Gyereket szeretnék, a feleségem viszont úgy érzem, nem akar, mit tehetnék?

Ebben a korban valószínűleg retteg attól, ami a gyerekvállalással jár, és most nem elsősorban a felelősségre és pénzügyekre gondolok. Egy nő teste ilyenkor teljesen megváltozik, az alakja, a bőre, majdnem mindene, és sok minden már sosem lesz a régi. Ez megijesztheti.

Másodsorban persze azért ott a rengeteg lemondás a gyerek miatt, például karrier, kötetlen szórakozás, sokszor a barátok is. Ezt egy férfi nem nagyon értheti, mert a férfi életében nem áll be annyi változás, sokan szinte észre sem veszik a gyereket, minden a nőre hárul, ez persze nagyon meg is terheli a házasságot.

Tisztáznod kell a feleségeddel, hogy mindenben mellette fogsz állni, átveszed tőle a terheket, és ha meg is változik a teste negatív irányba, te mindig szeretni és támogatni fogod.

Szerintem ez az a resz, amikor le kell ulni es oszinten megbrszelni a dolgokat.

Mondd el neki, hogy te mar itt tartasz, akarod azt a gyereket es oszinten, felelem nelkul mondja meg neked, hogy ot mi tartja vissza, vagy minek a fuggvenye nala a csaladalapitas. Ervet hozzon fel, amire valoban tudat tamaszkodni, amihez tudsz viszonyitani, nem kifogasokra vagy mar kivancsi, hanem a valodi okra.

Azert kellene ezt tisztazni, mert sem nonek, sem ferfinak nincs joga hazadsagban a vegtelensegig tolni a gyermekvallalast, ha hazassag elott szo nem volt arrol, hogy nem szeretne.

Nem szabad rakenyszeriteni senkit sem, ha nem akar, de megfosztani sem szabad senkit a gyermektol.