A férjed vagy a gyereked fontosabb neked?

Off: Bocs, hogy nem a kérdésre válaszolok, csak elkezdtem olvasni a válaszokat, és teljesen feleslegesnek látom, hogy sokan vitába szállnak egymással.

Érdemes lenne kiegészíteni a kérdést!

Akik válaszoltatok,

-Szerelemből házasodtatok, vagy csak hogy minél előbb házasok legyetek és gyerekeitek legyenek?

-Boldog házasságban éltek, mindent megtudtok beszélni a férjetekkel és odafigyeltek egymásra, vagy pedig ilyen-olyan okok miatt már kutya-macska harcban álltok csak a gyerek miatt vagytok együtt?

-Úgy választottátok a férjeteket, hogy valóban egy életen át szeretni szeretnétek, vagy pedig amíg jó, jó, aztán majd elválunk?

Hát ha ilyesmi infók is ott lennének a válaszok alatt, akkor azt hiszem, az sokkal többet mondana, és nagyjából érthető lenne, hogy valakinek miért a gyerek, másnak meg miért a férj a fontosabb!

Teljesen felesleges itt egymással veszekednetek. Mindenkinek más az élete, és itt a legtöbben a saját példájukból indulnak ki.

Még az is érdekes lenne, hogy amikor még nem volt férjed, se gyereked, csak mindezt elképzelted... Akkor is ugyanaz volt benned a fontossági sorrend?

(Na majd ha lesz kedvem, hétvégén felteszem én is kibővítve a kérdést, és belinkelem ide, majd nézzetek vissza!)

Bírom a kritikát, szóval leírom: A páromban megtaláltam azt a társat, aki mellett nincs hiányérzetem, és úgy érzem, egy gyerek csak közénk állna, mert kötelességnek érezném, hogy mint szülő, mindenben mellette álljak, ez evidens. Többek közt ez az oka annak, hogy nem áldozom fel azt a kapcsolatot és embert egy még meg sem született gyerekért. Ergo nem akarok gyereket. (legyetek szívesek eltekinteni attól az idióta sztereotípiától, hogy karrierista önző, gyerekgyűlölő nő vagyok. A "többek közt"-ben szerepel például, hogy mindkét oldalról örökölhető betegség frdult elő a családunkban.)

Egyébként érdekes a felhozatal, mindenki a gyerek mellett tette le a voksát, megjegyzem, helyesen, hisz szülőként ez kötelessége. De mi a helyzet azokkal a szülőkkel, akik a gyereküket hurcolják egyik kapcsolatból a másikba? nekik vajon a saját gyerekük a fontosabb, vagy az a kétségbeesett keresgélés, hogy párt/apát/szexet találjanak maguknak?

Hát, ha végignézzük a közvetlen hozzátartozókat, az anyámat teljes egésszében a sors dobta, a gyerekem annyiban már az én döntésem, amennyiben én vállaltam és felerészben az általam választott párom, a párom az, akit teljes egésszében szabad akaratból én választottam. És mivel a döntés és a felelősség együtt jár, ez szerintem már kiadja a felelősség sorrendjét is, első sorban a páromért vagyok felelős. A családban a favorizált viszont valszeg a gyerek lesz, egyszerűen azért, mert érte a párom is, és a kettő összeadódik, ha nekünk van egymástól 1-1 első helyünk, a gyerekünknek meg mindkettőnktől egy második, akkor a két második összesen több, mint az elsők külön.

Szóval szerintem kb ilyen egy ideális család.

15 os vagyok no es nekem a ferjem az elso 4 gyerekunk van kozossen ketto otthon ketto mar onnalo.Soha nem tennem a gyerekeim igenyet a ferjem fole es azt hiszem ezert ilyen jo a hazassagunk. A gyerekek ezt ertik es tisztelik a mi hazassagunkat es soha nem probaltak kozenk allni vagy vitat inditani soha nem jatszottak ki minket mert tudjak mi ketten egy frontot kepezunk es tobbes szamban beszelhetunk.

A hazassagunkban mindig szakitunk idot egymasra hetetnte eltoltunk egy napot kettesben mikor a gyerekek ki vannak adva baratokhoz rokonokhoz mert egymasnak mi vagyunk a legfontosabbak.Imadjuk a gyerekeinket de nem majomszeretettel es nem mindenek felett.Estenkent beszelgetunk kartyazunk haa a gyerek visszavonultak ilyenkor a gyerekeknek seemmi keresnivalojuk a nappaliban mert van gyerekido es felnottido.Ha ezt nem tettuk volna mindig igy akkor mar reg a x tarsnal tartanank.Persze amig kicsik voltak volt sok onfelaldozas de akkor is szakitottunk idot egymasra gyerekek nelkul mert e nelkul meghalt volna a hazassagunk.

A 62. válaszolóval nagyon egyetértek, bár látom, hogy ő itt ki van utálva, mondom is, hogy miért: Sokan végletekben gondolkoznak, azt hiszik, a világ, az ember csak fekete vagy csak fehér lehet. El sem tudják képzelni, hogy valakinek van ideje/energiája/türelme ahhoz, hogy mindkét(három/nőgy/öt) kapcsolatot rendben tartsa, holott kivitelezhető lenne, de az emberek nagy része mártír: "feláldozom magam a gyerekért". Felesleges. Szülőként köteles az ember a gyerek érdekében cselekedni, de ezt nem azt jelenti, hogy akkor is a kicsit tutujgatja, mikor a párjának nagyobb szüksége lenne rá.

A gyereknek elsősorban az az érdeke, hogy szerető családban nőjön fel, így egy jó házasság fenntartásával a gyerek érdekeit is szolgálják a szülők.

Igazából a sok "GYEREKEMET!!!!" válaszból pont ez a megfontolatlanság tűnik ki, talán a kérdésfeltevés miatt is, de az emberek amúgy is nagyon szélsőségesek. Látszik, hát most is egy III. világháború van kitörőben.