A vőlegényemnek kellemetlen 5000ft-t nekem adni. Az indok lentebb. vélemények?

Ahelyett, hogy örülnél, hogy beosztó, spórolós a pasi,

aki gyűjtöget, mert céljai vannak még az életben.

Nem elissza, meg el játék-gépezi...stb...

Te tudnád mire költeni az ő fizetését. Mi??

Miért nem a sajátodat költöd?

"ha segíteni akar, akkor ne 5000-ft-al szúrja ki a szemem."

Hány forinttól nem leszel ennyire önérzetes??

Ha igy áll a dolog miért vagytok közös kasszán?milyen közös kassza ez?vagy hogy megy ez nálatok?

Elvileg te belaadod a közösbe,de akkor ő mit ad be?ha van közös kassza miért kell neki neked adni,hisz közös annyit veszel ki amenyit akarsz.

bocsi de nekem ez zavaros.

Ne törődj a sok megkeseredett, rosszindulatú ember kötekedésével.

A véleményem az, hogy akinek eleve KELLEMETLEN segítenie azon, akit ELVILEG szeret, akkor az nem szerelem egyáltalán, csak egy óvatos, gyanakvó egymás mellett élés.

Én nem akarnék egy ilyen kapcsolatot, mert ez alapján az élet többi területén is elég távolságtartó lehet. Most jönnek majd azzal, hogy "luxusk*va" meg hasonló pompás beszólások, de aki egy kicsit is empatikus, az tudja, hogy egyáltalán nem ennyire fekete-fehér itt minden. Szerintem ne is várj tőle semmit, hadd őrizgesse a vagyonát, van neked sajátod. Az önállóság különben is önbizalmat ad.

Hát, én nem tudom. Nekem nem tetszene. Mi a férjemmel valahogy az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Sohasem felejtem el, hogy nekem akkor már volt egy gyermekem (még csecsemő), és önkéntelenül is őt küldtem el a boltba pelenkáért, és cumiért az első napon, amikor megismerkedtünk. Valahogy úgy jött ki. Vele, és csak vele már az első percben megvolt az a bizalmas hangnem, ami azóta is megvan. Pénzt el felejtettem neki adni, megmondom őszintén, hogy csupán mikor elment már jutott eszembe, és ő sem emlegette, hanem egyből ment.Csupán annyit kérdezett, hogy milyen kell. Ezt a már közös picuroknál is mindig megkérdezte, ha éppen őt küldtem. Mikor visszaért pont altattam a kicsit, és csak annyit mondtam neki, hogy ha siet, akkor vegye ki az árát a pénztárcámból, itt és itt találja. Nem sietett, és nem is vette ki azóta sem. Próbáltam neki odaadni, mikor eszemben volt, de nem fogadta el. :)) Egyszer mérges voltam rá, és mondtam neki, hogy márpedig én el fogok válni tőle, ő mosolyogva közölte, hogy ok, de mi lesz a pelenka, és a cumi árával. (1-2 ezer Ft. Néha, mikor vicces kedvünkben vagyunk, vagy nosztalgiázunk, előjön a dolog. Hiszen az ismeretségi körünkben nincs még egy pár, aki igy jött volna össze, hogy már aznap vásároltak egymásnak. ) Amúgy mig csupán jártunk, akkor is volt olyan, hogy ő vásárolt nekem, és volt olyan, hogy én vásároltam neki. Kinek akadt előbb kezébe a pénztárcája. De nálunk a járás nem volt hosszú életü, 2 hét után összeköltöztünk. Addig is szinte együtt éltünk, csupán a ruháit hozta át hozzám. Csak utána gondoltam bele, hogy nálunk minden milyen magától érthetődő volt. Minden milyen hamar ment. Fel sem merült bennem, hogy nem vle fogom leélni az életem. Mindeközben a többi (számszerint 2) kapcsoltomban mindig óvatos voltam, és nem költöztem össze velük. Pedig több évig tartottak. Soha nem is vásároltunk egymásnak az exekkel. Olyan volt, hogy kisegitettük a másikat, de vissza is került a pénz. A férjemmel meg egyből más volt.

Szóval, ha ebből indulok ki, akkor neked nem lehet ő az igazi.