Mi van ha már családos vagy, mikor rád talál a nagybetüs Szerelem? Hölgyeim, lehet itélkezni, de elöbb hallgassatok meg.

A szerelem mindig tiszta! Mi az, hogy luvnya és hasonlók? A feleségek talán minden esetben olyan szentek? Na ne áltassa magát senki. Főleg a fiatalon házasodottak még magukat sem ismerhették meg, nemhogy jó döntést hozhattak volna. Mesevilág, érdek, félelem nagyon gyakran a házasságok alapja. Azután sértve kérik ki maguknak, ha valaki a valódi szerelmet meg tudja élni, akár a párjukkal.

A feleséggel nem élt meg ekkora szerelmet soha. Hát persze, minél érettebb az ember, minél jobban ismeri magát, annál kiteljesedettebb csoda lesz a szerelme, amikor az bekövetkezik, a valódi Ő-vel való találkzáskor!

Addig nagyon sokszor csak érdekből, félelemből állnak össze. A nő, aki nem volt képes türelmesen várni, amíg számára megérkezik a valódi Ő, annak nincs joga leminősíteni azt a nőtársát, akinek volt ereje ahhoz, hogy várjon.

Sok feleség inkább mondható k-nak, semmint a szerető. A szerelem pedig nem egyenlő a szerető státusszal, meg a nemi izgalommal.

A valódi szerelem két lélek találkozása, sokkal inkább szellemi találkozás, és csak következménye a fizikai vonzalom.

Nem fordítva, mint itt írták, hogy előbb van a fizikai vonzalom.

Sajna sok házasságát elcseszett ezt így is gondolja, mert jó esetben is ezt élte meg. Fogalma sincs mit jelent a Valódi Ő megtalálása.

Az ilyen feleségeket sajnálni lehet, elcseszte saját életét, másokét is el akarja végleg? Pedig még boldog is lehetne, de már nincs semmi esélye ebben a kapcsolatban, amihez ő nem nőtt fel, sem kezdetben, sem pedig azóta!!

A gyerek persze mindig érték, de a gyereknek joga van boldog embereket látni maga körül, mint ahogyan mindenkinek egy élete van, és ennek nincs köze az egyszer élünk, gyerünk mentalitáshoz - akik ezt hangoztatják, azok nem tudnak még élni sem, a valódi örömöt sem ismerik!!

30-as évei előtt nem is szabadna senkinek sem megházasodnia. Az ember érzelmi, lelki, szellemi, fizikai kiteljesedettsége még utána következik be, harmincas éveiben, főleg, aki tesz is érte, az ekkor jött szerelem eget rengető tud lenni, köze nincs a felszínességhez, annál az oknál fogva, hogy az ember jobban ismeri magát, erejét, meg is dolgozott azokért az értékekért, amelyek azután életre hívják a szerelmet, akkor, amikor a másik hasonló nívójú emberrel nővel/férfival találkozik. Ilyenkor az erő erőt vonz, és nem észérvek döntik el, hogy el akar valaki bárkit szeretni bárkitől. Ez nagyon gyerekes felfogás.

A valódi SZERELEM tiszta erkölcsű, feltételezi, hogy a másikkal nem ok nélkül éli meg ezt a csodát - és a tekintetek összevillanásával kezdődik, ami nem a vágytól éget mindjárt, előbb a két léleknek kell találkoznia, tisztán, ragyogón. A tiszta Szerelmet élő nő csak megérteni tudja a férfit, akit korábban elkábított fizikailag akart magáénak egy éretlen nő, aki a felesége lett. Egyikük sem volt még érett a kapcsolatukra, de a 3., aki eddig tudott várni, az kénytelen ezt tudomásul venni, és megérteni, és elfogadni. El is fogadja, aki igazán szeret. És távolról sem kis csicska nő.

Az én szememben sokkal csicskább az a nő, aki azért áll össze valakivel, hogy ne legyen egyedül, vagy mert gyereket akar, szexet, meg házat meg autót, bukszát stb., ahelyett, hogy maga megdolgozna a minőségi eredményért. Ha megdolgozott volna érte, akkor ez a helyzet nem következett volna be. A férfi nyilván többet tett az elmúlt sok év során, és ez megmutatkozik lelki minőségében is, már nem elég neki a lehúzó feleség, aki nem is szerelmes őbelé, soha nem is volt, ha az volna, szárnyalna a párjával együtt. Az, hogy a NAGY BETŰS NŐ-vel, az IGAZI Ő-vel találkozott, az nem mindennapi élmény, s ha megélték, megélik, akkor egészen biztos, hogy az a NŐ sokat tett magáért, hogy ilyen fejlettségi szintet elérjen, és nem bújt ágyba minden jöttment férfival.

Aki tényleg lotyó, az nem képes magas minőségű érzelmeket, testi-lelki-szellemi gyönyört megélni.

Lotyó az, aki ezt nem érti meg, mert még a fizikai igényei mielőbbi kielégítésén fáradozik, és sohasem volt képes ennél továb lépni. Én szurkolok nekik, a Valódi Szerelmet megélő pár megérdemli, hogy szerelmük beteljesedjen. A hosszú távú garancia pedig éppen a két lélek találkozása amely minden ilyen esetben előbb történik, mint a két testé. Ez utóbbi találkozások szükségszerűen véget kell, hogy érjenek, hiszen az anyag véges impulzusokat képes nyújtani. Ha nincs a lélek egy kapcsolatban mindkét részről, akkor az önáltatás, megalkuvás, romboló kapcsolat, mintsem építő. Valószínűleg már régóta saját fejlődési útját járta férfi, amelyen nem követte őt a feleség. Megérdemli mindenki a sorsát. Az ilyen feleség is, hogyha máshol minőségibb, méltóbb szerelmet talál a férfi. Lépjen, mert az a valódi szerelmet megélő nő megérdemli, hogy viszontszeressék hosszabb távon, és megérdemlik mindketten, mindhárman, mindnyájan a boldogságot.

Házasságot megmenteni, foltozgatni, amikor már nincs mit rajta? Amikor sose volt semmi valódi bázisa?

Ugye nem hiszi senki, hogy ez a megoldás? A kényelem persze fontos az asszonykának, persze kezdettől erre utazott, soha nem vállalt fel nehézségeket, ha megtette volna, máig is boldogan élnének és nem jött volna a 3., aki viszont elért már abba a lelki minőségi tartományba, ahol most a férfi jár, akivel együtt élhetnének nagy boldogságban. Megérdemlik.

"Utolsó: szerintem te ne érezd érintve magad. Egészen más eset egy szenvedélybetegtől elválasztani a gyerekeit, hiszen csak árthat nekik, mint egy normálisan működő, ámde kissé kihűlt házasságot gyerekestül felrúgni, csak mert apuci nem bír a vérével. A kettő nem összehasonlítható."

Azért érzem érintve magam, mert anyám azért kezdett el inni, és apám azért verte anyámat, mert kihűltek az érzelmek, nem szerették egymást. Anyámnak lett más, de mégsem tudták megbeszélni, válni nem akartak miattunk, így hát inkább az ivás és a verekedés. Némi köze van a dologhoz, ha nem is annyi, mint te mondod.

ha valaki szereti a párját, a családját, abba nem csaphat bele a szerelem.

ha belecsap korrektnek kell lenni elhagyni őket, hogy boldogok lehessenek. legalább ennyit megérdemel az átvert fél.