Te hogy jössz ki a Férjed előző házasságából született gyerekkel? Hogyan viseled?

Jelentelek a modiknak mert hazudtál.

Bakker, engem jól felrántottál! Most elolvasom még egyszer, hogy tényleg sajnálnom kellene és el kellene fogadnom az ilyen nőket? Mert én a nagy gyereket sajnálom. Átnézem még egyszer. (Így utólag tetszett!) :)

Nem értem, néhány válaszoló miért jön ide levezetni a feszültséget.. Végigolvastam minden hozzászólást, mert nálam is "aktuális" érzéseket feszeget, van közös pont. Férjem előző házasságából van egy (már) kamasz lány, (8 éves kora óta ismerem, ez a különbség) és nekem is nagyon nehéz volt tolerálni a gyermeki "őszinteséget", vagyis azt, hogy az anyja mivel tömte a fejét, kertelés nélkül kimondta, rákérdezett. Ocsmány dolgokat mondott neki az a nő, összezavarta szegény lányt. Az anyja "ítéleteit" hallottam vissza. Holott nem miattam váltak el,az jó pár évvel azelőtt volt, hogy megismertem a férjem. Eleinte viccesnek találtam, hogy megkérdezi: "te tényleg egész nap egy utcasarkon állsz?", "tényleg van még két férjed?", de amikor durvult a helyzet ("tényleg megölted a gyereked?"- a vetélésemre utalt az anyja) már korántsem volt mit nevetni.. Plusz az éjszakai hívogatások, hirtelen betoppanások kb kisestélyiben, és az egyre kamaszodó lányt minél jobban ellenem hangolni, apró hibáim felnagyítva visszahallani..nem volt türelmem. És most, hogy a leányzó a lázadó korba lépett, még nehezebb. Éveken át igyekeztem, és igyekszem most is türelmes lenni, de bent én is érzem a tehetetlen feszültséget minden találkozás előtt. Érdekelne engem is olyan válaszoló, aki tudott mit kezdeni a helyzettel, és már valamilyen harmónia kialakult köztük.

85. pont leírta a véleményemet. 84! Írd ki így a kérdésedet, biztosan más válaszokat adunk. Mert a tiédnek egész más a stílusa, és egész más a hozzáállásod a dologhoz!