Valóban szégyellnem kéne magam ez miatt?

Boldog párkapcsolatban élek már több, mint hat éve. Nagyon jól megvagyunk, de mint oly sok nőnek, nekem is szükségem van arra, hogy legyezgessék a női hiúságomat. Úgy érzem, hogy néha egy-egy flört, egy-egy mosoly belefér a dologba, hiszen úgysem csalom meg a páromat, mert szeretem. Viszont tegnap mikor valahogyan szóba került ez a dolog, akkor a barátnőm flegmán megkérdezte, hogy valóban szeretem-e a páromat. De miért nehéz ezt elhinni? Azért, mert párkapcsolatban élek évek óta nem azt jelenti, hogy nekem már nem kell jól kinéznem, vagy nem állhatok szóba más férfiakkal. Nem? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt egy-két férfi, aki a kedvességemet nem úgy fogta fel, hogy ez felhívás keringőre, de őket természetesen azonnal kikosaraztam. Azt meg nem hiszem, hogy probléma, hogy észreveszem azt, ha egy pasi jól néz ki. Hűséges vagyok, nem vak. Mint már mondtam, szeretem legyezni a női hiúságomat.