Miért kéne szégyellnem, hogy eltart a párom?

A főzés tényleg nem egy nagy tudomány. Nem voltam egy főzőbajnok, mert egyedül nem is igényeltem. A férjemnek szakács végzettsége van, ő baromi jól főzött, én a rántottát is odaégettem. Néhány alaplépést megmutatott, a többit meg youtube-ról megtanultam. Ha végképp elakadtam, felhívtam anyámat vagy bárki mást, aki tud főzni.

Néha még így is elrontok ételt (pl férjemmel ketten csesztünk el egy babfőzeléket, mert egyikünk se tudta, hogy a füstölt húst ki kell áztatni és azt a vizet már nem szabad felhasználni, ehetetlenül sós lett, ment a kukába), de legközelebb már tudom, mit rontottam el.

Különösebben megterhelő se volt, értelemszerűen nem a legbonyolultabb ételekkel kezdtem, aztán lassanként fejlődtem a bonyolultabbak irányába. Most már szinte bármit meg tudok csinálni, amit otthon mások is szoktak. Szakácsnak nem vennének fel, de sok finom ételt főzök. Nem érzem áldozatnak sem, mert egyrészt nem muszáj főznöm mindennap, másrészt kreatív tevékenység, pihentet is.

Én megőrülnék, ha nem csinálnék semmit. V.mi hobbid csak van, ami leköt! Pl. olvasás, írás, gyöngyfűzés, v.mi...

Én úgy vettem észre, hogy a várandós nők energiabombák, sokkal többet bírnak, mint amikor még nem voltak állapotosak.

Elolvastam a válaszaid és igen, szégyellned kéne magad. Nem írom le miért, normális ember megértené elsőre, előttem úgyis leírták jó páran.

Adja Isten, hogy ne történjen meg, de ha elhagynak, neked véged!

22/L