Te hogy jössz ki a Férjed előző házasságából született gyerekkel? Hogyan viseled?

Amikor összejöttem a férjemmel, akkor volt 13 éves a lánya az előző házasságból. A férjem addig nem akart bemutatni neki, amíg nem biztos bennünk, hogy "ne azt lássa, hogy jönnek-mennek a csajok". Az egy éves kivárásos időszak alatt a kedves anyuka mindenféle k..nak és ri..nak elhordott, holott soha nem találkozott velem és az megelőzően váltak el, hogy mi megismerkedtünk.

Szóval a lány fejében kb az volt, hogy "anyám szerint egy büdös k..va, apám meg szereti". Gondolhatod, mennyire paráztam a találkozástól. Mitöbb, utána az anyja a gyereken verte le, ha hármasban együtt voltunk, őt hivogatta és érzelmileg zsarolta, üvöltött vele, váratlanul megjelent, jelenetet rendezett, stb.

Ha a lánynak valamire szüksége volt, a férjem ugrott/ugrik, megy, segít, furikázza. Pénzzel is bőven ellátja, amit azért megérez a családi kassza, hiszen azóta kamasz lett, az igények is nőttek.

Viszont a lányhoz mindig is úgy álltam hozzá, hogy majd ő eldönti, hogy az anyjának vagy az apjának, netán a saját szemének hisz. Három év kellett, hogy elfogadjon. A mai napig vergődik az anyja (amit nem értek, mert futószalagon cserélgeti a pasikat, tehát nem a magány miatt lehet, ésszerű indokra még nem jöttem rá) miattam, tiltja tőlem a lányt. Konfliktuskerülésből ő is ódzkodik, hogy találkozzunk, mert rajta lenne leverve, hiszen ő él az anyjával.

A férjem tervezi, hogy ha nagyobb lakásba tudunk költözni, akkor a lányát is odaköltözteti, mert ő is nehezen viseli a saját anyját. Mondtam, hogy egyetlen egy kikötésem van: anyuka SEMMILYEN indokkal nem jöhet. Ha találkozni akarnak a lánnyal, akkor inkább adok a lánynak pénzt taxira, vagy az anyja lakásában találkoznak, de a hölgyre nem vagyok kíváncsi. A férjem ezt elfogadta, mert a volt feleséget - pláne a szemétkedései után - tényleg nem vagyok köteles még kedvelni sem, ő nem családtag, nekem semmiképp.

A lánnyal azóta kisebb zörrenésektől eltekintve kijövünk. Ha támadóbb a hozzáállása (kamaszkor se segít rajta :)), akkor nem reagálok. Ez beválik.

De szemközt is köpném a férjemet, ha nem a gyereke lenne a legfontosabb.

1-2 éven belül közös is lesz, ha meglevő gyerekével nem foglalkozik maximálisan, akkor én mire számíthatnék?

Ha neadjisten valamiért X év után elválnánk, akkor a következő barátnő/feleség hangulata szerint foglalkozna a közös gyerekünkkel?

Nálam igenis szempont volt, hogy ha már van gyerek, akkor hogyan bánik vele. Ha azt láttam volna, hogy hanyagolja miattam, akkor a férjem se lenne, mert megrendült volna a közös gyerek kérdéskörben a bizalmam.