Férjem nem akarja a babát? 4 éve vagyunk házasok, és még mindig nem akarja hogy legyen baba.

Szerintem a kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolat alapja, hogy a legfontosabb célokban, értékekben, "létkérdésekben" a két fél ugyanazt akarja, ugyanaz legyen a fontos. Ezt mielőbb tisztáznotok kellene!

Egyébként nálunk a romantikázás abból is áll, hogy közösen álmodozunk, ki mit szeretne a jövőben elérni :-) Ezt nektek is "gyakorolni" kellene, hogy időben fény derülhessen az esetleges különbségekre.

Szívből kívánom, hogy rendezzétek a dolgaitokat, remélem, hogy kiderül, hogy a férjednél csak valami pillanatnyi elmezavar volt!!! Egy gyermek óriási boldogság, és számomra ez a kapcsolatunk igazi beteljesülése. És az az imádat, ahogy csüng a férjem a fián!!! Imádnivaló, hogy mennyire imádja a fiunkat.

Még valami: a férfiakban szerintem sokkal később érik meg az apaság, mint bennünk az anyaság. Egy nő szinte anyának érzi magát már attól a pillanattól kezdve, hogy megtudja: ott van Ő a szívem alatt. A férfiaknak - érthető módon - tovább tart a dolog: talán akkor kezdik el felfogni valamennyire, amikor meglátják azt a kis mozgó "valamit" a monitoron, amikor látszik a baba szívdobbanása, meg amikor elkezd megváltozni a tested, gömbölyödni a pocakod, és még ezek után is jó hosszú idő kellhet ahhoz, mire igazán ráhangolódnak az egészre. Sok férfi örömét beárnyékolhatja kezdetben az, hogy aggasztani kezdik az anyagi gondok (ha vannak egyáltalán). Ilyen sajnos nálunk is volt az elején, mert nem álltunk valami jól anyagilag a lakáshitelünk miatt, de ahova Isten bárányt ád, ád oda füvet is - és láss csodát, a férjem még a baba megszületése előtt új és sokkal jobban kereső állást talált magának, így mindent meg tudtunk venni a kisfiunknak.

Remélem, minden rendben lesz, legyen nagy-nagy boldogságban részetek!!!