Tényleg a nő hibája, ha a férje/párja jól elveri?

Ezt most mire véljem?

Te nem is szeretsz engem, Kérdező?! Az előző oldalon leírtam, hogy érzek irántatok!

Az egy dolog,hogy valakinek a stílusa,viselkedése szinte ordít egy jó kis szájbaverésért,vagy veserugásért, na de nem állatok vagyunk,hogy így rendezzük a dolgainkat. Bár azok is csak azonos neművel verekednek:D

Viccet félretéve,primitív tapló az ,aki verekszik egy kapcsolatban (vagy a kocsmában,iskolában,neadj isten a saját gyerekét stb) .Had ne mondjam melyik népcsoportra jellemző ez a fajta konfliktuskezelés,annyit segítek,hogy ők talán még beleférnek az állatok kategóriába.

Nemtől függetlenül akkor van joga mást megütni valakinek, ha megtámadják, életére törnek vagy vagyontárgyát akarják elrabolni.

Egyetlen kivétel talán a pici gyerekeknél a (nem erős!) fenékre sózás, ha mondjuk kirohan az útra.

De gerinces állatoknál is tartom, hogy akkor bánthatom, ha megtámad, megharap. (A kutyáim is akkor kaptak egy-egy pofont, amikor belekaptak a kezembe. Többet nem fordult elő, de nekik elmagyarázni se tudtam volna, hogy ez szigorúan tilos.)

Egy sztori érdekességképpen:

A szüleimet nagyon kulturált embereknek tartom, tisztelik egymást, maximum csipkelődő vita van köztük.

35 éve vannak együtt.

Anyám most mesélte el, hogy egyszer kapott egy pofont (nem maradt nyoma) apámtól.

A szitu a következő volt: apám rettentően tisztelte a szüleit. Anyámat egyszer piszkálta, hogy minek takarít annyit, mire anyám visszareplikázott, hogy "ha koszban akarsz élni, menj vissza anyádhoz" (Mamámnál sajnos tényleg ismeretlen fogalom volt a higiénia).

Itt csattant el a pofon. De abban a pillanatban apám meg is bánta, mondta, hogy rémesen szégyelli és napokig esdekelt a bocsánatért.

Ez több, mint 30 éve volt, azóta nem fordult ilyen elő. Apám még most is láthatóan szégyelli, hiába telt el ennyi idő.

Én kamaszkoromban kaptam egyetlen pofont egy ízléstelen beszólásért tőle.

"Egy pofonos" emberként emlegetjük :)

Szóval nehéz megítélni, hogy egyszeri alkalom, vagy valaminek a kezdete. Ahogy látszik, nálunk apám nem agresszív, tényleg egyszeri alkalom volt. Nagyon jólelkű ember, egyszer elszállt az agya.

Anyám nem lépett le, bár volt egy mosolyszünet, én ezután születtem pár évvel.

Jó férj, jó apa. Egyszer megbotlott, bár már anyám is nevetve meséli és mondta, hogy bár a pofon túlzás volt, tény, hogy nem volt szép dolog tőle sem a beszólás.

A bántalmazó kapcsolatokhoz képest az lehetett a különbség, hogy apám soha nem adta jelét agressziónak, még szóban sem. Ott és akkor szerintem nem lehetett eldönteni, hogy "most mutatta ki a foga fehérjét", vagy egyszeri botlás. 30 év távlatából egyszeri botlás volt.