Mi van ha már családos vagy, mikor rád talál a nagybetüs Szerelem? Hölgyeim, lehet itélkezni, de elöbb hallgassatok meg.

Kedves 20:32-es:

Teljesen más nyelvet beszélünk, te meg én. Nem is baj ez, hisz külön emberek vagyunk.

Én az életet másként látom. Bonyolultnak, előreláthatatlansággal, választási lehetőségekkel és kényszerekkel, színekkel telinek. Sőt: tisztasággal is. A SZERELEM pedig (már ami igazán e névre méltó) minden helyzetben..tisztaság. Sokszor konfliktus önmagunkkal, nehezék - de ha szerelem, akkor tisztaság. Bármilyen helyzetben ajándék: még az ilyenben is. Meg lehet kűzdeni vele - vagy éppen..érte. És bizony igen: megtörténhet, hogy szembe jön egy ember, akit egy puszta pillantástól totálisan elfogadok. Mindig, minden helyzetben bekövetkezhet a csoda. Aztán rajtam és rajta - a körülményeinken, az erkölcsi érzékünkön, az értékrendünkön múlik, hogy mit kezdünk vele, milyen irányban döntünk. Hogyha egy csoda negatív, az is csoda. Meg kell tudni élni, örömével és fájdalmával együtt..és megköszönni, még azt a belső harcot is, amit hozott. Röviden ennyi, amit gondolok.

Az a helyzet, hogy te a külföldi csajszival nem élsz együtt, gyakorlatilag semmit nem tudsz róla, a jelleméről; csak azt tapasztaltad, hogy remekül eldumáltatok. Azt tudni kell, hogy vannak emberek, akik az utcán, munkahelyen bűbájosok, de otthon igazi pszichopaták. Könnyen lehet, hogy ez a nő is ilyen típus.

Szerintem "járt utat a járatlanért el ne hagyj", próbáld meg rendezni a házasságod, ha végképp nem megy, akkor inkább válj el; de az, hogy félredugsz külföldön/itthon, az nagyon mocsok dolog.

Nagyon nehéz őszintén beszélgetni, de muszáj megtenni, mert különben nem csak te maradsz kétségek között, hanem a feleséged is.

Ha el is váltok, te akkor is a gyereked apja maradsz és ugyanúgy törődhetsz vele, a válás a vérségi köteléket nem írja felül.

Nagyon könnyű ítélkezni és teljesen ismeretlen nőket lek.rvázni...

Én úgy nőttem fel, hogy "vasárnapi" apukám volt és mai napig hálás vagyok a szüleimnek, hogy elváltak. Mert nagyon jó a kapcsolatunk. Egyszerűen nem illettek össze, de így a mai napig jóban vannak. Ellenben látom az olyan családokat, ahol csak a gyerek miatt vannak együtt, akit egyébként tönkretesznek ezzel.

Úgyhogy hagyjuk a "cserben hagyod és tönkreteszed a családod" szövegeket! Kíváncsi lennék, milyen erkölcsös, tökéletes életet élhet az a sok hangember, aki itt bőszen okoskodik.

Kérdező: senkinek sem jó, ha ezt így folytatjátok. Ha úgy érzed, tudod támogatni a családod és TÉNYLEG a fiad a legfontosabb és nem menne a kapcsolatotok rovására, akkor lépj! Ne légy boldogtalan, nem éri meg.

Szerintem ne a szeretőt luvnyázzátok, olvassátok már el még egyszer a sztorit...

"Külföldi munkám során,megismerkedtem egy NÖvel (...) Több száz km-re az otthonomtól kellett Öt megismernem."

Nyilván azzal indított a kérdező a nőnél, hogy "Bocs, házas vagyok, de..." Lefogadom, hogy a szerető még most se tudja...

