Négy éves gyereket le lehet íratni az apa nevéről, ha kiderül, hogy nem állnak rokonságban?

"Őszintén nem tudom, mi lett volna a helyes lépés. Abban sem vagyok biztos, hogy létezik ilyen egyáltalán ebben a helyzetben.

Te mit gondolsz?"

Végigolvastam ezt a kérdést. A férfinek valóban nem volt más választása így, de a feleségnek lett volna még egy választása, ha amikor kicsi a gyerek vállal még egy gyereket a kérdezőtől. Főleg ha tudta, hogy ennyire fontos ennek a férfinek, hogy legyen egy biológiai gyereke. Az első akkor nem az ő gyereke, de a második meg az övé lett volna, ekkor biztos mindkettőt felnevelte volna.

"de a feleségnek lett volna még egy választása, ha amikor kicsi a gyerek vállal még egy gyereket a kérdezőtől. " - szerintem egy gyerekvállaláshoz 2 ember kell, nem úgy megy, hogy a nő eldönti egymaga...

De valóban, ez a topic-belinél még aljasabb húzás elvi lehetőségként ott lett volna, ennél azért szerencsére jobban járt a Kérdező, mert nem kötötte őt semmi a csalóhoz, lehetősége nyílt a kapcsolatot megszakítani vele, és új életet kezdeni.

Mondjuk az elmúlt 4 évben már remélhetőleg rendeződött a sorsa a Kérdezőnek is, meg a kislánynak is. A csaló sorsa, nos az a legkevésbé sem érdekel...

Érthető...

Azért fura volt, hogy páran osztották itt emiatt a lépés miatt...

Mennyi ilyen eset lehet, ahol ki se derül az igazság, anyuka meg felnevelteti mással a félrelépésből származó gyermekét :\

A kérdezőnél érzéketlenebb embert még nem láttam.

Próbáljunk meg eltekinteni attól, h az az aljas ri""anc átverte. Hogyan lehet ennyire tárgyilagosan, minden érzelem nélkül nyilatkozni egy gyermekről, akit 4 évig sajatodkent szeretsz? A férjem imádja a fiat. Ha kiderülne, h nem az övé (ami lehetetlen de csak elméletben tegyük fel)...el nem tudom képzelni, hogy ellokje magától egy tollvonással. Nyilván ott maradna benne a tüske, nyilván nem úgy nézne ra mint azelőtt, de a szeretet (az igaz szeretet), képes megszűnni egy másodperc alatt? Nem hiszem.

Nagyon sajnálom szegény kisgyereket, örök lelki törést okoztak neki.

#126, lett volna bármiféle jobb, igazságosabb megoldási javaslatod a helyzetre?

Egyébként gyanítom, hogy vaóban életre szóló törést inkább a Kérdezőnél okozott a helyzet, a gyerek sokkal hamarabb túl lesz rajta (illetve, mivel 4,5 éves a kérdés, már túl van rajta)

#129 "És azért akartam elvonatkoztatni a nőtől mert kizárólag a gyermek és az apa viszonyát vizsgáltam." - csak tudod, a mutatós elméleti fejtegetéseknek csak akkor van értelme, ha valamilyen módon profitálni lehet belőlük a gyakorlatban is. És itt egyet tudomásul kell venni: azt, hogy egy 4, de még egy 8 éves gyerek sem válaszható el az anyjától, bármilyen csúfosan is bánt el az az apjával. (nyilván egy 14+ gyereknél már jóval szélesebb a lehetőségek tárháza). Szóval az ember csak innen indulhat ki - mert ez egy alapvető tény. Innen meg egyértelmű, hogy a nőtől való elvonatkoztatásra nincs semmiféle lehetőség a való világban, nem tudod semmi módon kiküszöbölni a személyét.

Szóval semmi csoda nincs benne, hogy ha végig olvasod a cc. 120 választ, pontosan 0 db javaslatot tudtak adni a Kérdezőnek azon kívül, amit meg is tett, ennek a helyzetnek ugyanis szemmel láthatóan nincs más tisztességes megoldása.

"Ha pl. meg tudnám, hogy az anyám nem a valódi anyám, attól ugyanúgy szeretném, nem dobnám el magamtól, azzal, hogy majd elfelejtem." - na, az anya személye az ugye totál biztos, az vagy biológiailag is anya, vagy a körülmények ismeretében önként vállalta az anyaságot, ilyen módon anya. Anya kontextusában nem létezik az a helyzet, mint itt a Kérdezőé, hogy a gyerek biológiailag sem a sajátja, de olyan sem volt, hogy a tények ismeretében önként vállalta volna. (ehhez képest kissé bicskanyitogató azon elmélkedni szerintem, hogy milyen apa az, aki semmi módon nem apa, kizárólag egy csalás áldozata.)