Mit csináltatok, mikor megtudtátok, hogy megcsal a párotok?

Most már mindegy: olvasd el a többi mailt is, próbálj meg minél több mindent megtudni és utána se rohand le a párod, hanem beszélgess el vele. Hátha magától elmondja az igazságot.

Hátha tévedés...

Ha a férjednek titka lenne, akkor gondolom törölte volna az emailjeit, vagy nem az volt a szándéka, hogy észrevedd végre?

Mindenesetre nyugodj le és próbáld meg raffináltan kivallatni, de csak is nyugodtan, hogy ne vegyen észre az elején semmit sem.

Olvasd el a többi mailt is, igyekezz minél több mindent megtudni.

Aztán... amikor én voltam hasonló helyzetben - annyi eltéréssel, hogy nem a férjem volt, csak a barátom, akivel több éve együtt voltunk, és már a házasságot terveztük -, akkor én rögtön felhívtam, mihelyst megláttam az e-maileket. Megkérdeztem tőle, hogy ki az az XY. Mondta, hogy a kolléganője, és rákérdezett, hogy miért kérdezem. Mondtam neki, hogy láttam a levelei között, el is olvastam őket, amiről tudom, hogy nem volt részemről korrekt, mert levéltitok és egyeb, plusz fő a bizalom, de ez van. Azt mondta, nem történt köztük semmi, csak félreértem. Rá pár hónappal szakítottam vele, mert bár elhittem, hogy nem történt semmi, mégsem tudtam továbblépni rajta. Ő máig tartja magát ahhoz, hogy nem volt semmi köztük, és azok a levelek csak jó indokot szolgáltattak nekem, aki már amúgy is szakítani akartam...

Ez az én sztorim.

Kérdezz rá Te is, aztán... majd kiderül, mi lesz. Mindenesetre legyen egy barátnő vagy valaki tartalékba, akivel töltheted az estét, ha nagyon összevesztek.

Kitartás!

Én meghalnék a helyedben. Addig várni...

Szerencsére az én párom jelen volt a lebukásnál. Soha nem néztem meg a telefonját, de akkor reggel valami azt súgta, hogy nézzek bele. Nem bántam meg, hogy megtettem. Mikor bejött a szobába, látta, hogy valami nincs rendben. Kérdőre vontam, erre nem mondott semmit. Én egyszerűen csak leültem, és elkezdtem halkan pityeregni. Aztán szép csöndben összepakoltam ,és megkértem, hogy hozzon haza.

Mikor legközelebb elmentem a többi cuccomért, akkor már üvöltöttem, csapkodtam, törtem, zúztam. És meg is ütöttem.

Nem tudom, talán ebben az esetben szépen összehajtogatnám a cuccait, és kitenném az ajtó elé egy nagy zsákba. (sajnos rend-mániákus vagyok) A többit nem tudom. Remélem soha többé nem kell átélnem ezt az érzést.