Az ilyen nőknek, mindegy, hogy mit gondol a férjük? Lényeg, hogy már összeköti őket a gyerek?

Nekem ez a halálom,"hogy akkor is szeret, ha 40 kilóval több vagyok"!

Ad1: ha elismerjük, ha nem ,nem úgy ismert meg bennünket a párunk. Nyilván, ha ki mondja, ha nem legalábbis valamennyire szeretné, ha megközelítenénk azt az állapotunkat!

Ad2: az ,hogy szeret, természetes, de hogy mint nő tetszem-e neki 40 kiló plusszal, na az már nem evidens! Engem ne csak szeressen a férjem, hanem tetsszek is neki, mint nő, kívánjon meg!

Én a következőt figyeltem meg:

1. Pont mostanság voltunk a férjemmel egy magyarországi szállodában, ami egyébként nagyon gyerekbarát, tehát majdnem mindenki kis/nagy gyerekkel volt. A strandon volt alkalmam akaratlanul is azt a megállapítást tenni, hogy az ott lévő családanyák és apák 90 % elhízott. Nem husi, hanem elhízott. Hurkákban lógott róluk a zsír.

2. A baráti körömben mostanában több babus is érkezett, némelyik már 2-3 éves, és azt kell mondjam, az anyukák egyáltalán nem büszkélkedhetnek súlyfelesleggel. A gyerekkel közös mozgást, kirándulást szerveznek és hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra, tehát sok zöldség, gyümölcs stb. Sokszor inkább az aktív pihenést választják. Túrázás, síelés, bicikli stb...

Szóval szerintem van egy réteg aki olyan, mint amit leírtál, tehát lusta, igénytelen, preferálják az egész nap döglést és zabálást, ők azok akik a nagy hipermarketekben a legolcsóbb sóval és cukorral dúsított élelmiszereket pakolják a szalagra, vesznek 10 kiló fehér kenyeret, sört, kólát, disznózsírt. Komolyan, ezt is megfigyeltem.

És ugye a másik réteg, aki odafigyel a táplálkozására és időnként szabadidős sporttevékenységet is végez.

A két réteg preferenciái miatt olykor erősen elkülönül egymástól és ez okozhat szembetűnő különbségeket, azt az érzést keltheti, hogy "csak" ilyen vagy "csak" olyanok a szülők, de nem. Még a fenti két példán kívül is nyilván számtalan lehetőség van.

Megjegyzem azzal egyet értek, hogy egy pici gyerekkel nehéz lehet a rendszeres sportot megoldani, de azért nem kell ahhoz napi 2 óra spinning vagy aerobik, hogy valaki NE hízzon 20 kilót. Terhesség alatt is oda lehet figyelni a táplálkozásra és nem kell mindent összezabálni azzal a címszóval, hogy kettő helyett eszem, mert nem, a gyerek tömege lényegesen csak a harmadik trimeszterben kezd igazán gyarapodni, de ahhoz sem kell 1 tonna cukor vagy zsír vagy akármi, lehet helyette egészséges ételeket választani és nem kell éjfélkor csülökpörköltet tunkolni. (Akinek nem inge ne vegye magára kérem, ne a kivételekről beszélek) Sajnos sokan így vannak vele.

Én ülőmunkát végzek, a munka is az utazás együtt napi 12 órát elvesz, szóval nekem sincs túl sok időm a háztartás mellett rendszeresen mozogni, de ha tehetem kimegyek sétálni és odafigyelek a táplálkozásra. Így folyamatosan tartom a súlyomat, sőt időközönként még fogyok is, főleg ebben a nyári hőségben. Erre bárki képes.

52-es vagyok, annyit még hozzátennék, hogy szerintem ahol a nő igénytelen, ott a férj is részben az (ahogy láttam), nehezen tudom elképzelni, hogy egy tip/top apuka mellett valaki ennyire elhagyja magát, hiszen a másik mindig jó motiváció. Ha fel is szalad néhány kiló, egy normális családban, meg kell tudni oldani, hogy anyukának is legyen némi ideje magára.

