Babát "várok", hogy mondjam el a szüleimnek, barátomnak? Mi legyen a sulival?

ez még mindig nem korfüggő szerintem

van aki 30 évesen sem tud felőségteljes szülő lenni,valaki pedig már 16 évesen is nagyon jó anya.

szerintem mindenképp tartsd meg!

a babádról van szó nem valami tárgyról amit csak úgy el lehet lökni ha nem kell.

Szió!

Én anno 18 évesen estem teherbe...Először észre sem vettem, veseköves voltam, sokszor jártam röntgenre, ahol nem vették észre. De egyszer csak elkezdtem vérezni, görcsölni, és mindez egy hónapig tartott. Elmentem orvoshoz, kiderült, hogy 13 hetes terhes vagyok. 13 hetes volt a baba, 6,92 centi és kisfiú. Elindult a vetélés a sok röntgen hatására. Az abortusz mellett dönthettem (20 hetes koráig elveszik a babát orvosi indokkal), vagy pedig dönthettem úgy, hogy megtartom, de kicsi lesz az esélye, hogy életben marad, és nem lesz károsodott. Meg akartam tartani, vállalni akartam a kockázatot, de akkor jöttek a jóakarók, hogy vetessem el, tönkre fogom tenni az életemet, kimaradnak a bulik, partyk, stb. Elvetettem. Megjegyzem, olyan lelki törés volt, hogy azóta sem dolgoztam fel. Meg kellett szülnöm a babát, gyógyszerrel indították be. LÁTTAM, amikor kivették, és elvágták a köldökzsinórt, majd beletették egy vesetálba és kivitték. Zokogtam! Majd áttoltak a műtőbe és elaltattam. Majdnem ottmaradtam a vérveszteség miatt a műtőasztalon. De túléltem. Hatalmas lelki sebbel. Az orvosok figyelmeztettek, hogy nagyon nehezen fogok teherbe esni, mert megsérült a méhszájam az abortusz közben... Hozzáteszem, nem volt kedvem utána évekig bulizni, partyzni. Nem hiányzott már. Talán én fogtam fel túlságosan tragikusan, de nem volt már kedvem ilyenekhez. Elmentem dolgozni, igyekeztem rendbehozni az életemet. 24 évesen teherbe estem. Ismét úgy, hogy először észre sem vettem, mert megjött két hónapig a mensesem. Végül amikor már látható jelei voltak, elmentem a párommal UH-ra. Az első UH adatai: 13 hetes, 6,92 centis kisfiú. Megfagyott bennem a vér. Úgy éreztem, kaptam még egy utolsó esélyt az élettől.

A mai napig gondolok arra a kis életre, akit eldobtam magamtól anno. És ha a fiamra nézek, őt látom benne. Értelmezze mindenki úgy, ahogy akarja. Nem élünk fényűzően, a párom három műszakban dolgozik, nincs saját házunk, a szüleim kétszintes házának az emeletén alakítottunk ki magunknak két szobát, egy konyhát, egy ebédlőt és egy fürdőt. De boldogok vagyunk...SOHA többé nem vetetnék el egy gyermeket sem!

Szia! :)

Tegnap előtt óta figyelemmel kísérem a fejleményeket, de annyira mélyen érintett, amit írtál, hogy talán most tudtam összeszedni minden gondolatomat.

Először is nincs könnyű dolgod, de ezt senki sem mondta.

Próbálj higgadt maradni, legalább édesanyáddal, és pároddal beszélj. Állj elő kész tényekkel, mik a lehetőségeid, vezesd fel, hogy hiába védekeztetek, és vettél be esemény utánit, mégiscsak terhes lettél.

Egy fontos!Én a helyedben nem vetetném el, már csak azért sem, mert ez a kisbaba nagyon megszeretne születni.

Bulizni felnőtt korban is lehet, addigra meg a kicsi már nem is lenne annyira picike :)

Ha csak egy pinduri esély van rá, tartsd meg... Nem tudni mit hoz a sors, ha elvetetnéd valamilyen úton módon biztos megbánnád. Látszott az írásmódodon, és az ilyen nehéz helyzetben is összeszedettségeden, hogy nem vagy te már olyan gyerek, sőt, szerintem sok felnőtt megirigyelhetne téged.

Látszik, hogy van benned felelősségtudat, elővigyázatos is voltál, erről pedig már nem igazán tehetsz.

Én nagyon szurkolok Neked, hogy minden jól alakuljon, ha támogatásra van szükséged, írhatsz privátot.

A sok bunkó, leszólogató stílusú embernek pedig üzenem, hogy mindenki a saját háza táján sepregessen, ennek a lánynak TÁMOGATÁSRA VAN SZÜKSÉGE,ÉS SEGÍTSÉGRE, NEM LESZÓLOGATÁSRA!!

14/L

Szia!

Legalább majd azt írd meg, hogy mi lett!! Hogy döntöttél?? Hogy fogadták a szüleid?

Aranyos, hogy valakit 14 évesen mennyire mélyen érint ez a kérdés, és milyen mély gondolatokat ébreszt benne:)

Nincs ezzel semmi gond, kb. ennyi idősen támadnak fel az emberben az anyai ösztönök, ám ekkor az érzés még elhomályosítja a józan eszet. 10 év múlva már lehet, hogy nem lesz ilyen egyértelmű a válasz, mint most tűnik..

Egyébként én is kíváncsian várom a fejleményeket!