"mai napig hálás vagyok a szüleimnek, hogy elváltak"

Te beteg vagy. Hálás vagy apádnak, amiért hetente csak egyszer, néhány órát tôltött veled? Hálás vagy neki, mert nem volt otthon esténként, nem vitt aludni, nem vitt suliba, nem tanult veled, nem tudtál hozzábújni esténként, miközben elmesélted, hogy mi történt aznap.. EZÉRT vagy hálás? Amikor ilyet olvasok, felmerül bennem a gyanú, hogy valójában együtt vannak a szüleid, fogalmad sincs róla, hogy mekkora törés, milyen fájdalom egy kisgyereknek a válás, ellenben te is egy nős, családos ember "izéje" vagy, s azért drukkolsz, hogy a kérdező is megtegye, mert ebből merítenél erőt, hogy hátha a te fickód is lelép egyszer otthonról.

A gyerekért való együttmaradás nem hiszem, hogy jóra vezet, ugyanis a kapcsolat szempontjából az egy posvány. Már nem irányul erőfeszítés arra, hogy jó legyen, jobb legyen a kapcsolat, a hozzáállás megváltozik. A férfi tudja, hogy van nő aki jobb neki, aki "neki lett" de itt maradt, hogy a gyereket lássa, a nő tudja, hogy ő már le lett írva, de "legyen a gyereknek apja". Ideig-óráig elviszi a kapcsolatot a lendülete, az, hogy ismeritek egymást, megszoktátok egymást, de ezentúl a viták és veszekedések nem megoldásra törnek, mert mit megoldani? Ergo csak rosszabbak lesznek, egyre szabadabb szájúan egyre aljasabb dolgokat vágnak egymás fejéhez a felek, és ezt mind nehezebb és nehezebb eltitkolni a gyerek elől. Most még nem, talán két év múlva sem, de az a nő nem fog rád várni örökké, és mikor megtudod, hogy másé lett, akkor fájni fog, és ezt a fájdalom a feleségeden lesz leverve, közvetve a gyerekeden. Gondolj bele, hogy holnap felhív, felejtsd el, nem vár rád, mással van. Úgy éreznéd, hogy a feleséged, és talán még a fiad is hibás azért, hogy te nem lehetsz boldog. Nem hiszem, hogy jó vége lesz. Hiába tudod racionálisan, hogy nem így van, az érzelem az érzelem. Később meg magad fogod hibáztatni, hogy eltoltad az életed, mert a fiad nem marad veled örökké, előbb utóbb egyetemre megy, elköltözik, és akkor ott maradsz egy nővel, akit rég nem szeretsz, aki ugyancsak rég nem szeret téged, s akkor?

Elvileg lehetséges, hogy az együtléttel és idővel helyrejön a kapcsolatotok a feleségeddel, de én állítom, hogy ha egy nőt egyszer leírtál, hogy nem az igazi számodra sosem fogja elfelejteni, és mindig ott marad benne a tüske, a kérdés, a gyanu.

Arra nézve meg nem tartom helyesnek ítélkezni, hogy ki kivel hol és hogyan ismerkedik vagy szerelmesedik, nem csak k.féléssel lehet szerelmesnek lenni, mint egyik válaszoló szuggerálta, és bárki bármit mond határozottan állítom, hogy a házasságot külső ember nem borítja fel, ha a benne levők nem akarják felborítani. A jó házasságnak általában négy alappillére van tapasztalatom szerint: kommunikáció, fizikai közelség, szex, pénz. Vagyis tudjanak a felek normálisan kommunikálni, ne legyenek huzamosabb ideig távol egymástól (hetek, hónapok), a szex legyen jó és a pénzügyeiket intézzék együtt és egyetértésben. Ha valamelyik hibádzik előbb utób megbosszulja magát. De olyan nincs, hogy a házasság tökéletes volt, egymásért éltek haltak, és jött a fránya harmadik, aki beférkőzött. A harmadikat beengedték, és akkor már nem is volt olyan tökéletes ott minden. Ettől senki sem k.rva, senki sem aljas, simán elcs.szték, és kész. De akkor bár a gyerek jöjjön ki jól ebből, és legyen két boldog szüleje, még ha nem is együtt, mint hogy valamelyik megkeseredett szülő előbb utóbb hozzávágja, hogy miattad maradtunk együtt, fiam...