Mit tehetnék, hogy a feleségem ne ölje meg a gyerekemet?

Legyen férfi..

persze,ha meg a férfi beszéli rá a nőt az abortuszra,akkor mindennek el van hordva és jaj szegény nő...

mondom ezt nőként

Kérdező: fel a fejjel,kezdj új életet,máshol,idővel mással,találsz hozzád illőt.

Én nőként készen álltam elhagyni a páromat, mikor szóba hozta az abortuszt. Fogalmam sem volt mihez fogok kezdeni nélküle, de egyértelműen tudtam, hogy többé ez már nem számít. Ő nem számít, és kész.

Mi előre megbeszéltük, hogy meg fogjuk tartani a babát. Én voltam a fiatal, a felkészületlen, az, akinek a testét teszi tönkre, és az, aki félt. Ő volt az idős, a tapasztalt, a felkészült, aki állítása szerint minden áron akarja. És mi lett? Mikor kiderült, hogy babát várok, örültem, és harcoltam érte, mint egy anyatigris, ő pedig megijedt, meghátrált.

Tehát igen, lehet erről beszélni, és kell is, de úgy is minden akkor fog eldőlni, mikor a helyzet már adott, és akármennyire úgy kellene, hogy az apa véleménye is számítson, ez soha nem lesz így. Soha nem volt, és soha nem is lesz, bármennyire sajnálatos is ez a tény.

"A halál semleges." -honnan a viharból tudod? nem voltál még halott. Elszálltunk, mint a vadlibák."

Ha meghalsz, nem létezel. Mindannyian nem-léteztünk, mielőtt megszülettünk. Nem emlékszem, hogy jó vagy rossz lett volna, nem volt tudatom, nem volt semmilyen.

"Más védekezni ellene, és más, ha már ott van és a kérdés az, hogy megöljük-e vagy sem." elképesztő, hogy milyen sokan nem veszik észre a különbséget! pedig mekkora különbség!

kérdező! részvétem!