Nős pasival van viszonyom! Van esélyem?

Körözöm már egy ideje a kérdés felett, úgy gondoltam, hogy néhány óra alatt nem fog megváltozni a véleményem.

Kissé hosszúra sikerült, nem várom hogy elolvasd, de ha megteszed, remélem kicsit átgondolod a helyzeted. Ha nem, hát, legalább gyakoroltam kicsit a gépírást, köszönöm a lehetőséget!

Első sorban ne állítsd azt, hogy éretten gondolkozol, felesleges leírni, ezt az emberek látják a soraidból, vagy nem. Esetünkben nem.

Pont olyan vagy mint egy húsz éves, talán művelt vagy és intelligens, de még koránt sem nő. Nem felnőtt.

Nem attól válik valaki felnőtté, hogy betöltötte a 18. életévét, nem. Egy 16 éves is tud éretten gondolkozni, ha olyan körülmények között nő fel, ha elvárják tőle, hogy felnőttként viselkedjen. Ugyanakkor egy 30 éves is lehet gyerek, ha nem várják el tőle, hogy felnőtt legyen.

Pont olyan vagy, mint a naiv tinilányok.

15 évesen bekerültem a gimibe, mögöttem két elég kemény évvel, beleugrottam egy olyan kapcsolatba ahol a srácnak (ő akkor volt 18) már barátnője volt három éve (nem gyereke, nem felesége, barátnője) ami eleinte nem is zavart, fél év után viszont mindketten eléggé belebonyolódtunk az egészbe. Én halálosan szerelmes voltam, állítása szerint ő is. Aztán ígéretet tett arra, hogy elhagyja a lányt. 18 évesen, épülő öntudattal képtelen volt kilépni a megszokott, jól bevált, kényelmes kapcsolatból. A lány mindent megbocsájtott neki, várt rá, elfogadott minden magyarázatot.

Mikor velem volt csak az enyém volt, hónapokig viselkedett úgy mintha járnánk, azt valami mégis történt, ami miatt a lány mellett maradt. Akkor éreztem elégnek. Pokolian szenvedtem, nagyon fájt, de végül is tovább léptem, valamennyire. Mert képes voltam belátni, hogy még ha szeret is, abban a pillanatban megaláz, akkor még világot akar látni, és ehhez egy olyan lány kell aki van is meg nem is. Aki nem én voltam.

Aztán, évek múltán úgy hozta az élet, hogy találkoztunk, ő udvarolni kezdett, és bár sok idő kellett mire közel mertem engedni, mire egyáltalán szóba álltam vele, de ő harcolt. Akkor már igen.

Jelen pillanatban is együtt vagyunk, tíz napja házasodtunk össze. Kijelenthetem, percről percre egyre jobban szeretem. Tudtam már akkor, tizenöt évesen, hogy egyszer ő lesz az, de idő kellett.

Engedd el, és ha tényleg együtt kell lennetek, ha tényleg akar téged küzdeni fog. Ha nem, akkor buta vagy, amiért ezen emészted magad, jól tudjuk 60 másodpercnyi szomorúság az egy perc boldogság az életedből.

Nem fogok mélyre szántó pszichológiai következtetéseket levonni, de valószínűleg nem tudod, milyen érzés elveszíteni az apukádat, és nélküle felnőni. Ha mégis tudod, belegondolhatnál abba, mit is teszel.

Ne önmagadat akard igazolni, ha olyan fene nagy felnőtt vagy, hanem tanulj meg visszavonulni. A pasi meg így vagy úgy de elintézi. Ha a házassága tényleg rossz válik veled is meg nélküled is.

Tanulj mások hibáiból.

És, kedves, az nem érdem, ha egy pasit a testeddel meg tudsz fogni!

Azt a legtöbb nőnemű megteheti, és meg is teszi, ha potenciális partnert talál.

Azt is mondják, hogy egy igazi Nő nem a melleivel, hanem a tekintetével hódít.

Talán klisé, de a helyzetedre, ami eleve egy hatalmas klisé, pontosan illik.

Én nem értem hogy itt egy két ember miért bántja a kérdezőt!

Ő is tudja amit csinál az nem helyes de mivel szerelmes és ez bárkivel meg eshet és valószínű nem látja át a helyzetet normálisan és egyébként sem tudott róla 1 hónapig hogy van felesége a pasasnak,de közben bele szeretett!Van ilyen!!

