Nős pasival van viszonyom! Van esélyem?

Úgy bírom amikor kis 13 éves kis lánykák osztják itt az észt...:D

Persze véleményt lehet mondani..Ne de akkor is.

12:01

Pedig igaza van. Persze nős férfi és házas nő is eljárhat külön szórakozni időnként, én is elmegyek a barátnőmmel, na de nem pasizni.

Szóval az a férfi sem az ártatlan szent, aki rendszeresen bulizgatni jár és fiatal pipiket szed fel, miközben az asszony otthon van a gyerekkel.

Normál esetben 1-1 ilyen alkalom lehet, de rendes férfi leadja a gyereket nagymaminak/bébiszityónak és viszi bulizni a nejecskét, hogy kikapcsolódjon.

Ez a kettő ellentmond:

" Ő nem követelőzik, nem cselekszik a pasi helyett, csak szeretné, ha valós is lenne, amit ő megígért! "

". A barátom úgy látom hezitál a gyerek miatt, de én ezt így tovább nem csinálom, csak magamnak akarom őt!"

Bár a dátum alapján látom ez már régi téma, de olvasva a hozzászólásokat, gondoltam, hogy leírom a tapasztalatokat, mert váló félben levő férfi vagyok, és olyat aki konktétan benne nan nem nagyon láttam a hozzászólók között.

Nagyon megromlott a házasságom, de nem azzal kezdtem, hogy jobbat keresek, hanem reméltem, hogy kölcsönös kompromisszumkészséggel megoldhatóak a dolgok. Nem sikerült, sehogy se ment, csak én maradtam a rossz mindenért. És nem tudtam mit évő legyek, mert azért az ember nem rug fel olyan könnyen egy házasságot. Szenvedtem, de neki sem akartam fájdalmat okozni, talán épp ezért volt olyan nehéz a válásig eljutni. De nem mentem el bulizgatni stb, pedig még gyerek sem volt. Ahogy érlelgettem magamban a dolgokat, és egyre reménytelenebb lett a házasságom, felbukkant egy lány.

De nem egy olyan, aki el akar választani a feleségemtől, bebizonyitani, hogy jobb, hanem egy olyan akit éveken át szerettem, ismerem szinte gyerek kora óta. Régen udvarolgattam neki, de akkor szeleburdi fiatalként ő nem tudta mit akar. Több próbálkozás után nem erőltettem a dolgot. Telt múlt az idő, és megismertem valakit, és belecsüppentem egy katasztrófális házasságba. Lényegtelen belemenni a részletekbe.

Szóval a házasságom csődben volt, és megtudtam valakitől akinek elmondtam, próbáltam tanácsot kérni, hogy X.Y beléd szeretett, értékes embernek tart, és bánja, hogy elengedett, de tudja, hogy nem tehet semmit, hisz nős vagy.

Hát elkezdett bántani, hisz ismerem nem csak a szép oldalait, nem csak a kapcsolati kozmetikázásait, és sokáig vártam rá. Egyszer rákérdeztem, hogy igaz amit hallottam? Letagadta, ma már tudom miért, sőt akkor is tudtam, hogy nem mond igazat, mert láttam rajta. Az leszögeztük, hogy ő sem akarhat tőlem semmit ebben a helyzetben, és én sem tőle, bármennyire is fáj, és ma se bánom. Sokat beszélgettünk, lelket öntött belém BARÁTKÉNT, és ez nem arról szólt, hogy a feleségem ellen hangolt.

És lett erőm elválni. Egyelőre hagyom a dolgokat őlepedni, lelkileg helyrejönni, és ha úgy alakul és megvár remélem lesz közös esélyünk. Tudom, hogy lesz.

De nem tudnék tiszta lelkiismerettel a szemébe nézni, ha miatta váltam volna el, és előbb utóbb benne is ott lenne a teljesen jogos félelem, hogy velem vajon nem teszi meg?

Lehet én vagyok túl konzervatív, de az embert nem szabad a farka vezesse, az jó pár percig, de nekem pár perc nem kell, hanem egy boldog élet, azzal akit szeretek... És ha szeretsz valakit, arra vársz, hagyod, hogy minden tisztességes körülmények között történjen, ne házasságtörésben. És a legrosszabb házasságból való félrelépés is házasságtörés, hiába szépítjük.