Te hogy jössz ki a Férjed előző házasságából született gyerekkel? Hogyan viseled?

Nem lehetne néha a rokonság maradék részét kihagyni, vagy kicsit ritkítani a látogatásokat (nagyszülők, unokatestvérek).

Havonta egyszer csinálhatnátok hármas napot, amikor csak ti hárman vagytok.

A másik gyerekkel azért is érdemes lenne közeledni, mert a ti gyereketek féltestvére. A gyerek későbbi életében (pláne, ha már ti sem lesztek, vagy már nagyon öregek) rettentő sokat jelent egy testvér, hiszen akkor már rá jobban tud számítani. Ha kettejük között jó a kapcsolat, akkor 20 év múlva akár egymás gyerekeinél is be tudnak segíteni, lesz kire támaszkodni. A statisztikák szerint ők túl fognak élni benneteket, ezért érdemes 20-30-40 évvel is előre gondolkodni ilyen szempontból.

Nem érted meg lassan 50 hozzászólás után sem, hogy a probléma oka TE magad vagy.

Hogy azért rossz a viszonyod a gyerekkel, mert úgy tekintesz rá, ahogy (aki elveszi tőled a férjedet, pedig ő neked se kutyád, se macskát...)

Hidd el, mindenre van megoldás, de az első lépés az lenne, hogy rájöjj, neked kell változtatnod a hozzáállásodon.

(Bár, ha nagyon akarod, biztos sikerül annyira megutáltatnod magadat a gyerekkel, hogy soha többet nem teszi be a lábát hozzátok. Elég lenne szerintem egy elszólásod, azok közül, amiket itt már leírtál...de ez nagy hiba lenne)

Szóval szemléletváltás nélkül jobb esetben válni fogtok, rosszabb esetben benne ragadtok mindannyian ebben a kellemetlen helyzetben egy életre.

Én nem is értem, anyaként miért nem érted meg, hogy bizony áldozatokat kell hozni a családi békéért.

Mindenki a maga sorsának kovácsa. Erre jobbat nem lehet mondani.

A többiekhez hasonlóan én is egy harmadik fiatal, csinos kedves feleséget kívánok a férjnek.