Túl sokat kérek a boldogsághoz?

20 éves vagyok, lány.

A szüleimmel lakom egy elég rossz állapotú kis lakásban Pesten amióta csak az eszemet tudom (törött ablakok, csótányok stb...)

Ők elég idősek (67 és 51 évesek), a gondolkodásuk is meglehetősen régimódi.

Szerintem elég szigorúan neveltek: nem mehettem soha az osztálytársaimmal "lógni" (mondván bele visznek a rosszba..), nem mehettem iskolai táborokba (mondván megfulladom a tóparton stb..), szórakozóhelyre a mai napig nem engednek és még sorolhatnám.

Így hát gimiben maradt a tanulás, bár nem mentem egyetemre anyagi okok miatt - inkább elmentem dolgozni. Havi nettó 160 körül kapok.

Van kb. 2 millió forint megtakarított, összespórolt pénzem. Szeretnék venni egy autót 1 millióért. Ő, mármint az autó lenne a "mindenem". Végre valami amit ápolhatok, szerethetek, amire büszke lehetek, amivel úgymond többnek érezhetném magam, sikeresnek én is, boldognak nemcsak más...

Ha csak kimondom az autó szót, a szüleim rögtön kiabálnak. Pénzkidobás, felelőtlenség, kirúgnak majd a munkahelyemről és akkor mi lesz, hogy fogom fenntartani, az össze megspórolt pénzem rá fog menni stb stb stb..

Nincs semmi örömöm az életben, ez lenne az egyetlen és meg van tiltva ahogy szinte minden.

Régebben gimiben a ruhák, smink, cipő ez-az érdekelt, de ezekbe már nagyon beleuntam.

Mit tegyek?