Egyedül álló, vagy korábban egyedül élő anyukák! Tényleg olyan nehéz párt találni annak, akinek már van gyermeke? És munkát is valóban nehezebben talál az, akinek már gyermeke van?

Első kérdésedre a válasz: én olyan téren nem tapasztaltam nehézséget, hogy a gyerek megléte a férfiak többségét zavarná. A gond inkább ott van, hogy nekem pl. egyszerűen nincs IDŐM eljárni ismerkedni, randizni, mert nincs kire hagyni a gyereket. Oké, alkalmanként van, mondjuk úgy havonta egyszer-kétszer. De hát az mire is elég? Azért az nem egy kapcsolat, amikor az ember 2-3 hetente találkozik valakivel, de randizni meg nyilván nem gyerekkel megy az ember.

Munka: ebben nem derült ki, hogy baj-e, hogy gyerekem van, mivel ennek a ténynek a közlése nélkül sem igazán lehet itt nálunk munkát találni. Sose írtam be az önéletrajzomba, hogy gyerekem van, mert úgy gondolom, ez magánügy. Mégsem hívtak be sehova. Sok itt az ember, kevés a munkahely. Pedig egy megyeszékhelyről van szó. Más se talál könnyen munkát, nem csak az, akinek gyereke van.

Én 23 évesen maradtam egyedül egy 2 éves kisfiúval.Nekem szerencsém volt elég hamar rám talált az igazi szerelem (6hónapig voltam egyedül)akivel azóta is együtt vagyunk és 3 hónappal ez előtt megszületett a közös kislányunk.

Szerintem is elég nehéz gyermekkel új párt találni aki hajlandó más gyerekét nevelni.Környezettemből tudom ,hogy milyen szerencsés vagyok.

A munka sajnos nekem se ment gyermekkel.Ápolónő vagyok és hát kisgyermekeseket nem igazán szeretik.

26/N

Nos, én 8 éve vagyok egyedülálló anya, így a párkeresés nálam egyértelműen sikertelen.

Állásom majdnem 3 éve nincs - a szakmám több műszakos beosztást kíván, amit képtelenség gyerek mellett egyedülállóként megoldani...

Nekem egyáltalán nem volt nehéz párt találni.Mondhatni ragadtak rám(pedig nem vagyok extra szépség,egy csinos,ápolt,vidám,normál kinézetű nőci vagyok)a pasik.23 éves voltam,amikor elváltunk(a gyerkőc akkor volt 3 éves).Most már 40 leszek lassan,pár évvel ezelőtt újra férjhez mentem,és van egy közös gyerekünk(reméljük hamarosan lesz még egy).

Munka ügyben nem tudok nyilatkozni,mert mindig is az első férjemmel dolgoztunk együtt(közös cégünk van),és ez a mai napig így van.

Nekem a munka nem volt gond, igaz ehhez az is kellett, hogy nemjek el évekre gyesre, vagy gyedre (nem tudom, nekem sosem volt), mindössze hat héti szülési szabit vettem ki, és folyamatosan dolgoztam/dolgozom. A munkám kötetlen, és alakítom az időbeosztásom, így ez a része nem probléma.

Ami a párkeresét illeti.... hát sajnos nekem ez a része nem jön össze. 25 évesen szültem a gyerekem, most 30 vagyok, és azóta sem volt senkim. Lehetett volna egyébként, de attól, hogy van egy gyerekem, nem fogok "összeállni" olyasvalakivel, aki nem felel meg az elképzeléseimnek. Olyat párt, amilyet szeretnék (amilyen a gyerekem apja is volt) még nem találtam, szerintem nem is fogok.

Pár találás attól is függ, hogy az előző kapcsolatot le tudtad-e zárni. Én ezért nem találok, pedig lenne. De az is véletlen, hogy megismerkedtem valakivel, és jó is lenne, de nem tudom mégsem mi a bajom.... Sokáig úgy gondoltam, akinek van gyereke, azzal már nem akarnak ismerkedni, most lehet, ezért is furcsa a helyzet.

Már egy ideje munkát keresek. Előző munkahelyemre mikor még kicsi volt a gyerek nem akartak visszavenni. Most, hogy már ovis talán jobb lesz. Én is úgy küldözgetem az önéletrAJZOMAT, HOGY nincs odaírva a gyerek. Mégsem hívnak vissza.... de interjún megkérdezik, hogy mennyi idős, van-e segítség...