Képzeljétek magatokat a helyembe, mit tennétek?

Igen, azért az egy év után elég beteg, hogy előtte fürdik a kívánatos menyasszonya, és ő játszik egy gépen...

Én így nem jutottam volna vele eljegyzésig, de talán az első közös hónap végére sem. Emellett jelzem, hogy a páromnak megvan a maga hobbija, amit nélkülem csinál, de erre megvan a heti 2-3 nap, amikor meló után megy úszni, még sose mondtam volna, hogy ne tegye, és eszembe se jutott volna. Nekem is megvan ugyanígy az elfoglaltságom, mert ezek nem működnének együtt, de az együtt töltött időt értékesen és tényleg EGYÜTT töltjük.

A férjemnek is volt ilyen, sőt egyszer tőlem kapott játékot karácsonyra, mert láttam, hogy csorgatja rá a nyálát. Kb egy hétig ki se lehetett robbantani a számítógép elől, aztán lassanként megunta az újdonságot és egyre kevesebbet játszott vele. Most már meg se találja, úgy elpakolta.

Miért kell feltétlenül szólni? Nekem is volt olyan, hogy belebuzultam egy játékba és mire felnéztem, már eltelt 6-7 óra.

Balhézással, hisztivel, "majd én megmutatom"-mal még soha nem sikerült konfliktust rendezni.

Ha nagyon zavart, hogy gépezik, akkor szépen betámasztottam az állam a laptopja tetejére és boci szemekkel néztem. Előbb-utóbb elröhögte magát, kapcsolt és félretette a gépet. Ha ott pattogok, mint egy házisárkány, vagy ultimátumot adok neki, akkor még ha abba is hagyná, csak azért se fogja, mert senki nem szereti azt érezni, hogy más győzedelmeskedett felette.

Sőt, olyan is volt, hogy sok minden összejött neki, nagyrészt agyalt egész nap, kikapcsolódásképp logikai játékokra bambult, golyókat huzogatott sorrendbe. Ilyenkor még arra se reagált, amikor talpig combfixben masíroztam előtte. Az nekem is rosszul esett, de leültettem és megkérdeztem, hogy most mi a tényleges probléma? Velem van valami gondja, vagy más a baj? Elmondta, hogy most sok minden összejött neki, egész nap kommunikál, másokra figyel, ráadásul még bacogatják is, este már egyszerűen nincs ereje kommunikálni. Nem velem, senkivel. Csak nézné a falat, mert annyira kiszívják a napközbeni dolgok - de ne vegyem magamra, velem semmi gond.

Mondtam, hogy oké, akkor annyit tegyen meg, hogy szól, ha már csökken a nyomás és akkor kárpótlásképp menjünk el valahová. Nem fogom kérdezgetni, cseszegetni, felőlem lehet egy hét, vagy két hónap, csak jelezze, ha már jobban van.

2-3 hétig maradt minden úgy, ahogy volt, hazajött, két szót váltottunk, aztán meredt a gépre, vagy a tévére (ahol többnyire el is ájult). Aztán egyik nap mondta, hogy nagyon köszöni a türelmemet és akkor a következőket szervezte hétvégére.

Megéri néha türelmesnek lenni.

Visszafelé szintúgy. Amikor a munkahelyen is gondjaim voltak, a vizsgák is feltorlódtak (nagy volt a tét, államvizsga előtti utolsó tárgyak), hihetetlenül feszült voltam és nagyon nem vágytam senki társaságára. Fogta magát, bepakolt néhány napra ruhát és hazament. Mondta, hogy ha bármire szükségem van, akár társaság, akár segítség (akkor a magántanárom volt az egyetlen ember, akivel hajlandó voltam érintkezni munka után, de vele is muszájból), hívjam fel és kocsiba pattan, de addig nem zavar, amíg nem jelzem. Baromi jól esett, kb egy hétig én is magamba voltam merülve, jó volt egyedül lenni. Aztán felhívtam, hogy lement a dolgok oroszlánrésze, normalizálódtam, hiányzik. Azonnal hazajött, nem volt se szemrehányás, se semmi. Tudta, hogy ezzel tesz jót akkor.

Ha számít neked, akkor mi is Kosok vagyunk, úgyhogy ez nem elég magyarázat a "makacsságra".

"Ha nagyon zavart, hogy gépezik, akkor szépen betámasztottam az állam a laptopja tetejére és boci szemekkel néztem."

