a legjobb: egy határozott, és fájdalmas, de gyors megoldást, ami mindkettejüket megkímélte a további, akár évekig elnyúló kínlódástól.

Egy ismerősöm hasonló, bár más jellegű ügy kapcsán mondta: az emberek gyakran elfelejtik, hogy állatok. Pontosan olyan ragadozók, mint az oroszlánok vagy a farkasok. Territoriálisak, és védik a saját ivadékaikat. Egyetlen oroszlán hím sem nevelné fel egy másik kölykét.

Ami pedig a vér szerinti apukát illeti... nem irigylem, SŐT. Mivel róla semmit sem tudunk, akár az is előfordulhat, hogy már akkor is nős volt, mikor megtörtént a dolog. És az, hogy az ember volt szeretője beállít egy 4,5 éves gyerekkel, nem túl jó ómen...