Egyébként a mai anyukák egy része képtelen másra hagyni a gyereket, pl. nagymamára, anyósra, még az apukára sem hagyják, erről itt is vérre menő viták szoktak kialakulni. "Jaj, hát hogy hagynám otthon a 16!!! hónapos gyerekemet? Van neked szíved?!" (mert hónapokban beszélnek, nem arról, hogy már másfél éves), neki még az anyja mellett a helye bla bla bla, mindenki rossz csúnya aki pl. kemény 3 napra a mamánál hagyná a csemetét. Aztán meg mondják, hogy nincs idejük tornázni, meg úgy egyébként semmire.

Nincs gyerekem, de anyámat kérdeztem erről. Ő már idős, de gyerekkori emlékeim és a fotók alapján (40 volt, amikor szült) jó alakja volt.

Mondta, hogy úgy fél évig szülés után különösebben nem csinált semmit, csak odafigyelt, hogy ne egyen hízlaló kaját és rengeteg vizet ivott (folyadék=anyatej).

Apám este 6 körül ért haza, hétkor átvett, anyám meg elment futni vagy kutyát sétáltatni. De sokszor babakocsival sétált órákat, mert a másodikon laktak és amúgy is levegőztetnie kellett.

Apám eléggé álomszuszék, úgyhogy néha arra jött haza, hogy én apám mellett a heverőn, karja fejem felett és alszunk mindketten. Ha nyekeregtem, akkor felébredt és megnézte mi bajom van. Így pihent is, velem is foglalkozott. Ha aludtam, akkor ő is :)

Sőt, valamilyen mozgásszervi problémával születtem, így három éves koromig napi egy órát kellett tornáztatni. Apám sokszor ilyenkor csinálta a tornát velem.

Anyám 50 kg (mélynövésű) volt a terhesség előtt és amikor egy éves voltam, akkor 51-52 kg volt.

Kifejezetten jó gyerekkorom volt, nem emlékszem, hogy valaha figyelemhiányban szenvedtem volna. Sőt, a szüleim házassága is jó, komolyabb vita se jut eszembe.

Hozzáteszem, hogy fél évesen abbahagytam a szopást, így fél éves koromtól nekem is főzni kellett, persze mást, mint amit a szüleim ettek. Ők szeretik a fűszeres ételeket, nekem értelemszerűen nem adhattak, így kétfelé kellett főzni.

Rokonságban hasonlókat látok (többé-kevésbé én korosztályomban levő unokatestvérek, stb), hogy a gyerek mellett van idejük magukra is és a gyerek sincs elhanyagolva.

Nem értek egyet veled.

Rajtam kb 10 kiló plusz van, nincs egy éves a lányom. Amíg szoptattam, nem akartam sem diétázni, sem tornázni mert amikor eltűnik a zsírréteg akkor előbukkanak a rejtett méreganyagok, ami szépen átcsordogált volna az anyatejbe. Úgy gondolom, ez a döntés csak rám és a páromra tartozik. Amióta nem szoptatok, azóta tornázok és diétázok.

A szülés előtt is mindig ingadoztam 55-80 kg között, szóval ez teljesen független attól, hogy van gyerekem. Ezt az ismerőseim és a párom is tudja, de valaki aki nem ismer rögtön rám fogja hogy "fúúúúúúúúú, szült egy gyereket aztán hogy elhagyta magát". Mert ugye törvényszerű, hogy aki még nem szült az csinos, vékony, igényes :-)))

Ja, és sminkelni sem szoktam, csak munkába vagy alkalomra. Az, hogy bevásárolni vagy a játszótérre megyek, nem alkalom számomra.

Én támogatom, hogy egy ember figyeljen oda, és legyen igényes a saját testét és külsejét illetően.

De azért az kicsit durva, amit az utolsó ír. Szinte megfenyegetni az ember párját, - aki ráadásul terhes és nő létére genetikailag könnyebben hízik - azzal, hogy ha megváltozol, elhagy? Ez a szeretet határát szerintem már átlépi. Lehet ezt kifejezni támogatólag is. Ha valaki nekem ezt így odavágná, lehet, hogy emiatt fordulnék el tőle, és én nem tudnék már közeledni hozzá szexuálisan. Szär érzés lehet, amikor valaki diktátor módjára befenyít, ha nem teszel eleget a szexuális ízlésének.

"Ja, és sminkelni sem szoktam, csak munkába vagy alkalomra."

Tehát fontosabb, hogy a munkatársaknak vagy idegeneknek/rokonoknak tetsszél, mint az, hogy a férjednek is. Gratulálok a párodnak ehhez a remek fogáshoz!!