Itt pont azokkal van baj, akik ilyen helyzetben rá se néznek a párjukra, hanem vérben forgó szemekkel gépeznek órák hosszat anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is félrenéznének. Őket nem hatja meg a párjuk bociszeme. Egyetértek azzal, hogy a komoly gépfüggőt csak radikális módszerekkel lehet felállítani a gép elől. Nem szabad elvenni a gépet, csak csökkenteni kell az adagokat, és elérni, hogy tartsa is magát a megállapodáshoz. A gépfüggő is olyan, mint a drogos. Már nem azért netezik vagy játszik, mert olyan jó, hanem azért, mert megszokta, kell neki. Már régen fáj a feje, ki kellene mennie pisilni, éhes, szomjas, fáj a csuklója és a háta, de még ezt bepötyögi, még azt megnézi, még amazt teljesíti. Ilyennek aztán nézhet az ember bociszemekkel, mit sem ér.

Azt kell, hogy mondjam, nem mindenkin lehet változtatni. Ideig-óráig feláll a géptől, de amikor az ember azt látja rajta, hogy fejben még mindig a gép előtt van, az sokat sejtető. Egy ilyen függő mellé igazi kitartás kell, és a felismerés, ha nem fog menni a dolog.. Akkor meg pazarlás minden további együtt töltött idő.

Mi jó abban a játékban egy ilyen korban lévő férfinek?

Jétékszenvedély?!

Told félre az a hülye játékot,és dobd be magad neki egy szál semmiben.Szerintem nem kérdés melyiket/melyikőtöket fogja választani:)

No most tuti engem fog lepontozni mindenki, köztük Te is, kedves kérdező, de ahogy a jegyesed mondja, elképzelhető, hogy Te sem vagy igazán érett egy házasságra... Persze elsősorban a párod nem nőtt még fel, de szerintem Te sem tudod, hogy hosszú évek után mitől tud fennmaradni egy házasság.. az biztos, hogy nem ettől:

"A kérdező kommentje:

Nem fogok szakítani vele, ilyet nem is érdemes tanácsolni nekem :-( Nagyon szeretem és ő is engem, ezt leszámítva nagyon jó a kapcsolatunk, csak néha besokallok hogy nem törődik velem. "

A törődés az elsők között kellene legyen.. főleg egy egyéves kapcsolatnál? Mi Párommal mindketten elég sokat gépeztünk, mielőtt ténylegesen összesimultunk, de még első évfordulónkon is olyanok voltunk, mint két friss szerelmespár.. Az egy éve még igazán kevés ahhoz, hogy tudd, milyen vele évekig.. és ha már most sem kapod meg tőle a törődést, mert mással jobban elvan, később is lesz olyan hobbija, ami miatt Te ennyire dühös leszel...

Sőt, anno volt egy igazán online játék függő pasim is.. másfél évig ugyan együtt voltunk, de valahogy mindig oda kanyarodtunk vissza, hogy neki kell az a játék, és sokszor inkább abba menekült ahelyett, hogy megbeszéltük volna a dolgainkat. Tudtam, hogy szeret és nagyon, meg akarta kérni a kezem is, de azt is, hogy nekem így nem működött volna egy életen át, mert én ennél többet érdemlek, és szerintem egy jól működő házasság is..

Ez csak az véleményem.. mindenesetre bárhogy is sikerül megoldani, hajrá! :)

Nekem a napi fél-egy óra gépezés munka után nem tűnik függőségnek, inkább kikapcsolódásnak. Emberek, aki már dolgozott 10-12 órát egy nap, hazaérve mire vágyott? Nem arra, hogy valami agyműködést nem igénylő dolgot csináljon/nézzen?

Én is ilyenkor szoktam játszani vagy valami nagyon pihent dolgot nézni gépen/tévében. Esküszöm, ilyenkor még egy Maunika show is felüdülés, mert semmi agytevékenységet nem igényel, de szórakoztat.

Kezeket fel, ilyen fáradtan ki az, aki hazaér és vagy beszélgetni akar, vagy a Bűn és bűnhődés egy kötetét kapja a kezébe?

Kikapcsolódni sokféleképp lehet, együtt is.

Az összebújás, beszélgetés, esetleg 20 perc közös szundi a pamlagon, na ne már, hogy ne legyen jó. Lehet egy levezető séta is együtt. Mondjuk lehet abnormális vagyok, de engem az irodalom is pihentet. Egy-egy jó könyvvel szorosan egymás mellé simulva nem rossz.