Az ilyen nőknek, mindegy, hogy mit gondol a férjük? Lényeg, hogy már összeköti őket a gyerek?

Részben egyetértek, részben nem!

Itt vagyok pl. én! Elkövettem azt a hibát, hogy rengeteget híztam a terhességem alatt és már előtte is!

Aztán megszültem és nyilván nem kezdtem másnap fogyózni!

Eltelt kb. két hónap, szoptatni nem tudtam, hát nekikezdtem fogyózni, sportolni. De én is beleestem ekkor abba a hibába, hogy nem figyeltem a külsőmre, mert beletörődtem,hogy amíg duci vagyok, mindegy. Nem tettem rendbe a körmeimet, a hajam csak összekötve, bő ruhákban jártam stb.

Aztán egyszer csak bekattant,hogy ez így nem jó. Oké, van még rajtam jó pár kiló, de attól még lehetek igényes. Elkezdtem odafigyelni magamra! Havi egyszer elmegyek körmöshöz, visszamelíroztattam a hajam szőkére, vettem pár szebb ruhát, és minden reggel kb. 5 perc alatt feldobok egy laza sminket.

Jobban is érzem így magam! Közel 30 kilót adtam már le, de még kell kb. 15!

Bár én ezt mondjuk nem elsősorban a férjem miatt csinálom,hanem magam miatt!

Na szóval az lemaradt,hogy azért nem értek egyet, mert van,hogy 2-3 gyereknél nagyon nehéz erre odafigyelni.

Valahogy az ember fáradt, nyűgös és ez az egész viszi magával!

És több gyerek mellett a torna sem mindig kivitelezhető, főleg,ha a férj nem teljesen partner a gyereknevelésben!

Rengeteg anyuka van, aki megbolondul a terhességtől és a szüléstől, mintha valami különleges csodalénnyé változott volna attól, hogy ő most várandós vagy esetleg anya lett. Hát nem, kur*ára nem. A szülés a legtermészetesebb dolog, az élet velejárója, és nem jogosítja fel az anyukát semmilyen előjogokra. A férje, a környezete ugyanúgy megérdemli az odafigyelést, és hogy ne a baba-mama kommandó kiszolgálószemélyzeteként legyen kezelve, hanem mint ember.

Nagyon sokan amint anyává lesznek, úgy kezdenek tekinteni a férjükre, mint valami felesleges koloncra, aki már csak ATM-nek jó. "Mostmár ANYA vagyok!!" üvöltik torkuk szakadtából, nem is kérnek, csak követelnek és fenyegetnek, adj ezt, adj azt, csináld meg, ne csináld meg, szolgálj, alázkodj. Ugráljon az anyós, a sógornő, a szomszéd, mindenki, mert gyerek jött a világra.

A normális az lenne, igen, ha az anyuka a gyermek világra jötte után törekedne arra, hogy minél előbb újra kívánatos, csinos legyen, mint előtte (remélhetőleg), már persze ha szereti a férjét, és nem csak spermadonornak kellett, mert gyerektartás-fizetőnek... Mert ugye attól, hogy lett egy közös gyerek, a szerelmüknek csak még erősebbnek kellene lenni. És itt most tényleg nem azokról van szó, akik terhességi cukorra, pajzsmiriggyel vagy más bajokkal kellett megküzdeni, hanem a lustákról, a házisárkányokról, az igénytelenekről, a "csak a gyerek" gondolatkör őrültjeiről.

Nem kell Rubint Rékának lenni, hanem arra gondolni, hogy

1.) megajándékoztam kettőnket egy gyerekkel akkor

2.) megajándékozom a férjemet a csinos magammal

3.) megajándékozom saját magamat az egészségemmel

Nekem is elég sok olyan ismerősöm van,aki terhességtől kezdve tesz arra hogy néz ki.

A plusszkilók fél-1 évig oké,fokozatosan megy le.

De hogy a férj xxl-es pólóit hordják,szőrtelenités,szemöldökszedés sehol,az már igénytelen.

És nem egy ilyet látok.

Magammal szemben sem tudtam volna megtenni,hogy miután megvan a gyerek,eligénytelenedjek.Ezerszer fittebbnek érzem magam miután reggel 15 perc alatt zuhany,minimális smink,szépruha(igen,itthonra is).

Amire nem voltam hajlandó,az az hogy ne egyem meg amit megkivánok.Már terhesség előtt is kivánós voltam.De.Egy gyerek nem akadály a mozgásban.A gyereknek édesmindegy hogy kocogva vagy sétálva tolod a babakocsit.Otthon földön háton fekve őt emelgettem a lábammal hasizomerősitésként.(aztán az apja is rászokott,súlyzó helyett gyereketemelget,gyerek meg élvezi)