A barátom mindig az anyjáéhoz hasonlítgatja a főztömet, jogosan esik rosszul?

Na azért tisztázzunk valamit. Én nem akartam itt vitát szítani, nem tudom, hogy miért lettem közellenség, én úgy érzem, senkit nem sértegettem és nem volt tűrhetetlen stílusom. Igen, valóban lehet, hogy úgy tűnt, ragaszkodom az igazamhoz, de ezért elnézést kérek, így virtuálisan nem úgy tükröződik az ember mondanivalójának hangneme, ahogy a való életben szeretné. Minden szavam kiforgatásra került, pedig csak annyi volt a problémám, hogy rosszul esik, AHOGY közli, ami nem tetszik neki. Szerintem nem vagyunk gépek, hogy ne érezzünk soha semmi érzelmet, elviseljünk mindent. Vagy ha másnak ez könnyen megy, azt tisztelem, nálam betelt a pohár, mikor a tegnapi vacsoránál azzal jött csapkodva, hogy ez, meg az lehetne ilyenebb, meg olyanabb. A stílussal van problémám, de hiába mondom neki, folytatja. Nem tudom, mi lesz így ebből, de ezek a dolgok nálam kiverik a biztosítékot, nem szeretem, ha diktátor módjára beszélnek velem, főleg nem a saját barátom, mert egy kapcsolatnak elvileg a tiszteletről is kéne szólnia.

Nem kívánok további kommentárt fűzni a dologhoz, mégegyszer elnézést kérek, hogy akaratos nőszemélynek tűntem, illetve ha valakit megbántottam bármelyik kommentemben is, nem ez volt a célom, nem szeretek másokkal konfliktushelyzetbe kerülni. Ahhoz pedig mindenkinek megvan az egyéni joga, hogy tartson valamilyennek, ha kell, negatív személyiségnek. Emberek vagyunk. Köszönöm a véleményeket, igyekszem táplálkozni belőlük.