Mit tehetnék, hogy a feleségem ne ölje meg a gyerekemet?

"A csonka család is jobb a halálnál"

Neked. Te így érzed.

Emlékszel, mi volt, mielőtt megszülettél? Az van a halál után is. Semmi. Ez a vita azért nem vezet sehova, mert mivel mi élünk, tudatunk van, fel tudjuk fogni a lét és a nemlét közti különbséget. De megélni csak az egyiket tudjuk, így nem jelenthetjük ki, hogy jobb az egyik a másiknál.

Én is csonka családban nőttem fel, és sokszor gondolok arra, hogy sokkal jobb lenne nem létezni. Nincs halálvágyam, nem vagyok depressziós, csak egyszerűen és tényszerűen úgy érzem, néha jobb lenne.

Az, hogy nekem rossz, és az, hogy neked jó, nem biztosíték arra, hogy ennek a gyereknek jó lett-e volna, és egy ember élete túl komoly dolog ahhoz, hogy megszüljük, aztán ne szeressük, elhagyjuk, vagy "csak" félig elhagyjuk.

Ezért a felelősségtől való félelmünkben inkább öljük meg? Tényleg parttalan a vita. Azonban számomra nagyon ellenszenves a feleségben az, hogy meg sem hallgatta a párját, gyakorlatilag semmibe vette egy ekkora horderejű döntésnél. A házasságban kész kell lenni a KÖZÖS döntésekre.

Kérdező, én azt tudom neked tanácsolni, amit én magam is követtem, amíg a párommal nem akartunk gyereket. Még mielőtt szexuális kapcsolatba kerültünk volna, elmondtam, hogy én csak akkor vagyok hajlandó elvetetni a babánkat, ha az súlyosan beteg. Ennek tudatában vállalja-vagy ne vállalja a nemi életet velem. Nem lett nem kívánt baba, de ha lett volna, egyetértettünk abban, hogy megtartjuk.

"Nem lett nem kívánt baba, de ha lett volna, egyetértettünk abban, hogy megtartjuk."

Tehát nem tudod, hogy mit csinált volna, ha komoly a helyzet. Oké, hogy ezt így felvázoltad neki, na de nem kötöttetek vérszerződést, ugyanúgy leléphetett volna, és mivel nem volt nem kívánt baba, soha nem tudod meg, hogy élesben hogyan reagált volna.

Persze, le lehet tisztázni mindent előre, de az csak azt jelenti, hogy hideg fejjel mit tennénk.

Amikor horrorfilmet nézek, és kiabálok a nőnek, hogy ne az emeletre fusson, akkor én otthon a fotel kényelmében, minden veszedelemtől biztonságban átlátom, merre kellene menekülni, de ha rám rontanának, stresszhelyzetben nem lennék ilyen okos, hanem futnék, amerre látok.

Ugyanígy ha teherbe esnék, fogalmam sincs mit csinálnék. Abortuszpárti vagyok, de lehet, hogy nem tudnám elvetetni a gyereket. Ez olyan kérdés, amiben csak akkor lehetek biztos, ha átéltem. Ha te annyira szerencsés vagy, hogy saját magadon kívül még egy emberben ennyire biztos tudsz lenni, akkor áldd a sorsod. Sokan magunkat sem ismerjük eléggé.