Mi van ha már családos vagy, mikor rád talál a nagybetüs Szerelem? Hölgyeim, lehet itélkezni, de elöbb hallgassatok meg.

"Elsö pillanattól fogva kitüntettük a másikat a figyelmünkkel."

Itt rontottad el! Családapaként lehetne több önuralmad. S most szerelmes vagy, hű de jó, na és? Te tudod a legjobban, a feleségedbe is az voltál, a szerelem 2 év múlva tovaszáll és azután? Újra otthagyod az új családodat is? A házasság, a gyerek nem büdös zokni, hogy meguntam, másik kell! A szerelem csak átmeneti érzés, elmúlik, aztán verheted a fejedet a falba, hogy emiatt nem voltál a gyereked mellett!!

Ha tényleg ő lenne neked az igazi, fel sem merült volna hogy maradj a feleségednél, és ezt te is tudod. A kisfiaddal a kapcvsoaltod enélkül is lehetett volna jó.

Szerintem csak gyáva voltál újrakezdeni a családépítést, a lakáskeresést, életmódváltást, a cihelődést az esetleges új családtagokkal, stb. ezt ne kend a fiadra, az életedért te felelsz. És ezek után a feleséged egész nap nézze a bánatos képedet, azért, mert te a könnyebb utat választottad? Inkább nézz magadba és keresd a döntésed valódi okait maszatoláss helyett, és cselekedj aszerint. Az legalább becsületes út. Mert amit most csinálsz az álbecsületes.

Ha már így megszólítottál, holott nem rólam szól a kérdés...

"nem a szerelem a baj, az előfordul akárkivel"

Nem, nem "fordul elő". Ahhoz randizgatni, találkozgatni, szeretkezni kell. Családos emberként nem kellene ügyekbe belekeveredni.

"Az a baj, hogy a feleségét már nem szereti. akkor pedig jobb a válás"

Igen? Tehát mindenki, akinél elmúlt a szerelem (mert az óhatatlan, biztosan elmúlik 2-3 év után) rohanjon válni? De akkor minek a házasság? Ez a rohadt eskü pont erről szól, tudod: összetartás, hűség a rosszban is, a szerelem múltán is!

"

Senki nem mondta, hogy a gyereket eldobja"

Ez nagyon kényes téma. Igenis a hétvégi apuka messze nem ugyanaz, mint az olyan, akihez minden este hozzá lehet bújni. Ezt a hétvégi apaságot egy fellángolás, egy punci miatt bevállalni, lelkiismeretlen dolog.

én a felesége helyében nem tartanék magam mellett olyan embert, aki másba szerelmes. már csak a gyerek érdekében sem. és kiakadnék azon, ha a férjem mellettem maradna ilyen felállással, kihez mentem én hozzá úristen?

és ebből következtetés: senki nem hibás, csak a feleség, aki ezt bevállalja, megalkuvó. így simán elhinni egy férfinek biztos nem ez a nagy ő.

de. a szeretőt - vagy a "nagy őt" tekintve, melyik nagy ő az, aki bevállal egy családos apát. az is megalkuvó.

tehát egyik sem a nagy ő. az biztos, mert egyik sem jobb a másiknál. még bnők is lehetnének.

"a családom,mellettük döntöttem,csak nem tudom ezzel jót tettem e."

Ugye viccelsz? Felnőtt férfi vagy, gondolom nem szappanoperákon nőttél fel, tehát pontosan tudod: nincs "l'amour tojours" bármit is érzel az el fog múlni és akkor mi marad? A hétköznapok, amik pont ugyanolyanok lennének, mint most a nejeddel, épp csak megspékelve azzal, hogy hetente-kéthetente egyszer próbálod eljátszani az apaszerepet a fiad előtt, aki kevéssé fogadná ezt el. Ehelyett kitartasz a döntésed mellett, jóban-rosszban, ahogy megfogadtad, nem csinálsz segget a szádból. Na, akkor jót teszel ezzel??

19-es:"bármit is érzel az el fog múlni és akkor mi marad? A hétköznapok, amik pont ugyanolyanok lennének, mint most a nejeddel,"

Nem, mert van akivel a szürke hétköznapok is jobbak, mint mással. Így jártam én is, itt is vannak hullámvölgyek, unalmas szürke esték, de valahogy sokkal jobb és tartalmasabb ez a kapcsolat, mint az előző volt. Akkor mellette kellett volna maradnom szenvedni és marni egymást megkeserítve a gyerekek életét??? Mert nekünk ez volt, 5 évig éltünk úgy egy lakásban, hogy közben utáltuk egymást és szenvedtünk. Ezerszer jobb mindenkinek most, a gyerekeknek is.