Tényleg a nő hibája, ha a férje/párja jól elveri?

Igen, tény, hogy vannak kis százalékban mazochista beállítottságú emberek, akik kiprovokálják a verést, mert ez valamilyen bizarr okból jó nekik. De ez NAGYON kicsi százalék. A döntő többségnél a bántalmazás eleinte lelki rombolással, apránként kezdődik, aztán amikor már nincs önbecsülése, akkor jön a fizikai.

Ez annyira lassú folyamat, mint amikor valaki 3 év alatt hízik 5 kg-ot. Naponta látja magát a tükörben és nem tűnik fel neki, hogy "jé, ma híztam két dekát".

A férjemmel egyszer nagyon csúnyán összevesztem, utólag már szégyellem is, minősíthetetlenül viselkedtem vele. Reakció: "Hogy te mekkora paraszt vagy" - ajtó becsuk, elment sétálni.

Az exneje néha megütötte, ismerem a hölgyet, tényleg olyan primitív, agresszív hisztit le tud vágni a semmiért, hogy néha én is eljátszottam a gondolattal, hogy tarkón verem egy szívlapáttal. A férjem ott is csak kiment az ajtón, vagy visszakiabált.

A hölgynek van egy szívszerelme, aki néhányszor már behúzott neki (hölgy kb. 50 kg, pasi 130). A hölgy kapar utána ezek után is, pedig nem élnek együtt, sőt, a pasi nős. Egyszer feljelentette, másnap visszavonta a feljelentést, mert így nem állt szóba vele a pasi.

Ilyen esetben tényleg azt mondom, hogy egészségére, ha ő jár oda a pofonért.

DE! Hiába agresszív a nő és tényleg kihozza az állatot az emberekből, melyik is a kulturáltabb megoldás? Amit a férjem tett anno a házasságuk alatt (ajtó beb.sz, ő meg elmegy sétálni, majd végül válás), vagy amit a jelenlegi "úriember" csinál?

A férjem egyszer vágott arcba könyékkel, mert mögötte álltam és ahogy megfordult, nem vett észre. Egyértelműen a hülye baleset kategória volt, bajom se lett tőle, mérges se voltam, mert nincs szeme a tarkóján. Két napig bocsánatot kért érte. Ahogy én is, amikor a sötétben az ágyon rajta átmászva rátérdeltem a tökére véletlenül.

Egyetlen esetben elfogadható a pofon: ha a másik adja az elsőt, vagy ha fegyverrel (kés, akármi) támad.

Ha pofán verek egy férfit, akkor megérdemlem a visszapofont. Ha vérben forgó szemekkel késsel rohanok felé, szintén. SOHA, SEMMILYEN más helyzetben nem.

Ha hülye vagyok, akkor ordítson, csapja be az ajtót, káromkodjon, vagy hagyjon el. De nagyon primitív megoldás veréssel kezelni egy konfliktust.

Az én apám nem bántotta rendszeresen anyukámat, bár volt rá példa, hogy betörte az ajtót, meg egyszer nekilökte a falnak. Undorító.

Anyukám 18 évig élt vele, én már 14 után kértem, hogy menjünk, költözzünk, de ő még várt. Aztán az ajtóbetörés után lépett.

Mindenki tudta, hogy apám alkoholista, de amúgy jó ember józanon, és ez így el is volt intézve. Hiába próbált volna bárki "segíteni", anyukám nem hagyta volna el (lakást is ajánlottak fel nekünk, azt is visszamondta), mert nem akart egy családot szétbontani, pedig tudta, hogy az mindenkinek jobb lenne.

Szerintem kell egy bizonyos idő, mire valaki megunja ezt az egészet.

Hiába verik a nőt, ha ő egyszerűen nem akar kilépni ebből, mert "szerelmes" (és számos ilyen kérdést olvashatunk itt is). Kell egy kis idő, amíg végre tisztán lát, és megunja a verést stb. Addig nem tehetsz semmit, mert két bocsánatkérés, és már rohan is vissza annak az idiótának a karjaiba.

Mindenkinek van egy kis igaza és egyúttal senkinek sincs.

Boldog házasságban élek, van egy másfél éves kisfiam és nagyon jó férjem. Ha engem vagy a fiunkat megütné akárcsak egyszer is, úgy hagynám ott, hogy csak úgy porzana az út utánam.

A nővéremet verte a férje, az alkoholba menekült, aztán egy vasárnap délután eldurvultak a dolgok és a nővérem koponyatörés miatt agyvérzést kapott, kómába esett és 10 nap múlva meghalt.

Mindkettőnket édesanyám és édesapám nevelt. Nem ők tehetnek arról, ami a nővéremmel történt. Számtalanszor mondta neki anyu, hogy hagyja ott a férfit, van 2 kicsi gyermeke, jöjjön haza lakni, lesz hely nekik. Mindig kérte, hogy ne igyon, az alkohol nem megoldás. Hát süket fülekre talált. Van, aki akaratgyenge, nem tud, mert nem is akar igazán kitörni abból, amiben él. És ez nem minden esetben a neveltetéstől függ.

Elítélem az erőszakot, az emberek ellenit, de még az állatok ellenit is.

Sajnálom azokat, akiket bántalmaznak, de ha segítséget nyújtanak feléjük, de ők nem fogadják el, akkor nem lehet mit tenni. Nem lehet megmenteni azt, aki SAJÁTMAGA nem akarja , hogy megmentsék.

26/N

A férfi hibája, hisz pontosan tudja hogy ő az erősebb, és abszólút férfiatlan dolog nála gyengébbet elverni...

Viszont tény, hogy rengeteg nő valóban provokálja az amúgy is idegileg, labilis, lelkisérült "urát", aztán meg csodálkozik, hogy uppsz jól állon vágták...

Ráadásul ahhoz, hogy többet ezt ne tehesse meg vele a férje/párja, nem tesz semmit, csak tűr (ki ezért, ki azért) na de ez például csak a nő hibája..

Tehát ilyen szempontból nem tudom sajnálni szegény vert nőket...mert... minek van még olyan féreggel aki ezt teszi vele?? olyan nincs, hogy sehova nem tud menni... és olyan sincs, hogy a gyerek miatt van vele...aki netán ezzel indokolná, azt az illetőt már véleményezni sem lehet, annyira ostoba...

"és aki olyan ember, hogy egy nőt meg tud ütni, abba hogyan szerethetett bele egy nő? (azt hogyan szeretheti egy nő?)"

Az ilyesmi gyakran sok-sok évvel a házasság után derül ki. Amúgy számos film, könyv is feldolgozza ezt a témát, én egy igaz történetet feldolgozó könyvet tudok példának említeni. Az orvos (!) apuka a házasság utáni 5. évben kezdte verni az asszonyt, mert akkor már annyira stabilnak érezte a helyzetét (volt már egy gyerek is), hogy elő mert jönni belőle az igazi énje. Előtte sosem bántotta a nőt. Szóval ennyit erről.

jó, de attól, hogy ez a véleményem még szeretlek Titeket!

Téged is Kedves Kérdező!