A férjed vagy a gyereked fontosabb neked?

Érdekes! Én nem azért nevelem a gyerekem, hogy hálás legyen.

Attól meg nem leszek egyedül, hogy első körben az ö szükségleteinek teszek eleget. Nevetséges példa de először a gyereknek adok enni, utána a páromnak..

A ferfi a csalad a hazassag vezetoje a csalad feje tiszteletet erdemel mindenkitol a gyerekektol is .Nalunk ritualissan a ferjemnek szedek eloszor hiszen o a csalad feje es sajat kezemmel fejezem ki o a legfontosabb utana o szed a gyerekeknek ezzel kifejezve a gondoskodast es szeretetet irantuk.A fozesben mindenki segit asztalt terit mosogat stb

Nalunk ove az utolso szo es mindent megkerdezek tole a gyerekkel kapcsolatban hagy lassak a gyerekek apa a csalad feje es az igzai ferfi.

Hát egészségedre!

Ez kb olyan mintha azt mondanád, mindenkinek kuss a neve, senki nem egyenjogú, az van, amit apa mond. Aztán meg ha valami nem tetszik neki megy a bőrszíjjal..

Ha a férjemet veszíteném el szörnyű lenne, csonka lenne a családunk. Ha a gyermekemet akkor ugyanez történne.

Mi így vagyunk egyek. Hárman. Bármelyikük elvesztése hatalmas űrt és fájdalmat hagyna maga után.

"Sokan jöttök itt a férjjel hogy gondoskodni kell nem elhanyagolni, meg legyünk mellette ha szüksége van ránk. És Ő mikor van melletted ha nekünk szükségünk van rá?? "

Na ezért nem mindegy, hogy a szuperanyu az ellenségének szül, vagy egy olyan férfinak, akit ismer, akivel jó kapcsolatot tud fenntartani gyerekkel együtt is. Egy eleve f.s házasságban nagyon könnyű egyértelműen az ártatlan kisgyerek mellé állni a szemét sz.ralak férj helyett. Más kérdés, hogy jó anyának lenni már eleve ott kezdődik(kezdődne...), hogy eldöntöm: akarok-e ennek a férfinak gyereket szülni.

Már eleve abszurd a kérdés. Hát még egyes válaszok!

Mi az, hogy könnyű a gyerek mellé állni? Miért? Akkor mi a férj, ellenség??

"Sokan jöttök itt a férjjel hogy gondoskodni kell nem elhanyagolni, meg legyünk mellette ha szüksége van ránk. És Ő mikor van melletted ha nekünk szükségünk van rá?? Többnyire csak hazajön aztán morog a tévé előtt hogy sz.ar napja volt a nők többsége meg le van kakálva a gyerekkel együtt...Holott természetesen Ő is szerette volna, egészen addig amig rá nem jött hogy ez kikapcsolni már nem lehet. Nem bizony....e nem Call of Duty amit majd holnap ujrakezdek ha nem tudtam átmenni a szögesdrótos kerítésen."

Ezért nem szabad csak úgy fejest ugrani a házasságba! Meg kell ismeri a férfit, és csak akkor hozzámenni, ha olyan, hogy szívesen együtt élnénk vele.

Én egyszer egy 7 éves kapcsolatból léptem ki, mert bár sok közös dolgunk volt, de mégsem tudtunk otthon úgy együtt lenni, hogy az nekem is jó legyen. Volt benne elég sok önzőség, és keveset figyelt rám.

Mások ilyenkor is erőltetik a házasságot, és azzal ringatják magukat, hogy majd akkor meg fog változni, meg ha gyerek lesz, akkor biztos jobb lesz. Nem, nem lesz jobb, és egy ilyen lépéstől nem fog nagyot változni jellemeiben senki!

Ezért ekkor kell eldönteni, hogy lemondva a férfi aktívabb törődéséről belemegyünk vele a közös életbe, vagy keresünk mást, aki hasonlóan gondolkodik!

Ha én sem léptem volna ki, valószínű már mi is megházasodtunk volna, gyerekeink lennének, és mellettük rendszeresen szomorkodnék és sírnék, amiért az apa/férj nem olyan, mint ami számomra elfogadható, és inkább belemenekülnék a gyerekek tutujgatásába. De ez számomra nem egy boldog élet, úgyhogy örülök, hogy időben kiszálltam.