Mindenkivel történhet ilyen én nem látom a kérdezőt hibásnak,ha pedig elhagyja a srác a feleségét és a kérdezővel marad akkor ez így volt meg írva és legyenek boldogok ennyi!Ha nem működik max mind a kettőnek meg volt a tanuló pénz....

...Persze, nagy ritkán előfordul, hogy bejön, de ahhoz nagyon komolyan kell a mindkét félnek gondolnia.És a leírásodból nem úgy látom, hogy ez a férfi és Te , ehhez annyira komolyak lennétek.

Volt egy ismerősünk, 20 év körüli lány, első nagy szerelme egy 30 körüli, nős pasa lett, aki ráadásul a lány unokatesójának férje volt, a lány beteg anyja kérlelte, hogy mondjon le arról a férfiról, de a lány hajthatatlan volt.Végül is, az övé lett, összeházasodtak, a súlyos beteg anyja viszont depresszióba esett és hamarosan meghalt.

Nos, a mindkettőjük becsületére legyen mondva, hogy ha már egy család boldogságába és egy anya halálába is került a kapcsolat, de legalább kitartottak egymás mellett.Együtt élték le az életüket, szeretetben, Nos, van, akinek bejön az ilyesfajta ebül szerzett kapcsolat,csak az a baj, hogy ezért valaki, valahol mindig nagyon megfizet.

És az egyébként nem zavar, hogy soha nem tud veled tölteni hosszabb időt, több napot egyben, nem aludhattok együtt, csak titokban találkozhattok? Ez nem borzasztóan megalázó érzés? Hogy veszi ezt be a gyomrod? És ha még ráadásul a feleségével lefekszik néha, megcsókolja? Az nem zavar? (Mert bármilyen is a viszonyuk, ez megeshet, még ha tagadja is)

Hogy lehet ezzel a tudattal élni? Én beleőrülnék.

Tudom, hogy szerelmes vagy, ezért valahogy nem a te hibád, ez a férfi egy szemét alak sajnos, valószínűleg egyszer te is rájössz majd erre (bár én nem kívánom, hogy így legyen), és akkor úgyis megérted, hogy miről ír itt mindenki.

Én csak annyit javasolnék, hogy nézz magadba őszintén, ez a szerep, amiben most élsz, nem tölt el szégyennel? Mit gondolsz, a szüleid, a barátaid, te magad erre a dologra büszke tudsz lenni? Nem érzed, hogy ez nem helyes, hogy megalázó? Hogy egy játékszerként kezelnek? Hogy egy pótlék vagy?

Sorolhatnánk még a kérdéseket, szerintem érted mire akarok kilyukadni.

Ha ezekre a kérdésekre pozitív választ tudsz adni, akkor semmi baj, ha viszont nem, akkor várd meg, hogy szakítsanak és téged válasszon! Később ha erre visszagondolsz, ne kelljen csalódnod saját magadban!

Ja és mindezeket nem bántásból írtam... csak hidd el, jobban jársz így!

Nem akarod tönkretenni egy hároméves gyerek életét? Rossz hír, mert már sikerült.

De lehet Neked is lelépett az imádott Apukád az imádott Anyukád mellől 3 éves korodban egy 20 éves éretlen liba miatt, és azért lettél ilyen értékes ember, meg szép is emiatt vagy...

Már bocs, de azt írod, a felesége szereti, akkor mégis hogy érted, hogy "megértően fogadta az elhidegülést, mint válóokot"??? Már abban, amiket Te itt leírsz tucatjával vannak az ordító ellentmondások. Nekem ilyen "igazi férfi" emberselejt nem kéne...

"Egy korosabb túlsúlyos nő nehezebben veszi fel a harcot egy fiatal 20éves, feszes bőrű, csinos nővel."

Lehánynálak..

A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 16:04

Mar csak a hozzaszolasod miatt megerte megnyitnom ezt a kerdest;) a mergem is egy szempillantas alatt eltunt, amit ez a liba okozott... koszi:)

egyébként a kérdezőről annyit hogy végülis nem CSAK az ő hibája az egész,mert egy nős férfi hova járkál el bulizni,mikor a gyermeke és a felesége otthon várja?

persze ez csak az én véleményem ..

13l