Kicsit zavaros, de azért talál értethető?

Még tinédzserkoromban elköltöztem otthonról, miután nem bírtam anyám élettársát. Majd elég hamar elhagytam a rokonság óvó szárnyait, s a saját lábamra álltam.

Mióta eljöttem otthonról tökre úgy érzem magam, mint egy idegen. Most, hogy külföldön vagyok, még inkább érzem. Az anyám csak akkor talál meg, ha kell neki valami, vagy ha le akar baszni. A hugaim le se szarják a fejemet, mikor én keresem őket, arra is szarnak! Karácsonykor küldtem haza mindenkinek levelet, mindenkit megleptem vmivel, de én tőlük még egy Boldog Karácsonyt mondatot sem kaptam. Semmit! A Bátyám meg egyenesen nem is válaszol a leveleimre, de ő még régebb óta nem lakik otthon. Vele gyerekes vitáink voltak, s az egyik után teljesen felhúzta az orrát, s a megszokottól teljesen eltérő módon, totális kiközösített.

S nekem ez rosszul esik. S már mondtam is nekik. Meg azt is, hogy egyre jobban érzem családomnak a rokonság más tagjait, mint a saját családomat! Erre meghallgattam, hogy mekkora egy szemét s hálátlan dög vagyok, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, s most ez a hála, hogy elfordulok tőlük. Ja, és mert nem tudtam idekint állást találni az anyámnak - lévén, hogy még én sem állok a saját lábamon teljesen - még inkább kiutáltak, hogy hálátlan dög vagyok.

Van egy kapcsolatom idekint. Bontogatjuk a szárnyainkat, de én már megismerkedtem az ő családjával, meg a közeli rokonsággal. Még idén eljutunk Magyarországra, de fogalmam sincs, hogy mi lesz....

Tud erről a "lelki terror"ról, tud mindenről.... DE ezek ellenére nem tudom eldönteni, hogy mi legyen.

Elvigyem anyámhoz, s mutassam be, vagy vigyem oda, ahol családtagként érzem magam?!

Bár sosem éreztem, hogy anyám szeretne - de tényleg - ám valahogy mindig ha arra került a sor, körömszakadtáig védett minket. Tök mindegy, hogy mi volt... gyermekelhelyezési per, szétválasztási hercehurca, gyerekcsínnyek a suliban.. stb... MINDIG megvédett minket, és sosem engedte, hogy idegenek szétválasszanak minket.

Volt eeeeez.... egészen 6-7 évvel ezelőttig... azóta ilyet nem tudok elmondani......

Szóval menni fogunk Magyarországra, meg már szóba került a házasság is... de ha anyám - ill. a saját családom - így folytatja tovább, én nem fogom meghívni. Viszont onnantól kezdve végleg nincs családom....

Szerintetek mit tegyek?!