Az ilyen nőknek, mindegy, hogy mit gondol a férjük? Lényeg, hogy már összeköti őket a gyerek?

Eszerint én igen, bálna maradtam a gyerekem 2,8 éves koráig.

De hoppá én több mint 2 éves koráig szoptattam, közben kórházban intenzív osztály 2szer a picivel betegsége miatt. Nem akarom folyton mással legyen a gyerek pedig én se vagyok még 30 éves s járunk szórakozni, de ha 15 kgal több vagyok mint voltam az az én bajom, próbálkozom megoldani.

Édes párom szerint bőven van időm, szeret ő mindenképp, látja kevesebbet eszem mint ő, látja a heti mozgásom, biciglizést. Pénzem, időm ha nagyon akarnám lenne a fodrászra, kozmetikusra. De nem akarom. A hajam én szeretem festeni, most nő, a bőrőm én ápolom, bajszom nincs, ruhám tiszta s ápolt.

Attól még hogy sokszor vagyok fáradt s ezért lusta vagy mániás depresszió miatt még felkelni is nagy kihívás pont nem ez fog meghatni. De meghat a másikak iránt tanúsított empátiám, hogy törődjek a férjemmel, babóval, barátaimmal s nem a kilóikkal pedig van amelyik szülés nélkül, betegség vagy "csak" lustaság miatt akkora mint én.Mert a lelkük ami érdekel. Ha megnézed az a fontos.

Miért bántjátok a Kérdezőt?

Feltett egy kérdést, arról, ami egy létező dolog, és sokaknak probléma, csak nem vallják be.

Probléma a nőnek is, a férfinak is, de álszenteskedni kell, mert, "Aki szült egy gyereket..." annak már mindent lehet.

Kérdező én értem, hogy mit akartál mondani, és ha kérdésed van, miért ne tennéd fel, erre van ez az oldal, nem?

Nagyon sok nő elengedi magát szülés után, nem csak testileg, lelkileg is, hisztisek lesznek, undokok, házi sárkánykodnak, utálatosak!

Nem arról van szó, hogy fáradtak, mert természetes, hogy azok, hanem arról, hogy egyszerűen hepciásak és parancsolóak lesznek a férjükkel, mondván "Megszültem a gyereket, tedd amit mondok, mert én egy ANYA vagyok, jogom van pufogni, hisztizni, utálatosnak lenni, mert szültem."

Nagyon sok ilyen van!

Nem a fáradtságról van szó, hanem arról, hogy egyszerűen undokok és kibírhatatlanok, nem csak szülés után, de még 2-3 éves korában is a gyereknek.

Tudom, milyen gyereket nevelni, de soha nem tudtam volna ilyen "sárkány" lenni.

Kolléganőm most terhes, eddig sem volt egy jaj, de kedves nő, undok volt, és hisztis, most viszont a hisztije minden mértéket felülmúl, jóformán hozzá sem lehet szólni, mert már pattog és csinálja a cirkuszt, ha a bögréjéhez hozzányúlsz, már ordítozik, de neki szabad, mert ő most terhes.

"Terhes vagyok, ezek a hormonok!"

Na, hagyjuk már!

Az egész iroda várja már, hogy menjen szülni, annyira kibírhatatlan.

Szerintem ilyen volt mindig, csak most még jobban lovat adott alá a terhesség.

Egyszerűen undorítóan viselkedik, de nem lehet szólni neki, mert ki tudna megsérteni egy kismamát?

Mi lesz szülés után?

Hiszti a köbön?

Aztán csodálkozik, ha a férje majd későn jár haza, mert nem akarja ezt látni-hallani.

A párom barátja kérdezte a páromat, hogy szerinte normális-e, hogy a terhes felesége leordította a fejét, hogy ő milyen önző, mert nem adott neki a pirítósából, egyedül ette meg, pedig hát ő terhes!

Sokunknak van gyereke, mégse fordultunk ki így magunkból sem testileg, sem lelkileg.

Nem arról van szó, hogy valaki Rubint Réka legyen, hanem arról, hogy tartsa már magát és a párját annyira, hogy próbál csinos lenni, és nem viselkedik hárpiaként.

Nem úgy van az azért, hogy "Megfogtam a férfit, most már mindent megtehetek!"