A férjed vagy a gyereked fontosabb neked?

23: "gyereket lehet csinálni másikat,"

Gondolom neked nincs egy sem...

OFF:

26-os, ugyan nem értek egyet a "lehet csinálni másikat" hozzáállással, de azért azt tegyük hozzá, hogy amíg az orvostudomány még nem állt ott, ahol ma, igenis az volt a filozófia. Született egy családban 9-10 gyerek, abból jó esetben felnőtt mondjuk 5. Ha az összes haláleset után a szülők apátiába zuhannak, depressziósak lesznek és/vagy elválnak (ezek a mai típusreakciók egy gyermek halála után), akkor éhen hal az összes többi gyerek... Kegyetlen dolog, de eltemették, meggyászolták, túlléptek rajta, csináltak másikat. Úr adta, úr elvette, áldassék érte.

Ma meg ott tartunk, hogy a kórházak versengenek, melyikük tud kisebb súlyú koraszülöttet életben tartani (és ki tudja, milyen életre "ítélni", ugyanezen élet védelmének címszavával). Megint csak kegyetlenség ez ellen szólni, de 450 grammos "embriókkal" is próbálkoznak mostmár... Aminek komoly anyagi, lelki, társadalmi következményei lehetnek. Régebben ezeket a szegény babákat, magzatokat a szülők elengedték, meggyászolták, és jött a következő gyerek. Igazság persze - mint az összes bonyolult kérdésben - itt sincs. Mert ugye most joggal áll fel az a 6 hónapra született kommentelő, aki a csodával határos módon ép ember lett, hogy ő kikéri magának, amit mondtam. És igaza van.

Tehát ma háboroghatunk a "majd lesz másik" hozzáálláson, de akár tetszik, akár nem, ez is egy lehetséges normális emberi reakció.

ON:

Hogy nekem melyik lenne fontosabb? Fene tudja, hogy ott, akkor mi lenne. Mondjuk még sem férjem (csak komoly párkapcsolatom) nincs, sem gyerekem. Most a párom a legfontosabb a világon, és úgy érzem, amíg érdemtelen nem lesz rá, ez így is marad. De a szülés talán mindent megváltoztatna bennem.

Ha pl. a választás az, hogy véletlen teherbe esem, és ő azt mondja, vagy elvetetem, vagy elhagy, akkor gondolkodás nélkül a gyereket választanám, mert ezzel a zsarolással már eljátszotta a bizalmamat és megbecsülésemet. De ha mondjuk az a választás, hogy annyira szörnyű anyagi helyzetbe kerülünk, hogy itthon nem tudunk kikecmeregni, és a gyereket mondjuk a nagyszülőkre hagyva külföldön tudnánk együtt lerakni egy új élet alapjait (a gyereket mondjuk nem vihetnénk, mert túl rosszak a körülmények a kezdetekkor), akkor valószínűleg félig összetört szívvel, de odaadnám pl.az édesanyámnak a kicsit, hogy nevelje ő, amíg mi a férjemmel megpróbálunk új életet kezdeni, hátha sikerül, és egy napon újra együtt lehetünk.

OFF: Utolsó, nincs ebben különös érdekesség, a csekélyértelműek megint pontozási versenyt rendeznek ebből a fontos kérdésből is, ahelyett, hogy a normális megbeszélésre törekednének.

Holott szerintem tényleg baromi fontos kérdés, kb az elsődleges oka a "miért végződik manapság a házasságok jó része válással és miért van válási csúcs a gyerek 2-3 éves kora környékén" c. súlyos társadalmi gondnak.

ON: valamiért a nők egy része képtelen megérteni, hogy a férfiak egy jelentős része (benne én magam is) elsődlegesen társat, NŐT keres magának, és nem anyát a jövendő gyermekeinek, ha tetszenek érteni a lényegi különbséget. És ha a nő később úgy dönt, hogy ő hosszú távon elsődlegesen anyuka lesz, akkor a férfiak ezen jó része nem úgy fog dönteni, hogy ő meg elsődlegesen apuka, hanem úgy, hogy OK, ha a jelen páromnak már nem én vagyok a legfontosabb, akkor megkeresem azt a NŐT, akinek viszont én leszek az, nem fogom egy olyan kapcsolatra pazarolni az egyetlen életem, ahol csak X-edik lehetek... és kész a váláshoz vezető konfliktus alapja.

A dolog azért érdekes, mert valaha, párezer éve még a férfiaknál is elsődleges párválasztási szempont volt hogy az adott nő milyen sikeres a reprodukcióban, milyen anya, de ez az evolúció során elveszett. És ez véletlenül tök jól és egyértelműen detektálható, hogy meddig volt a nőideál a termékeny, általában könnyen szülő ösztrogén-túlsúlyos "milói Vénusz" alkat, és hol váltott ez mára már az ellenkezőjére, amikor a férfiak zöme pont az ellenkező jegyeket favorizálja...